Az elfelejtett tanítás

ΠΡΑΞΕΙΣ ΤΩΝ ΑΠΟΣΤΟΛΩΝ - 2.

*

και εν τω συμπληρουσθαι την ημεραν της πεντηκοστης ησαν απαντες ομοθυμαδον επι το αυτο

και εγενετο αφνω εκ του ουρανου ηχος ωσπερ φερομενης πνοης βιαιας και επληρωσεν ολον τον οικον ου ησαν καθημενοι

και ωφθησαν αυτοις διαμεριζομεναι γλωσσαι ωσει πυρος εκαθισεν τε εφ ενα εκαστον αυτων

και επλησθησαν απαντες πνευματος αγιου και ηρξαντο λαλειν ετεραις γλωσσαις καθως το πνευμα εδιδου αυτοις αποφθεγγεσθαι

ησαν δε εν ιερουσαλημ κατοικουντες ιουδαιοι ανδρες ευλαβεις απο παντος εθνους των υπο τον ουρανον

γενομενης δε της φωνης ταυτης συνηλθεν το πληθος και συνεχυθη οτι ηκουον εις εκαστος τη ιδια διαλεκτω λαλουντων αυτων

εξισταντο δε παντες και εθαυμαζον λεγοντες προς αλληλους ουκ ιδου παντες ουτοι εισιν οι λαλουντες γαλιλαιοι

και πως ημεις ακουομεν εκαστος τη ιδια διαλεκτω ημων εν η εγεννηθημεν

παρθοι και μηδοι και ελαμιται και οι κατοικουντες την μεσοποταμιαν ιουδαιαν τε και καππαδοκιαν ποντον και την ασιαν

φρυγιαν τε και παμφυλιαν αιγυπτον και τα μερη της λιβυης της κατα κυρηνην και οι επιδημουντες ρωμαιοι ιουδαιοι τε και προσηλυτοι

κρητες και αραβες ακουομεν λαλουντων αυτων ταις ημετεραις γλωσσαις τα μεγαλεια του θεου

εξισταντο δε παντες και διηπορουν αλλος προς αλλον λεγοντες τι αν θελοι τουτο ειναι

ετεροι δε χλευαζοντες ελεγον οτι γλευκους μεμεστωμενοι εισιν

σταθεις δε πετρος συν τοις ενδεκα επηρεν την φωνην αυτου και απεφθεγξατο αυτοις ανδρες ιουδαιοι και οι κατοικουντες ιερουσαλημ απαντες τουτο υμιν γνωστον εστω και ενωτισασθε τα ρηματα μου

ου γαρ ως υμεις υπολαμβανετε ουτοι μεθυουσιν εστιν γαρ ωρα τριτη της ημερας

αλλα τουτο εστιν το ειρημενον δια του προφητου ιωηλ

και εσται εν ταις εσχαταις ημεραις λεγει ο θεος εκχεω απο του πνευματος μου επι πασαν σαρκα και προφητευσουσιν οι υιοι υμων και αι θυγατερες υμων και οι νεανισκοι υμων ορασεις οψονται και οι πρεσβυτεροι υμων ενυπνια ενυπνιασθησονται

και γε επι τους δουλους μου και επι τας δουλας μου εν ταις ημεραις εκειναις εκχεω απο του πνευματος μου και προφητευσουσιν

και δωσω τερατα εν τω ουρανω ανω και σημεια επι της γης κατω αιμα και πυρ και ατμιδα καπνου

ο ηλιος μεταστραφησεται εις σκοτος και η σεληνη εις αιμα πριν η ελθειν την ημεραν κυριου την μεγαλην και επιφανη

και εσται πας ος αν επικαλεσηται το ονομα κυριου σωθησεται

ανδρες ισραηλιται ακουσατε τους λογους τουτους ιησουν τον ναζωραιον ανδρα απο του θεου αποδεδειγμενον εις υμας δυναμεσιν και τερασιν και σημειοις οις εποιησεν δι αυτου ο θεος εν μεσω υμων καθως και αυτοι οιδατε

τουτον τη ωρισμενη βουλη και προγνωσει του θεου εκδοτον λαβοντες δια χειρων ανομων προσπηξαντες ανειλετε

ον ο θεος ανεστησεν λυσας τας ωδινας του θανατου καθοτι ουκ ην δυνατον κρατεισθαι αυτον υπ αυτου

