Cittamatra [Yogācāra] -jegyzetek

- Samvritti-satya

- Parikalpita-svabhāva

- sadayatana

- manas

*

"Az érzetek nem rendelkeznek méret- vagy perspektíva-markerekkel, ezeket tapasztalati úton kell elsajátítani. Leírtak eseteket, amikor olyan embereket, akik egész életüket a sűrű őserdőben élték le, ahol legfeljebb néhány lépésnyire lehetett látni, kivittek nyílt, sík terepre, ekkor ezek a személyek kezüket kinyújtva próbálták megfogni a távoli hegycsúcsokat; fogalmuk sem volt róla, hogy milyen messze vannak azok a hegyek.

A legtöbb látását visszanyert személynek nagy nehézségei voltak a látványokkal, úgy érezték, mintha fejest ugrottak volna egy szüntelenül változó, kaotikus, stabilitás nélküli, eltünedező látványvilágba. Elveszettnek érezték magukat, zavarba jöttek az állandóan változó látványtól, amely számukra nem volt biztonságosan lehorgonyozva a tárgyak és a tér világában.  Mi, akik egy látványra épülő világba születtünk bele (az ezzel járó alkalmi illúziókkal, káprázatokkal, érzékszervi csalódásokkal együtt), megtanultunk úrrá lenni felette, hogy biztonságban, otthonosan érezzük magunkat ebben a világban.

Agnosia

A vak ember, a maga módján, teljes és kielégítő világot konstruál saját maga számára, tökéletes "vak identitással" rendelkezik, nem érzi rokkantnak vagy alkalmatlannak magát, éppen ezért vakságának problémája és a vágy, hogy "meggyógyítsuk", kizárólag a miénk, és nem az övé.

Egy normálisan látó személynek nem jelent erőfeszítést a nyers vizuális információból formákat, határvonalakat, jeleneteket konstruálni, hiszen születésétől fogva állandóan végzi ezt a vizuális építkezést, állandóan újraalkotja a látott világot, s így ennek elvégzésére már kialakult egy hatalmas, komplex kognitív apparátus.

A perceptuális-kognitív folyamatok nem pusztán fiziológiaiak, hanem személyesek is - nem általában a világot észleli vagy konstruálja a személy, hanem az ő saját világát - , mindez pedig egy perceptuális Selfet hoz létre, amelynek saját akarata, orientációja és jellemző stílusa van. Ez a perceptuális Self összeomolhat a perceptuális rendszer összeomlásával, megváltoztatva a személy orientációját és egész személyiségét. Ha ez bekövetezik, akkor az egyén nem csupán megvakul, hanem többé már nem úgy viselkedik, mint egy vizuális lény, nem számol be változásokról belső állapotával kapcsolatban, egyáltalán nincs tudatában saját vizualitásának, vagy annak hiányának. Ez a totális pszichikai vakság."

Részletek Oliver Sacks: Antropológus a Marson c. könyvéből.

*

Az apofatikus teológia allegóriája

*

*

 "Jézus emberi formában történt megtestesülése és születése sem fejezhető ki semmiféle nyelven, vagy ismerhető meg bármiféle nyelven, 

vagy tudható bármely elme által, még a legfelmagasztaltabb angyalok közül az első által sem." 

Pszeudo-Dionüsziosz

*

Az imádság olyan szenvedélymentes állapot, amely a szemlélődő lélek erős szeretete által túlszárnyalja az értelem legmagasabb ismereteit, 

és eltölti Isten ismeretével.

Ha Isten tölt el téged, akkor imádkozol helyesen; ha helyesen imádkozol, akkor Isten eltölt téged.  

Amikor imádkozol, ne egy látható képben állítsd magad elé az Istent. 

Ne engedd, hogy értelmed akár csak a nyomát is megragadja valamely gondolatnak, hanem test nélkül állj a testnélküli előtt, és megismered. 

Evagriosz Pontikosz

*

Kettő nem-kettő

*

Egy

"SZÓKRATÉSZ: Az önmérséklet bizonyos rend, a gyönyöröknek és a vágyaknak a megzabolázása. Ahogy mondani szokták, hogy - tudom is én, hogyan - "erőt vesz magán", és ahogy más ilyesmiket emlegetnek, mint az önmérséklet nyomait. Igaz?

