Nicolaus Cusanus emlékére

*

"Isten felette áll a semminek és a valaminek. Neki engedelmeskedik a semmi, amikor lesz belőle valami. Ebben áll az Ő mindenhatósága, amely álátal mindent felülmúl, ami van és ami nincs, hogy egyaránt engedelmeskedjék neki ami van és ami nincs. Létbe hívja azt, ami nem létezik, és kivonja a létből azt, ami van. Ezért benne semmi sincs azokból, amelyek alatta álnak, és amelyeket az Ő mindenhatósága megelőz. És mivel tőle ered minden, lehetetlen azt mondani, hogy Ő ez vagy az lenne.

Bárminek is nevezzük, a név elégtelennek bizonyul. Ő, akinek a hatalmasságát senki sem képes elgondolni, megnevezhetetlen marad. Minden kimondható felett áll. Hiszen Ő az oka minden megnevezhetőnek. Hogy lenne maga névtelen, aki nevet ad minden másnak?"

De Deo Abscondito (A rejtett Istenről)

*

*

disciplina voluntatis

*

A családi archívumból nemrég előkerült egy fotó, melyen az egyik legrégebbi ismert ősömről készült, Szatory Pálról (sz. 1824. augusztus 26, Simontornya). A képet szemlélve igen érdekes, felemelő és ugyanakkor hátborzongató érzés kerített hatalmába, belegondolva, hogy vajon öntudatlanul is mennyi mindent hoztam magammal a képen látható öregúrból, milyen viselkedésmintákat és gondolatokat adhatott át nekem, és hogy vajon ő honnan, mikor, kiktől és miért kaphatta azokat...


Távoli tájak derengő emlékeit idézi meg, ha belátom: mindannyian korábbi okok okozatai vagyunk, egy horizontális, végtelennek tűnő regenerációs tudat- és emlék-folyamban, amely azonban csupán a kauzalitás illúziója mögé bújtatott árnyképe a valódi Tudatnak.


Eszembe jutnak a bölcs szavak: "Apáinktól és őseinktől csupán képességeket és késztetéseket öröklünk, de valódi Atyánk a Nap."

Tehát nincs más dolgom, mint felismerni, mi az, ami "nem én vagyok, nem az én Énem".

______________

*

India népeiről

*

Hajnalban leltem az alábbi kis szövegrészletet Plinius "A természet históriája" c. munkájának utolsó lapjairól. Érdekessége, hogy a kasztrendszert még eredeti formájában mutatja be, ahol nincs szó a "sudrákról" (szolgákról), mivel ez az osztály feltehetőleg a négy eredeti kaszt "alatt" helyezkedett el, de szó van egy "ötödik kasztról", a papok osztályáról, akik a négy (eredeti) kaszt fölött állnak. Érdekes utalás található itt az "önkéntes halálra" is (ehhez lásd: az "öngyilkosság" cimkét is).

"India jámbor népei igen különböző életmódot folytatnak. Egyesek földműveléssel foglalkoznak, mások katonáskodnak, mások pedig külföldre szállítják áruikat, vagy onnan hoznak be árukat. A legjobbak és leggazdagabbak az állami ügyek intézésében vesznek részt, az igazságszolgáltatásban működnek közre vagy pedig a királyok tanácsosai. Az ötödik osztály azokból a nagy tiszteletben tartott és majdnem isteneknek tekintett emberekből áll, kik életüket a tudományoknak szentelik. Ezek életüket önkéntes halállal fejezik be, máglyán elégettetvén magukat."

Plinius, Naturalis Historiae, VI.19

*

Avidya

*

Az illúziónak nincs "oka". Az okozatiság maga az illúzió.

*

Árulók

*

"Vajon kötelességünk-e, hogy hűek legyünk tévedéseinkhez,

ráadásul abban a biztos tudatban,

hogy e hűséggel jobbik énünknek kárt okozunk? - Nem!

Árulóknak kell lennünk tehát, megrögzött hűtleneknek,

akik minduntalan elhagyják eszményeiket.

Az élet egyik szakaszából a másikba nem léphetünk át anélkül,

hogy el ne szenvednénk az árulás fájdalmát,

és ne okoznánk ilyen fájdalmat."

