Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

Az Avatar-ról


sz. 'Ava-tar-a': "leszállás; keresztezés; lefordítás egyik nyelvről a másikra;
idézet; isten földi lényként való megjelenése; levezetés; 
szent fürdőhely"

*

Sok általános krtitkát hallottam az Avatar c. filmről. Magam is megnéztem, és meglehetősen jól szórakoztam rajta, kissé lesajnálva Cameront, amiért időről-időre csak kiollózni tud bizonyos archaikus kultúrákról szóló beszámolókból és kulturantropológiai tanulmányokból bizonyos elemeket, aztán színes, szélesvásznű cirkuszt készít belőle, amit jó haszonnal elad az ámuló közönségnek (egy példa: Ea - mely megjelenik a filmben, mint a Na'vi-k által tisztelt Szellem -, a sumér magaskultúrában a Kozmikus Bölcsesség személytelen aspektusa volt, nem beszélve a Szent Fa univerzális motívumáról stb.). Persze alapvetően nincs ezzel semmi baj, ha az ember úgy viszonyul ehhez a filmhez, ahogy viszonyulnia kell: mint ahogy egy cirkuszi előadáshoz is viszonyul, amit egyszer megnéz, egy kicsit elengedi magát közben, eltünődik, hogy mi értelme is van annak, hogy valaki egy oroszlán szájába dugja a fejét,  aztán már inkább a végét várja a számára kínos előadásnak, és kész - egy nap múlva már nem is emlékszik rá.

A helyes viszonyulás tehát sok mindentől megkíméli a szellemi utat járó embert.

De lenne még valami. Mégpedig az, hogy az Avatar valóban egy szellemi értelemben dezorientáló és antitradicionális mozifilm, még akkor is, ha a kritikákkal élők ezt konkrétan nem indokolják meg. Én megindokolom, és röviden és közérthetően azt is kifejtem, hogy miért támadja például a Vatikán a filmet, és miért nem látom én sem sok értelmét annak, sőt, miért látom igazából károsnak is, ha mélyebben szemléljük (ahogyan azt soha nem fogja a moziközönség): nos, az Avatar legnagyobb hibája, sőt, bűne az, hogy azt sugallja, hogy legyél állat. Vagy legalábbis azt, hogy: ne legyél ember. Azt mondja, hogy a boldogság és harmónia már nem érhető el emberként, hogy az isteni, égi világ nem érhető el emberként, a misztikus léttapasztalatok már nem érhetőek el emberként. Hogy a közönséges emberi alapállás nem fölfelé haladandó meg Emberfölötti emberként, a Cél érdekében, hanem lefelé, emberalatti ember-állat hibridként, ahol a gondolkodás redukciót jelent: leszállást egy animális, ösztönszerű világba. És mindezt úgy mutatja be, hogy a néző mindvégig jól lássa, hogy az ember: otthontalan.

A filmnek a fentiek közül tetszőlegesen kiválasztott, egyetlen alap- és vezérmomentuma elegendő lenne arra, hogy épkézláb és közérthető kritikát fogalmazzanak meg a film tradicionalista orientációjú, vallásos- vagy antimodernista bírálói azoknak, akik érzik ugyan, hogy van valami a filmben, ami nagyon nem stimmel, és emberidegen elem, de nem tudják megfogalmazni, hogy mi is az, mert az "effektek" és a "digitális" színház eltereli a figyelmüket a lényegről.

Érdekes, hogy ezeket az alapmotívumokat eddig még sehol nem fogalmazták meg konkrétan, és érdekes a kérdés, hogy vajon  ez miért nem történt még meg, miközben a napnál világosabb a probléma.

Mindenesetre a James Cameron által készített filmek jelentősen hozzájárulnak a hétköznapi ember rossz alapállásának bebetonozásához, mert az emberek olyan mélyen élnek illúzióikban, hogy még egy hollywood-i mozifilm is erősen befolyásolni képes hétköznapi gondolkodásukat, alapvető szemléletüket - és ezért az is, hogy olyan abszurd helyzetek jönnek létre, hogy teológusoknak kell megszólalniuk egy mozifilm kapcsán (mintha a NASA illetékesei arról adnának ki sajtóközleményt, hogy a Halálcsillagot és Darth Vader flottáját eddig sehol sem találták meg).


Másfelől számomra érdekes, hogy a Kali-yuga kellős közepén olyan szavak kerülnek be a köztudatba, amik helyes megértése egyébként kaput nyithatnának egy valóságosan létező, tiszta és magasrendű metafizikai világra.

_________________

5 megjegyzés:

er írta...

Szatori. Végre-végre!!! Köszönöm neked!


Ma néztem rá a blogodra (linkelni már kezdéskor belinkeltelek magamhoz, remélem nem baj), nem tom az Avatar-os bejegyzés mikor készült, de te vagy az egyetlen, aki ért.
Nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok... nem is tudom, miért.
De ufónak éreztem magam az ufók között.
Nagyon kösz, és továbbra is szeretettel olvaslak...

www.paishanti.blogspot.com

Névtelen írta...