GLAUKÓN: Mindenesetre.

SZÓKRATÉSZ: És nem nevetséges ez a kifejezés: "erőt vesz magán"? Hiszen aki önmagánál erősebb, az nyilván gyengébb is önmagánál, és aki gyöngébb, az erősebb is: mindezt ugyanarról állítjuk.

GLAUKÓN: Miért ne?

SZÓKRATÉSZ: Szerintem e kifejezés azt jelenti, hogy magában az emberben - a lelkében - van egy jobb és egy rosszabb rész; s mikor a természettől fogva jobb rész a rosszabbat megzabolázza, erre mondjuk - dicséretképpen -, hogy "erőt vesz magán"; ha pedig a rossz nevelés vagy társaság révén a rosszabbik rész, amely viszont a nagyobbik, legyőzi a jobbik, de kisebb részt, ezt - mint szégyenletes dolgot - megrójuk, és az ilyenről mondjuk, hogy "gyöngébb önmagánál", és az ilyen jellemet hívjuk fegyelmezetlennek.

GLAUKÓN: Úgy látszik.

(...)

SZÓKRATÉSZ: Ami igaz, igaz, ilyesminek tetszett az igazságosság, de mégsem az ember külső cselekedeteire vonatkozik, hanem a bensőkre, valójában önmagára és önmaga részeire, amennyiben nem hagyja, hogy lelke részei ne a maguk dolgát végezzék és belekontárkodjanak egymáséiba, hanem valóban jól megveti háza alapját. Uralkodik magán, rendet tart, barátja lesz önmagának, összhangba rendezi lelke három részét önkéntelenül, mint a zenei összhang három húrját: a magasat, a mélyet és a középsőt, és ha még valami közibük esik, azt is összebogozza, és a sokból mindenképp eggyé alakulva, magát mérsékelve és harmonizálva teszi, amit tennie kell, akár vagyonszerzésről vagy testápolásról, akár köz- vagy magánügyről van szó, és mindezekben azt véli és nevezi igazságos és szép tettnek, ami ezt az állapotát megőrzi és építi, bölcsességnek e cselekvést vezérlő tudományt, igazságtalan cselekvésnek az ezt lerontó, tudatlanságnak pedig az igazságtalanságot építő hiedelmet."

Kettő

"A jóga útjára lépő bölcsnek a tett a talpköve; a jóga csúcsára érkezettnek a nyugalom a talpköve. Amikor sem érzékei tárgyához, sem a tettekhez nem ragaszkodik, minden elgondolásáról lemond, akkor mondják, hogy a jóga csúcsára érkezett. Saját énjével emelje fel énjét, ne hagyja lesüllyedni énjét; mert saját énje lehet barátja saját magának, és saját énje lehet ellensége saját magának. Ön-énje ön-barátja annak, aki önmagával legyőzte önmagát; ám aki nem ura önmagának, annak ön-énje ellenségesen ön-ellenfelévé válik. Az önmagát legyőző, megbékélt egyén a Legfelső Szellemet találja meg hidegben és melegben, jóban és rosszban, tisztességben és megvetésben. A tudással és megismeréssel megelégedő, érzékeit legyőző, az elért csúcson szilárdan megálló, göröngyöt, követ, aranyat egyformának tekintő jógit nevezik fegyelmezettnek. Barát, társ, ellenség mindegy neki, rosszakarók és jóindulatúak között középen áll, igazakra és gonoszakra ugyanúgy gondol, ezért különb mindenkinél."

*

________________________

Egy - Platón: Állam

Kettő - Bhagavad-gítá, VI.3-9.

*

A szent tehenekről

"Tetteidet jógában tedd, 

vonzódástól távol tartva magadat, Kincs Győztese! 

Közömbösen fogadd a sikert vagy sikertelenséget, 

mert a közömbösséget hívják jógának."

Bhagavad-gítá, II.48.

"Ma is így van ez. Ha valaki felismeri: A Brahman vagyok! - az a mindenséggé válik, 

és még az istenek sem tudják meggátolni ebben. Mert ő a Lelke azoknak.