Ilyen áruló volt:

Zarathustra, Platón, Lao-ce, Buddha, Mózes, Jézus és Mohamed.

*

kommentár heideggerhez

*

"A filozófia honvágy, szenvedélyes vágyódás arra,

hogy mindenütt otthon legyünk."

Novalis

*

A Buddha Ujja

*

A Buddha a függő keletkezéstől szabadult meg.

Ha viszont a függő keletkezés a "valóság természete", hogyan létezhet tőle Megszabadulás?

Úgy létezhet, hogy a végső valóság üressége magában foglalja a dolgok ürességét is: a függő keletkezés azért egylényegű a Nirvánával, mert az utóbbihoz képest minden illúzió: a függő keletkezés azért a valóság természete, mert nem valóságosan létezik az Ürességhez képest, mivel maga is üres.

Ennek felsimerése a Felébredés kezdete.

*

Kapujanincs átjáró

*

sokan azt gondolják, hogy valami "mást" fognak megtapasztalni,

ha kellően "messzire" mennek

*

pedig mindig és mindenhol csupán az öntudat az,

ami megtapasztalásra kerül

*

agyagbuddhák, fabuddhák, fémbuddhák

- egyik sem jut át a tüzön, vizen, levegőn

*

*

Determináció

*

A "véletlen" ógörögül: automaton.

*

Jegyzet a hipotézisek két minőségéhez

*

A buddhizmus két nagy eszmeáramlata, a théraváda és a hinajána, megtestesíti a valóságról alkotott fogalmi kategóriák kvantitatív (mennyiségi) és kvalitatív (minőségi) szintjeit.

Némi magyarázat ehhez a meglehetősen summás megállapításhoz.

A théravádában a Buddha-dharma egyik kardinális doktrínája az "okból létrejövő keletkezés" (un. "pratitya samutpáda"). Röviden és vázlatosan ez azt jelenti, hogy ha "A" megvan, megvan "B" is, ha nincs meg "A", "B" sem lesz meg (persze a függő keletkezés effektusának szekvenciája ennél bonyolultabb és összetettebb tanítás, nekünk azonban most ennyi is elég).

Ez a kauzalitás azonban rögtön relatívvá válik, mihelyst az általa leírt valóságot mennyiségi helyett minőségi dimenziójában vizsgáljuk. Ahogy az anyag szubnukleáris szintjein is, úgy a madhyamaka- és a yogacara-buddhizmus helyes megértéséhez is fel kell adnunk néhány dolgot, mint pl. a "külvilág", az "okozatiság", az "idő", a "tér", a "folytonosság" és a "kölcsönhatás" fogalmait, sőt, magának a fogalmi gondolkodásnak a szokásos módjait is. (Pl. az is ellentmondásos, hogy a függő keletkezés spektruma az időben "milyen irányba halad", ill. hogy nem időtartamokról, hanem egyidejűségről, vagy időbeli eltolódásról beszélünk-e, amikor annak megjelenését feltételezzük, stb. Ezek nyitott kérdések, és feltehetőleg azért ellentmondásosak a válaszok, mert maga a kérdésfeltevés a hibás.)

A valóságnak megfelelően feltehetőleg kauzalitás csak ott van, ahol - maradva fenti példánknál - úgy gondolják, hogy "A" és "B" valóban "létező", és "egymást" követő "dolgok"; de mindezek eltűnnek ott, ahol feltárul az Üresség.

Pl. Berkeley a tudatról vallott látásmódja, vagy a yogacara és a madhyamaka korántsincs ellentmondásban pl. Newton törvényeivel, a függő keletkezéssel vagy a Buddha beszédeivel: pusztán arról van szó, hogy a valóságot vizsgáló tudat magasabb-mélyebb belátást nyer a dolgok természetébe, létmódjába, és meghaladja korábbi fogalmi kontextusát.

Meggyőződésem, hogy a Buddha által kifejtett mennyiségi látásmód éppen kifejtésének módja miatt maradt a kegtöbb hallgató számára tisztán mennyiségi alapokon álló tanítás, és csupán ezért vannak kevesen azok, akik képesek meghaladni azt.