δαβιδ γαρ λεγει εις αυτον προωρωμην τον κυριον ενωπιον μου δια παντος οτι εκ δεξιων μου εστιν ινα μη σαλευθω

δια τουτο ευφρανθη η καρδια μου και ηγαλλιασατο η γλωσσα μου ετι δε και η σαρξ μου κατασκηνωσει επ ελπιδι

οτι ουκ εγκαταλειψεις την ψυχην μου εις αδου ουδε δωσεις τον οσιον σου ιδειν διαφθοραν

εγνωρισας μοι οδους ζωης πληρωσεις με ευφροσυνης μετα του προσωπου σου

ανδρες αδελφοι εξον ειπειν μετα παρρησιας προς υμας περι του πατριαρχου δαβιδ οτι και ετελευτησεν και εταφη και το μνημα αυτου εστιν εν ημιν αχρι της ημερας ταυτης

προφητης ουν υπαρχων και ειδως οτι ορκω ωμοσεν αυτω ο θεος εκ καρπου της οσφυος αυτου το κατα σαρκα αναστησειν τον χριστον καθισαι επι του θρονου αυτου

προιδων ελαλησεν περι της αναστασεως του χριστου οτι ου κατελειφθη η ψυχη αυτου εις αδου ουδε η σαρξ αυτου ειδεν διαφθοραν

τουτον τον ιησουν ανεστησεν ο θεος ου παντες ημεις εσμεν μαρτυρες

τη δεξια ουν του θεου υψωθεις την τε επαγγελιαν του αγιου πνευματος λαβων παρα του πατρος εξεχεεν τουτο ο νυν υμεις βλεπετε και ακουετε

ου γαρ δαβιδ ανεβη εις τους ουρανους λεγει δε αυτος ειπεν ο κυριος τω κυριω μου καθου εκ δεξιων μου

εως αν θω τους εχθρους σου υποποδιον των ποδων σου

ασφαλως ουν γινωσκετω πας οικος ισραηλ οτι και κυριον και χριστον αυτον ο θεος εποιησεν τουτον τον ιησουν ον υμεις εσταυρωσατε

ακουσαντες δε κατενυγησαν τη καρδια ειπον τε προς τον πετρον και τους λοιπους αποστολους τι ποιησομεν ανδρες αδελφοι

πετρος δε εφη προς αυτους μετανοησατε και βαπτισθητω εκαστος υμων επι τω ονοματι ιησου χριστου εις αφεσιν αμαρτιων και ληψεσθε την δωρεαν του αγιου πνευματος

υμιν γαρ εστιν η επαγγελια και τοις τεκνοις υμων και πασιν τοις εις μακραν οσους αν προσκαλεσηται κυριος ο θεος ημων

ετεροις τε λογοις πλειοσιν διεμαρτυρετο και παρεκαλει λεγων σωθητε απο της γενεας της σκολιας ταυτης

οι μεν ουν ασμενως αποδεξαμενοι τον λογον αυτου εβαπτισθησαν και προσετεθησαν τη ημερα εκεινη ψυχαι ωσει τρισχιλιαι

ησαν δε προσκαρτερουντες τη διδαχη των αποστολων και τη κοινωνια και τη κλασει του αρτου και ταις προσευχαις

εγενετο δε παση ψυχη φοβος πολλα τε τερατα και σημεια δια των αποστολων εγινετο

παντες δε οι πιστευοντες ησαν επι το αυτο και ειχον απαντα κοινα

και τα κτηματα και τας υπαρξεις επιπρασκον και διεμεριζον αυτα πασιν καθοτι αν τις χρειαν ειχεν

καθ ημεραν τε προσκαρτερουντες ομοθυμαδον εν τω ιερω κλωντες τε κατ οικον αρτον μετελαμβανον τροφης εν αγαλλιασει και αφελοτητι καρδιας

αινουντες τον θεον και εχοντες χαριν προς ολον τον λαον ο δε κυριος προσετιθει τους σωζομενους καθ ημεραν τη εκκλησια

*

A Virrasztás

*

Hónapok óta tervezem magamban, és lassan kezd körvonalazódni...

Első kísérlet időpontja: 2009. december 24-25-26.

Három nap, két éjszaka, teljes éberségben, alvás nélkül: végig úgy, ahogyan most naponta csak pár órát töltök.