Ám aki más istent imád, és azt mondja: Más ő és más vagyok én - az nem bölcs, hanem az istenek házi barma. 

Ahogy a házi barmok az emberek használatára vannak, ugyanígy az istenek használatára vannak az egyes emberek. 

Milyen nagy kár az, ha akár csak egyetlen barom is elvész, hát még ha több! 

Ezért nem tetszik az isteneknek, ha az emberek megismerik ezt a tant."

Bṛhadāraṇyaka Upaniṣad, I.4.10.


 Áldozást és tettet a legtöbbre tartva,
nem tudva arról, hogy mi az, mi jobb,
bérük fogytával a tettek egéből
a létbe születnek, vagy pedig alatta.  

Muṇḍaka Upaniṣad I.2.10.

*

Az utóbbi időben viszonylag keveset foglalkoztam a Philosophia perennis (Sanātana Dharma) szempontjából eretnek szektarianizmus, tehát a tradíciótörés, doktrínahamisítás jelenségével. 

Ami - többek között - újabb apropót ad arra, hogy - röviden, csak a lényeget érintve, mely univerzális tendenciaként túlmutat a szóban forgó közösségen - szót ejtsek a Krisna-tudatú Hívők Közösségéről az, hogy a "Krisna-völgyként" ismert és emlegetett földterület használati joga - a jelenlegi állás szerint - 2012. január 1-től az államra száll, mivel az egyháztörvény értelmében a szóban forgó közösség (több száz másikkal együtt) jogilag már nem minősül egyháznak ("a hatályos termőföld-törvény ugyanis csak egyházi jogi személyek és magánszemélyek számára teszi lehetővé a termőföld tulajdonlását, egyesületek számára nem").

Ami ebben az ügyben konkrétan elszomorító, de korántsem meglepő, az az, amiként erre a tényre a magát az avatár Krisna (कृष्ण) transzcendentális tudatosságának "birtokosaként" aposztrofált közösség reagált: "tüntetni fognak, és visszakövetelik az eddig művelt földjeiket" - mindezt úgy, hogy szubjektív indíttatású, világhoz való ragaszkodásuk okán felvonultatják a manapság igen közkedvelt közhelyeket, önmaguk paródiájává is válva: "turisztikai célpont", "biogazdaság", "szent tehenek" (sic!), teljesen szembe menve a hinduizmus eredeti doktrínájával és a Védák kardinális referenciapontjaival. 

(Ne felejtsük el: a Krisna-völgy azért különleges, mert ott világiak mellett csaknem 150 "szerzetes" is él, akiknek elvileg alapvetően ismerniük és természetesen autentikusan realizálniuk és tanítaniuk kellene a Védának (वेद) ezeket az ortodox doktrínális referenciapontjait.)

Nos, igen... 

Tudom, hogy nem szép dolog a cinizmus, küzdök is ellene, de most azt kell írnom, hogy ha - egy rosszul lefordított Bhagavad-gítá infantilis, a lényeget elferdítő "kommentárjainak" szajkózása és a Tan feje tetejére állítása, tehát nevetséges és primitív babonákká degradálása, "szertartások" mímelése helyett - csak egyetlen sort is valóban megértettek volna abból, amit a Bhagavad-gítá vagy a Yóga-szútra fejezetről-fejezetre a Napnál is világosabban és tisztán érthetően kifejt minden elfogulatlan és nyitott olvasójának, nem tüntetnének semmiért és nem követelnének semmit. Bár az is igaz, hogy manapság egy szent irat vagy tradicionális doktrína autentikus ismerete inkoherens abból a szempontból, hogy profán jogi értelemben mi tekinthető "egyháznak" vagy "vallásnak". Sőt, sok esetben maguk a vallási közösségek is nyíltan a szellemi materializmus és a princípiumzavar vétkébe esnek, és a jogi státuszuktól függetlenül azt gondolják, ebből a szempontból nagyon is számít, hogy van-e földje, mennyi híve van, vagy hogy jogilag igényt tarthat-e az adó 1%-ára egy közösség, ezzel totálisan és menthetetlenül elvétve és aprópénzre váltva fel a metafizikai Célt, annak ellenkezőjét igenelve.