Gondoljunk bele: a valóság elfedett, rejtőzködő természete nem tűri az idő, az okozaiság és a folytonosság fogalmait, és a Buddha is csupán az illúzió, a "nem-Én" világára vonatkoztatta azok játékszabályait.

Ebből a szempontból azonban a karma, a morál, a szenvedés, az állandótlanság is csupán - illúzió.

És ha illúziókkal - mint módszerekkel - operál egy tanítás, akkor az pusztán eszköz lehet, és nem cél.

Mégha az a Felébredés egyetlen, előkészítő eszköze is.

*

A Megszabadulás

*

*

n-jegyzet

*

először is, a valóban legszebb életet élő emberek, akiket ismerek vagy ismertem, nem éreztek szégyent akkor, ha ittak, folyamatosan dohányoztak, szabados és kicsapongó szexuális életet éltek; emellett olvasatlanok és műveletlenek voltak, csak a pénz és az anyagi előnyök motiválták őket, fennkölt ateizmusuk pedig természetes derűvel és józansággal keveredett - már-már bölcsességgel párosult

másodsorban pedig, a legbetegebb lelkűek, akikkel összehozott a sors, általában vegetáriániusok, hithű vallási emberek, "hívők", és gyermeteg tudatú antialkoholisták, antinikotinisták voltak, vitamint-szedő hosszútávfutók és sportemberek, sokat-dolgozó-családapák, sokdiplomás "doktor-iksz-ipszilonok", papucs-férjek és papucs-szeretők, élettársaik és tulajdon gyermekeik életét megkeserítő "szülők", magukat intellektüellnek tartó, képmutató és pszichotikus sznobok, mégis, társadalmunk irigyelt mintapéldányai, a keserűség önmagukat elfelejtő, gyáva katonái

hm, milyen érdekes is ez!

de nem, ezzel nem azt mondom, hogy egyik függ a másiktól, mármint hogy minden egészséges ember iszik, dohányzik, stb, és hogy mindenki, aki ennek ellenkezőjeként él, az beteg lelkületű...

csak azt mondom, amit tapasztaltam, és amit már nietzsche is látott: az emberi, túlontúl is emberi dolgokat maszkok, fantáziák és tanult szokások fedik, önmaga paródiájaként a falakon egymással tusakodó árnyak, amelyek közösen mutatnak fityiszt a tűznek és a napnak, amik - bár belőlük nyerik létüket - képtelenek elérni az árnyak világát, és szétcsapni közöttük...

mintegy divatbemutatón a bábuk, melyek tökéletes alakjukkal a nézőket frusztrálják, miközben azok önként fizetnek, hogy láthassák őket, és a ruhákat

minden ember sajátos módon halott, aki képtelen felismerni, hogy "bűnei", "szégyenletes gondolatai", "önzése", "egoizmusa" és "gonoszsága", "esendősége", "hazugságai" azok az aspektusok, ami igazán ő - és halott az, aki ezt megtagadja, és nem szereti magában, hanem "úgy csinál, mintha", és igyekszik mindig hazudni magának, a külvilágnak - és előbb-utóbb biztosan belebetegszik, vagy belehal ebbe

(a legtöbb "szent" és "költő" súlyos betegségbe halt bele, öngyilkos lett vagy megőrült - és ez azért elég figyelemre méltó apróság)

egyszóval tehát nem isten az, aki meghalt, hanem az ember - és nietzsche tökéletesen tudta ezt

de azért vannak túlélők: nevesincs, néma, kolduskirályok

*

Az "Én-Önmagaság" - Túl az okfüggő keletkezésen

*

(U. 8. 1-4.)