A karácsonyi időpont kényes, alaposan elő kell készíteni, ill. fel kell készíteni a környezetet is: ez megkerülhetetlen, és biztosan nehéz lesz.

Kérdés az is, hogy egyedül-e, vagy egy kevés baráttal, mindenesetre maximum két-három fő jöhet szóba. Egyelőre négy konkrét név van a fejemben, tisztázni kell őket június közepéig. Remélem, összejön a dolog, inspiráló lenne, ha többen hajtanánk végre a dolgot, nemes csendben tartózkodva.

Ősi, nehéz, és viszontagságos utazás ez, ami talán kevés tanítványnak sikerült úgy, hogy maradandó tudást jelentett volna, de ha sikerül, minden könnyebb és világosabb lehet.

Addig is, nincs más teendő, mint fokozatosan felkészülni: éberség-meditációk, ébrenléti idő-intervallum kitolása, alvási időszak beszűkítése, bio-fizikai és pszicho-mentális folyamatok megfigyelése, étkezések szabályozása, fizikai tréning, szatipatthána- és ürességmeditációk, stb...

De a legfontosabb a meditációk és az ülések, a közvetlen belátás és kontemplációk gyakorlása, lehetőleg az elméleti filozófia és a szövegek totális elhagyásával ill. felfüggesztésével: a szövegek szükséges útmutatók ugyan, de egy ponton túl csak elterelik és megkötik az elmét.

Ezernyi akadály vár rám ezek nélkül is....

És mindezt a Terv mentén haladva, de nem ragaszkodva a Tervhez: ha úgy alakul, nem habozom akár törölni is az egész akciót. Addig viszont teljes erőbedobással készülni kell rá úgy, hogy végül is bármilyen időpont alkalmas legyen rá. Nincs különbség az edzés és a verseny között. Bármelyik pillanat alkalmas a Felébredésre.

Rést kell tudni ütni az Időn - bárhol, bármikor.

*

Megjegyzések a 'szolipszizmus' kapcsán

*

Először is: a szolipszizmus (kb. 'egyedül önmagaság'; vagy: 'ön-egyedülvalóság') nem "filozófiai irányzat", vagy "filozófiai elmélet", ahogyan azt ma sokan gondolják, hanem a tudat evidens preontológiai létmódja, ami független mindenféle tudományos elmekonstrukciótól és "vélekedéstől"; filozófiától vagy hitrendszertől.

Másodszor: ez azt is jelenti, hogy aki különböző - adekvát vagy inadekvát - forrásokból ismeri - vagy ismerni véli - a szolipszizmust, mint "eszmerendszert", korántsem biztos, hogy rendelkezik azzal a léttapasztalattal, mely a valódi ismeretet és tudást jelenti ezzel a létmóddal kapcsolatban. Sőt, jelentheti ennek ellenkezőjét is, ahogy sok esetben valóban jelenti is.

(Például: akik ma "támadják a szolipszizmust", pusztán egy leírt eszmerendszert támadnak: ettől még valójában nincs szó másról, mint arról, hogy egyszerűen nem képesek érteni és látni, hogy saját tudatukon kívül nem fognak fel, és nem tapasztalnak semmit (sőt: éppen ezért vitatják a szolipszizmust), ami azt is jelenti, hogy olyan ez, mintha egy vak kétségbe vonná a Nap létezését. Ismétlem: egy dolog valamivel egyet nem érteni, és egy másik dolog valamit nem érteni.)

De persze ez fordítva is igaz: aki intuitív módon, spontán belátást nyert a tudat valódi létvalóságába, az "egyedülvalóságba", ahogy pl. a Yoga-szútra ezt a létmódot nevezi, többé nem kell, hogy ismerjen bármiféle filozófiai rendszert, beleértve természetesen a "szolipszizmust" is.

Továbbá és harmadszor, természetesen a tudat preontológiai létmódja egy bizonyos pontig helyesen artikulálható filozófiai teóriaként (ahol a teória valóban és pontosan azt jelenti, amit eredetileg jelentett: közvetlen látást, 'szemlélést'): ennek a teóriának a neve pedig a szolipszizmus, mint ami (meta)filozófiai szemléleti bázisként is ismert.