A magyar tradicionális iskola több szerzője sok esetben feltárta ezen szekták morfológiáját, belső szerkezetét, de ezek a feltárt tények mind "lényegtelenek" ahhoz képest, ami a fő jellemzőjük ezeknek a közösségeknek: az ostobaság és dilettantizmus által determinált áramlatok és eszmék jelenléte, a transzcendens bölcsesség szemlélete alatt álló, szellemi és metafizikai tudatlanság által átitatott, felesleges, babonás és érthetetlen ál-tanítások, ál-beavatások, növényi ételeken csüggő tudattal "gyakorolt" vegetarianizmus, materializmus és kvázi-teizmus, hamis definíciók, és a szavak jelentésének kiforgatása.  A Cél és az eszközök totális félreértése és félremagyarázása, majd mém-szerű terjesztése, hogy "minél többen legyünk".

Ezt a tényt semmi sem bizonyítja jobban, mint az a felháborodás és értetlenség, amit az egyháztörvény okozott azon közösségek körében, akik elvesztették egyházi státuszukat (tisztelet a kivételnek). 

Mozgalmak indultak, virtuális és valóságos tiltakozások alakultak, sajtóközlemények láttak napvilágot, ezzel éppen az egyházak által önként felrúgva az állam és a vallás közti - valójában sohasem realizált - "határvonalat". (A legtöbb közösség, aki azt gondolja, hogy az "eredeti hinduizmust" képviseli, és azt szajkózza, hogy a "nyugati társadalmak" mennyire "élhetetlenek", és a "nyugati államformák" mennyire "profitorientáltak" és "lélektelenek", elég ellentmondásos és inkorrekt módon éppen ezen társadalmakon és államformákon élősködnek anyagilag, és vérig vannak sértődve, ha egy ilyen állam és/vagy társadalom megvonja tőlük a támogatást.)

A doktrínális szempontból fontos lényeg azonban - most is - szükségszerűen homályban maradt.

(Vesd össze: Bhagavad-gítá II. 42-46.)

Az tudniillik, hogy az egyházi státuszukat 2011-től jogilag elvesztett közösségek nagy része eddig sem felelt meg az "egyház" vagy "vallási közösség" autentikus, a metafizikai önmegvalósítás felé orientáló, tradicionális doktrínákon alapuló kritériumainak - mely kritériumok egyébként a józan ész segítségével is könnyűszerrel át- és beláthatók. 

És ez igaz a később az egyházi státuszukat majdan visszakapó közösségek nagy részére is. 

(Frissítés: A Krisna-tudatú Hívők Közössége 2012. márciusban - sok más közösséggel együtt - jogilag visszakapta "egyházi" státuszát, földjeit, állami támogatásait. Megdöbbentő volt látni, hogy az MTA szakemberei már az első körben hogy utasították vissza az állam felkérését arra, hogy foglaljanak állást az "egyház" autentikus definiálása kapcsán, majd megdöbbentő volt azt is látni, hogy a szóban forgó szekta hogyan verte át sikeresen az államot [ti. "ők képviselik Magyarországon a gazdasági és stratégiai szempontból rendkívül fontos partnernek számító India vallását, és komoly gazdasági károkat okozna a két ország kapcsolatában, ha nem lennének államilag elismert egyház"], aminek következtében visszaállt az eredeti állapot. Az állam vakságánál már csak a Krisna-tudatú hívők közösségének eszelőssége - tegyük hozzá: sikeres eszelőssége - nagyobb.)

Azt ugyanis, hogy kizárólag a horizontális, síkvilágbeli szempontok és feltételek állnak a fókuszban, nem éppen nevezném helyes alapállásnak: a "ki", a "hol", a "mit", a "miből" és a "mikor" kérdésköre merően profán, a külsődleges jelenségvilággal bíbelődő, közönséges tudatot követel és feltételez, amennyiben ezek nem mint puszta eszközökként, a mulandóságnak alávetett feltételrendszer által diktált horizontális körülményekként jelennek meg, hanem "életbevágóan" fontos, lét- és öndefiníciós kérdésekként (mint tudati ragaszkodások az egóhoz és az illúzióhoz). Az ezeknek a körülményeknek való behódolás során ráadásul a szekták és a tudatlanságban leledző követőik a "szent cél érdekében" minden útjukba kerülő dologra ráaggatják a Kali-yuga valamennyi álruháját: az ájtatosságot, a pusztán a konvencionális etikai-morális szempontok szem előtt tartását, a nem létező referenciapontokra való hivatkozásokat, az álszenteskedést, a rögeszmés félremagyarázást, az önigazolást és az önalávetést: a tévedés és az adharma minden eszköztára immár rendelkezésre áll a vallási téveszmék hálójában való vergődéshez. 