"…- Koldusok! Van egy hely, ahol nincsen a föld, nincsen a víz, nincsen a tűz és nincsen a levegő, ahol nem létezik a térvégtelenség, nem létezik a tudatvégtelenség, nem létezik a nem-valamiség, és nem létezik az elképzelhető határa. Ott nincs ez a világ és nincs túlvilág, nincs a Nap és a Hold. Arra a helyre mondom én, hogy nincsen ott állás, járás-kelés, halál és születés. Annak a helynek nincsen oka, nincsen folytatása, nincsen támasztéka. Ott van vége a szenvedésnek…

Koldusok! Létezik egy születetlen, létesületlen, nem teremtett, nem alakított. Ha nem létezne egy születetlen, létesületlen, nem teremtett, nem alakított, akkor a születettből, létesültből, teremtettből, alakítottból sem lehetne kitalálni. S mert létezik egy születetlen, létesületlen, nem teremtett és nem alakított, ezért a születettből, létesültből, teremtettből és alakítottból ki lehet találni…

Mindaz összeomlik, ami másra támaszkodik. Csak az nem omlik össze, ami nem támaszkodik semmire. Nyugalom ott van, ahol nincsen összeomlás. Nem támad ott fel a kéj, ahol nyugalom van. Ahol nem támad fel a kéj, ott nincsen járás-kelés. Ahol nincsen járás-kelés, ott nincsen halál és születés. Ahol nincsen halál és születés, ott nincsen az itt s az odaát, és nincs a kettő között. Ott van vége a szenvedésnek…"

Forrás: http://a-buddha-ujja.wikidot.com/tenigl-alaptan-elmelyedes

*

nőnap

*

a természet - nőnemű

*

bhagavad-gíta, most

*

*

A Tavasz sokmilliárdodik első napja

*

*

A képet valahol a Normafa-bérc közelében készítettem, március elsején,

a földi időszámítás szerinti 230 perces erdei remeteségem időszaka alatt.

Jól megfigyelhető volt az átmenet: a "sem-ez, sem-az" megjelenése.

*

az örökkévalóság visszfényei

*

rájöttem, hogy a tudat mindig van.

nincs olyan, hogy "mi lesz velem a halál után",

vagy hogy "mi volt velem az előző életemben".

ezek a kérdések fatális tévedések sorozatait implikálják.

a tudat mindig szubjektumként van.

mindig.

amit most tapasztalok, mint világ-szubjektum,

az mindig ugyanaz a tudat-szubjektivitás,

a kondícióktól és a tapasztaltaktól függetlenül.

a most ugyanaz, mint az "előző" és a "rákövetkező".

az ontológiai tudat-szubjektum nem folyamat, de folytonos.

soha nem lesz olyan, hogy ne tudatszubjektumként tapasztaljak.

mindig lehetséges lesz "én Én vagyok" intuíció.

*

A test szemlélése (+18!)

*

"Továbbá, szerzetesek, a szerzetes eképpen gondolkodva szemrevételezi e bőrbe burkolt és tisztátalanságokkal teli testet, a talpától a feje búbjáig:

“E testet haj, szőr, körmök, fogak, hús, bőr, inak, csontok, velő vese, szív, máj, mellhártya, lép, tüdő, belek, bélfodor, torok, ürülék, epe, nyák, genny, vér, verejték, faggyú, könny, háj, nyál, nyálka, ízületi folyadék, húgy alkotják.

Mintha csak egy kettős szájú élelmiszeres zsákkal volna dolga, amely különböző fajta gabonával — hegyi rizzsel, hántolatlan rizzsel, sárgaborsóval, zöldborsóval, szezámmaggal és hántolt rizzsel — van megtöltve, s amelyet ha egy éles szemű ember felnyit, így kell azt vizsgálgatnia:

“Ez itt hegyi rizs, ez hántolatlan rizs, ez sárgaborsó, ez zöldborsó, ez szezámmag, ez meg itt hántolt rizs.” Ugyanúgy szemléli, szerzetesek, a szerzetes e bőrbe burkolt és tisztátalanságokkal teli testet is a talpától a feje búbjáig:

“E testet haj, szőr, körmök, fogak, hús, bőr, inak, csontok, velő vese, szív, máj, mellhártya, lép, tüdő, belek, bélfodor, torok, ürülék, epe, nyák, genny, vér, verejték, faggyú, könny, háj, nyál, nyálka, ízületi folyadék, húgy alkotják.”

Így szemléli, a testet tudatosítván a testet belülről, vagy kívülről, vagy belülről és kívülről egyaránt. Tudatosítva a test keletkezési tényezőit szemléli azt, vagy tudatosítva a test felbomlási tényezőit szemléli azt; vagy a test keletkezési és felbomlási tényezőit egyaránt tudatosítva szemléli azt. Vagy pedig a tudás és éberség létrehozásához szükséges mértékben tudatosítja magában, hogy 'test van'.