"Hogy a közönséges emberi alapállás nem fölfelé haladandó meg Emberfölötti emberként, a Cél érdekében, hanem lefelé, emberalatti ember-állat hibridként, ahol a gondolkodás redukciót jelent: leszállást egy animális, ösztönszerű világba"

Az élet szeretete és a halál tisztelete emberalatti dolog lenne.
Ez a gondolat szépen elvezet abba a morálba, amit látunk a film embereinél.
Ha megéled az életet és mások halálát, megéled - együtt élsz, együtt érzel a haldoklóval, akit te öltél meg, akkor emberalatti vagy.
Nem. Ekkor vagy ember. Semmi alatt és feletti.
EMBER.
A többi hideg életidegen gondolat. A halál.
(Ezen a kommentem sokat gondolkodtam, ideírjam-e. Végül igen. Vitatkozni nem lehet ezzel, megélni kell a dolgokat. A többi pedig csend.)

Szatori írta...

Lehet, hogy megdöbbentő, de egy szellemi utat járó ember számára a halál legyőzendő, és nem "tisztelendő", az anyagi-biológiai élet pedig egy másodlagos, illuzórikus létállapot, amit lehet "szeretni", de nem biztos, hogy érdemes. Ezt valóban tudták még a bennszülöttek is. Mármint az ember-bennszülöttek, itt a Földön.

Az Avatar-film ezzel szemben azt üzeni, hogy az ember már csak akkor lehet boldog, ha egy nagy adag, földönkívüli állatot is hozzákeverünk, mintegy "feltuningolva a hardware-t", mert hát a boldogság azon múlik, hogy legyél kék színű, legyenek kétcentis, tűhegyes metszőfogaid, tudj fújtatni, mint egy macska, és legyen farkad, meg denevérfüled - és élj dzsungelben. Ez még materializmusnak is beteg.

Moralizálgatás? Együttérzés? Hogy jön ez ide egyáltalán?

Névtelen írta...

Köszönöm a választ. Azonban lenne néhány megjegyeznivalóm.
Több szellemi út van, ezt Nálad is olvashattam, Neked is van, másnak is. Egyfelé tart. Te ennek hívod én annak. Egyik sem jobb, sem rosszabb. Minden a helyén. Én az enyémről beszélek, ahol mások a hangsúlyok.
Úgy sejtem, hogy a halált nem legyőzni kell. Mert, ami nincs, azt nem lehet.
A halál átlépés aktusára, az átlépőnek jár a tisztelet, s így a halálnak. A küszöbnek.
Az anyagi létre a másodlagos nem jó szó. Nézetem szerint ha itt az lenne, akkor nem kellene ideszületni, hanem megmaradnánk szépen szellemnek a magosba'. Valami nagyon szellemi szinten. Tehát ha már itt vagy, az Élettel kapcsolatban a pozitív hozzáállás annak szeretete. Az élés. (A határon átlépő állatra kimondott ima nekem az együttérzésről beszél, én így képzelem. Kis moralizálás.)
A tulajdonságok kinagyítása pedig tényleg a hollywoodi showbiz eleme, a fülek a farkak, céloznak valamire ezzel, ez biztos, de hogy kinek mi jön le a párducpofiból, arról én nem vonnék le következtetést a többi emberre nézvést. És főleg nem kijelentő módban.
De különbözőek vagyunk. És az is van, hogy a blogjában mindenki azt ír le amit akar. És ez jó, mert néhány dolgot újra át kellett gondoljak. Az Élet éléséről és a tapasztalatokról, amelyek egyedül számítanak immár a szememben.
Köszönöm, hogy megszólalhattam.
Tisztelettel.

Szatori írta...

Kedves Metarjuna,

én is azt gondolom, hogy mindenkinek megvan a saját nézete, azonban amiről írsz, kicsit zavaros és ellentmondásos, hiszen pl. ha "nincs halál", akkor élet sincs, mivel a kettő csak egymással szemben értelmezhető.

Az anyagi létre vonatkozó "másodlagos" kifejezést nem én mondom, hanem a buddhizmus, az Iszlám, Platón, Krisztus, a Védák és a Bhagavad-gíta: továbbá az embernek nem is szükségszerű ideszületnie, mint azt pl. a függő keletkezés is tanítja.

Tudatállapotok vannak, amit hol ennek, hol annak nevezünk, de valójában minden, ami megjelenik, a nem-lét egy szerkezete, illúzió.

A valóság egy kicsit bonyolultabb annál, mint amit elsőre tapasztalunk és átélünk belőle, mert a Valóság éppenhogy metafizikai, érzékfeletti és tapasztalatfeletti. Ami nem ez, az csak másodlagos, darabokra esett Lét: az élet.

Én azt tartom, hogy az Avatar egy szimpla, néphülyítő biznisz, és erre szerintem megvan minden okom. Az, hogy néha csöpög benne az érzelgősség és a vulgáris közhely-dömping (amik nem keverendőek össze az emberi érzelemekkel és a valódi üzenetekkel), más lapra tartozik.