Arra, hogy a Bhagavad-Gítá transzcendens, a hétköznapi, a tudatlanság által kondicionált tudatot jellemző, etikai-morális sík fölött álló bölcsességét megértsék, mely leginkább az advaita-védánta darsanájának felel meg, kísérletet sem tesznek, és szellemi farkasvaksággal ignorálják az autentikus interpretációkat, adott esetben az ezeréves kommentárokat is, nem is beszélve magáról ennek a transzcendens nézőpontot realizáló bölcsességnek a homályban maradásáról. Ahol megrekednek, az pusztán a tettek világa: babonás rituáléikkal úgy tesznek, mintha azt mondaná valaki, hogy csak akkor lehet megérteni egy matematikai problémát, ha az ember előtte egy meghatározott formájú és színű pohárból iszik hat korty vizet, vagy leül egy bizonyos pózba. Ám még ezek után sem a megértés a cél, hanem önmagában maga a pohár és a víz, vagy az elfoglalt póz élvezete: számukra ezeken kívül minden más csak felesleges és mintegy „káros”, sőt, „ellenséges” - fogalmuk sincs a cselekvő nem-cselekvés ideájáról, a karma-yóga szívéről.

(Némi illusztráció. Én  személy szerint ismerek olyan "krisnást", aki több, mint 10 éve tagja a szektának: látható szellemi fejlődés helyett mindenkit a húsevés ellen agitáló [tehát a húshoz sajátosan ragaszkodó], kopasz vegetáriánus lett , aki kritikátlanul, illetve csak egy sajátosan zárt, egy, a szektát jellemző "körkörös belső logika" alapján működő érvelés mentén képes értelmezni a "tanításokat"; betartja a közösség szabályait,  rituáléit, olvassa és terjeszti kiadványait, weboldalait. "Mantrázik", böjtöl és részt vesz a "szekérfesztiválokon", naponta órákat tölt főzéssel-sütéssel, miközben  meggyőződése pl., hogy a kozmoszt "tojáshéj vastagságú fal" övezi, Isten egy, az  Univerzum közepén trónoló személy, kezekkel-lábakkal, és hogy a vegetarianizmus szükséges feltétele a tudásnak. Nyílt rostéllyal materialista, objektív realista, az idealizmus minden formáját elutasítja, a szolipszizmust elmebetegségnek tartja, de emellett valóban elmebeteg összeesküvés-elméletek híve. Egyébként meg a lehető legmaterialistább dologból él: spekulációs és befektetési tranzakciókat bonyolít a tőzsdén, és - mint "pénzügyi tanácsadó" -  banki hiteleket és biztosításokat közvetít, és "személyiségintegrációval" foglalkozik, ami konkrétan pontosan az, aminek látszik: az egoista "személyiség" minél előnyösebb opciójú bebetonozása a szamszárába - és minderre állítása szerint a "Prabhupáda" által közvetített Védák adnak tanítást és útmutatást. Félreértés ne essék: nekem nem ezzel az életmóddal, világszemlélettel "van bajom", hanem azzal, hogy - az illetőhöz hasonlóan - ezrek azonosítják ezt az életmódot a "védikus életmóddal" és a "bhaktival", amiknek pedig az valójában diabolikus ellentéte.)

A paradoxon az, hogy eközben morális-etikai szinten valóban jámbor és ártalmatlan életet élnek: kiállnak az állatok jogaiért, és kerülik az erőszakot, istentiszteleteket tartanak, és adományokat gyűjtenek, ételt osztanak a rászorulóknak és énekelnek. Ez természetesen a maga szintjén helyes, de korántsem elegendő és/vagy szükséges a cél eléréséhez, mely mindezek felett található, sőt, sok esetben éppen akadályozó tényezők.