Negyedszer és befejezésül, fenti gondolatmenet természetesen igaz például a buddhizmus valamennyi eszméjére (pratitya-samutpada, yogacara, madhyamaka, stb), vagy például a számkhya-, a Rig-veda-, az advaita-vedanta doktrínájára; Platón tanaira vagy Jézus, Mohamed tanításaira is, és mindarra, amit mi jobb híján "tradíciónak", tehát "átadott hagyománynak" nevezünk, ugyanis ezen tradíciók közös létvalóságot írnak le és közölnek mindenhol és mindenkor, mely leírások egyetlen metafizikai Szent Tanban (Sacra Doctrina) vagy Örök Filozófiában (Philosophia Perennis) manifesztálódnak a létesülés világában.

És mivel a szopliszizmus preontológiai létmód, mely éppen eme "mindentől való függetlensége révén" az egyetlen olyan szemléleti bázis, melyből a szent iratok, a vallások, és az igaz filozófiák megérthetőek, annak a fentiekben vázolt értelemben vett megértése ill. "látása" minden szellemi törekvés szükséges alapja.

*

Számomra egyre világosabban úgy tűnik, hogy a "szolpiszizmus" csak így fogható fel helyesen, és érthető meg annak teljes valóságában, és ez azt is jelenti (ugyancsak hasonlóan minden tradíció tanításának magvához), hogy a lényegi tudás átadhatatlan és leírhatatlan - kizárólag első szám, első személyben történő létátéléssel, és az ezzel egyenlő belátással nyerhető el.

*



*

Karcolatok a Filozófusok kertjéből (Vol.I.)

*

Prologus

Körben állnak: Jézus, Buddha, Lao-ce, Ábrahám, Ekhnaton.
Az Igazság pedig,
minden egyénit és esetlegest visszatükröző gömbként,
középen van, egyenlő távolságra mindenkitől...


I.

Az oksági láncból keletkezés doktrínája csak a yogacara szempontjából értelmezhető teljesen és helyesen - e két tanítás pedig (ti. a pratitya-samutpáda és a yogacara) csak a szolipszizmus helyesen megértett és átélt pozíciójából nyeri el valódi értelmét és igazi létjogosultságát egy törekvő szellemi életében.


II.

A szolipszizmusban (akárcsak a madhyamaka és a yogacara tanaiban)
mintegy Önmagában-állóvá válik a "nem-én" -
de az oksági láncolatból való keletkezés is.


Epilogus

Egy ragadozómadár, egérrel a karmai közt,
békésen suhan át a felhős égen.
Honnan-hová? Senki sem tudja.

*

A Kezdet és az Örök Jelen

*

Vázlatok az idő mibenlétéről

Aquinoi Tamás "A világ örökkévalóságáról" c. művében úgy bizonyítja a "világ időbeli kezdetének" az ellentmondásosságát, hogy Istenben (mint tiszta Létben) minden pillanatszerűen jelen van, így viszont az ok és az okozat egybeesik az Okban, mint ahogy ez valójában a Teremtés esetében is végbement, amikor a teremtési aktus időtlen jelen pillanatában minden egyszerre és pillanatszerűen öröktől fogva volt (elsődleges teremtés), majd az az időben megnyilvánulva létrejött (másodlagos teremtés; idevág, hogy a latin "evolutio" szó pontos jelentése: "szent tekercs kigörgetése", ami jól szemlélteti a szóban forgó doktrínát, ahol az örökévaló jelen (pillantszerű) teremtése a tekercsen található fixált szöveg, az időbeli megnilvánulása pedig magának a hordozónak a szétterítése, ami által a szöveg is megnyilávnul az időben, bár magát a szöveget nem érinti változás).

Ha ebből az érvelésből indulunk ki, jól látható az okozati láncolatból keletkezés (pratitya samutpáda) relativitása is: az okozatiság időhöz kötött, idő viszont csak ott van, ahol az illúzió (avidya) megjelenik. Ahol az okozatiság kondicionáltsága áll fenn, összetettségről beszélünk, és ami összetett, az szükségképpen a keletkezés-születés-felbomlás tápanyaga, ami az időnek felel meg. Ezért a buddhista kánon a téves nézetek osztályozása során (Brahmajala-sutra) éppen az időt tette meg referenciapontnak: a "múltra-" és a "jövőre vonatkozó spekulációkra" osztja a szóban forgó téves nézeteket, mielőtt feltárná annak pontos okait az okfüggő keletkezés bemutatása által, ezzel tehát egyúttal azt is mondja, hogy a téves nézetek, és az okfüggő keletkezés az időre vonatkoznak.