Szabadon szemlélődik, semmihez sem kötődve a világon. Így szemléli a szerzetes valóban a testet tudatosítva a testet."

http://a-buddha-ujja.wikidot.com/szutta:dn-22-pl

*

*

a helyes tartásról

*

...ha tökéletes zazen tartásban van a tudatod,

akár üvöltve-rúgkapálva is végig rohanhatsz a főúton...

*

Jegyzetek

*

A három alaptermészet tanításához még annyit, hogy a létnek létmódjai, megjelenési régiói feltűnnek ugyan a fenomenális világ tudatában, de magának "a" létnek nincsenek "fokozatai". A Lét - Üressége okán - oszthatatlan, és - Teljessége okán - mindent magában foglal. A valóság tehát - Egy.



Fokozatai a tudatnak - mint "a nem-lét egy szerkezetének" - vannak: ezek a fokozatok (a három alaptermészet) az illúziók sajátos megjelenési formái az alanytudatban - és azon túl.

*

Ebből fakadóan a Buddha értelemszerűen nem a metafizikai valóságot tagadta, hanem az erről a metafizikai valóságról szóló spekulációkat utasította el. Ez jól látható különbség. A Brahmadzsála-szútra tehát ezen metafizikai spekulációk osztályozása, egyfajta gyűjteménye.



Ha nem így lett volna, nem tanított volna egy végcélról, "egy helyről, ahol nincs jövés-menés, születés és halál", és "kondicionáltság és szenvedés" sem, és amely végcél elérhető, ha az illúziók felszámolása (ti. az okozati keletkezés illúziójától való megszabadulás) bekövetkezik.



És csupán ami ennek az ellenkezője, az az okfüggő, feltételekből való keletkezés világa, aminek a törvényeit vizsgálta a Buddha is, és amiről azt mondta, "ez nem az enyém, ez nem az én Énem", mert az illúzió által kondicionált .

(...)

Azonban maga a Brahmadzsála-szútra is csupán a kondiconáltságok halmazán belül érvényes törvények és szabályok által válik "igazzá" - a valóság szempontjából azonban az abban leírtak egyformán igazak és hamisak egyszerre. Ugyanis ha a függő keletkezés az illúzión mint alapfeltételen alapul, akkor nevezhető-e valóságosnak, ami kibomlik belőle? Ha illúzió az egész, létezik-e szenvedés? Ha állandótlan, szenvedésteli, és én-nélküli ez a létmód, akkor az nevezhető-e Létnek? Ha nem, akkor Nagarjuna nem téved, és a szamszára és a nirvána valóban egy és ugyanaz - fogalmi tévedések. És ha a Buddha még életében megszabadult, akkor valójában beszélhetünk-e a trilaksana kizárólagosságáról, és érvényességéről? Ha nem, akkor a Buddha tanításai csupán korlátozott érvénnyel bírnak, stb...



A probléma feloldása azonban pofonegyszerű. Azokhoz szólt, "akiknek a szemét kevés por fedi". Még a tisztánlátás útjában áll ugyan valamennyi tévedés, de már csak kevés. Ezek a tévedések pedig abban nyilvánulnak meg, hogy a tudat énnek gondolja azt, ami nem-én; állandónak, azt, ami állandótlan; szenvedéstől mentesnek azt, ami szenvedésteli; feltétlennek azt, ami okozati létrejövés, és Igazságnak azt, ami spekuláció.

*

Feladni az individuális én-t annyi, mint elérni a Létvalóságot (Én-t). Elérni az Én-t (a létvalóságot) annyi, mint feladni az individuális én-illúziót.

*

Hogy mi az illúzió?

Vagy másképpen: az okozati létrejövés tanulmányozása nem más,

mint magának az okozati létrejövésnek a megnyilvánulása.

*

A valóság kívül esik az okozati létrejövés világán, de természetében magában is foglalja azt.

Minden valódi filozófia ezen gondolatok permutációi.

Heidegger, Nietzsche, Schopenhauer, Wittgenstein stb.

*