Ma - a dolgok természetéből adódóan - a mennyiségi popularizmus és a profán jog mögé bújik minden olyan dolog, ami nem képes önmagát önmagában igazolni. Természetesen joga van tüntetni bárkinek, ahogy joga van vallási meggyőződésből tanokat, rosszabb esetben rögeszméket hirdetni is. Az azonban nem jogi, hanem a Kali-yuga által determinált etikai-morális kérdés, hogy mennyire igazságos ezekkel a jogokkal élni, sok esetben visszaélni - a Dharma szempontjából. 

*

Mit lehetett volna tenni? Szerintem a Krisna-tudatú Hívők Közössége akkor járt volna el helyesen és a "Krisna-tudat" szellemében, ha - a Bhagavad-gítá tanításának megfelelően* -, szemrebbenés nélkül átlátja és tudomásul veszi a helyzetet, "lemond tettei gyümölcséről", tudván: "minden dolgot a Természet törvényei művelnek, csupán az önösségtől megtévesztett egyén gondolja: 'Én vagyok a cselekvő'" - és feloszlatja önmagát.

Persze ehhez olyan létszemléleti pozíció lenne szükséges, melynek megléte eleve kizárta volna egy ilyen közösség létrehozását. 

Ez az emberi természet paradoxonja, ami sok esetben nehézzé, vagy egyenesen lehetetlenné teszi a megértést az ilyen közösségek tagjainak a részére. Írásom célja így nem is ez, hanem csupán egy magasabb szempont megadása volt.

_____________________

* "Szóvirágokat ismételgetnek a balgák, a Védaigék tisztelői, s azt vallják: egyéb nincs, Pártha. Vágyaik rabjai, égi örömökre vágynak, s szertartások özönével kísérik, hogy gyönyörökhöz, hatalomhoz jussanak, ám tetteik gyümölcséül csak újjászületést nyernek tőlük. A gyönyörökön-hatalmon csüggők elméjét elbódítják ezek az igék, s nem érik el elmélyedésben a gondolat határozottságát. A Védák a dolgok hármas jellegére vonatkoznak; te szabadulj meg e hármasságtól, Ardzsuna. Ellentétpárokkal szemben közönyösen, szilárdan állva az igazságban, birtoklás vágyát levetkőzve, uralkodj magadon. Amennyi haszna egy kútnak van, amikor mindenfelől vízözön árad, annyi haszna van az összes Védából a tisztán látó bráhmannak." Bhagavad-gítá II. 42-46.

_________________

Frissítés: a tüntetésről készült Index-videó itt látható.

Fontosnak tartom újra kiemelni, hogy az 1966-ban, New York-i székhellyel alapított szekta (ISKCON), melyből 1989-ben Magyarországon is létrejött a Krisna Tudatú Hívők Közössége, a videón szereplő (3:20-3:34) definíció szerint természetesen nem egyenlő magával "a" hinduizmussal, és nem képvisel "egymilliárd hívőt": a hinduizmusnak csupán egy olyan felhígított, nyugati fogyasztásra szánt export vadhajtása, ami csak nyomokban tartalmazza az eredeti szellemiséget, és - kiadványaik tanulmányozása, azok összevetése az autentikus primer forrásokkal, valamint a tagokkal történt levelezések és beszélgetések alapján - az is kijelenthető, hogy tökéletesen félreérti mind az Isten (Önvaló)-fogalmat, mind a megszabaduláshoz vezető doktrínát, diszciplínát (tehát magukat a Védákat is, melyre oly sokszor hivatkozik előszeretettel). Ezzel természetesen most sem vitatom, és soha nem is vitattam a jó szándékot, ami a közösség tagjait és a követőit illeti. Azonban a Felébredés eléréshez a jó szándék megléte egy emberben meglehetősen kevés, és korántsem elégséges feltétele annak, hogy valóban megértsen egy szent doktrínát, különösen olyat, ami évezredeken keresztül titkos tanításokon keresztül hagyományozódott át kizárólag az arra érdemeseknek.