Fentiekből az is világosan következik, hogy a létforgatag (samsara) az idő hatálya alatt áll, sőt, annak megnyilvánulása, míg az ellobbanás nem más, mint az idő (tehát a kauzalitás) megszűnése, annak relatív és illúziószerű létmódjának megértése, valamint az Örök Jelen feltárulása.

Az idő pontos meghatározása ill. elmélyült vizsgálata bárkit elvezethet annak megértéséhez, hogy miként létezhetnek egyszerre különböző léttartományok a tudatban, illetve hogy a Lét miként jelenhet meg nem-létként.

És mivel a Kezdet nem más, mint a mindent pillanatszerűen és szimultán magában fogalaló Örök Jelen, ami Ürességként tapasztalható meg, az ürességmeditációkban megtapasztalt éberség által nyújtott belátás és megértés a Teremtés misztériumába is bepillantást nyújthat, ahol egyszerre van jelen minden, és ahonnan - mint egy kör középpontjából - egyszerre szemlélhető múlt és jelen illúziója is, legyen szó tíz, száz, ezer vagy tízezer korábbi vagy későbbi testetöltésről, vagy akár világkorszakok millióiról...

Hiszen az Örök Jelenben ezer év vagy egy pillanat - ugyanannyi.

*




Az idő mértékei (illusztráció)

*

Alkonyat

*

Addig nem érhet véget
a Teremtés hatodik napja,
amíg nem Istent látod mindenben
- és Önmagadban.

*

A Korán virágai - I

*

Ti emberek!
Az erőszakosságotok csupán önmagatok ellen fordul.
Az evilági élet kurta örömeit élvezitek,
azután hozzánk lesz majd visszatérésetek.
Azután közölni fogjuk veletek, hogy az evilágon mit cselekedtetek.

Az evilági élet csakugyan hasonlatos az esővízhez,
amelyet lebocsátottunk az égből
és egybevegyültek vele a föld növényei,
amelyekkel az ember és a jószág táplálkozik.
Mikor aztán a föld magára öltötte növényi díszét
és fölékesítette magát, s lakói azt gondolják,
hogy hatalmuk van azok fölött,
akkor a mi parancsunk - egy éjszaka vagy egy nappal -
elérte a vetést, s olyanná tettük azt, mint amit learattak;
mintha nem is virult volna tegnap.

Allah hívja az embereket a béke hajlékába.
Ő azt vezeti az egyenes útra, akit akar.

Ott minden lélek megtapasztalja azt, amit korábban cselekedett.
És Allah, az ő igazi uruk elé vitetnek,
és eltűnik tőlük a semmibe az, amit koholtak.

Allah nem vétkezik az emberek ellen semmiben.
Az emberek vétkeznek sajátmaguk ellen.

Ő kelt életre és ő küld halálba.
És hozzá lesz majd visszaérkezéstek.

*

Szent Korán, 10. szúra (részletek)

*

*

Előadásvázlat (feldolgozás alatt)

*

A Ter. 1-31. és az Enúma Elis I. 1-19.
analógiájának vázlatos bemutatása

1.
Néhány szó a tradicionális kozmogóniai elméletekről (melyekbe azonban természetesen minden további nehézség nélkül besorolhatók az un. "modern" kozmogóniai elméletek is).

a) Mindenek előtt és a különböző teremtés-elméletek, kozmogóniák felett áll az adzsáta-váda (sz. aj-á: 'születetlen'; a-játa: 'meg nem született'), amely azt mondja, hogy az ok-okozat, a tér és az idő, az anyag, a kauzalitás nem önmagukban létező, objektív valóságok, hanem egy Önvaló mint Egyetlen Valóság közvetlen megjelenése. Ez azt jelenti, hogy a tapasztalati világ - bár alaptermészete az Üresség-Teljesség - reális, és "oka" önmagában van: egy Önmagában álló Tudattal azonos valóság, amely "át is itatja annak" minden fenoménjét. A buddhizmus magasabb iskolái is ismerik ezt a nézetet (yogacara, madhyamaka).

b) Az "egyidejű teremtés", vagy inkább: az "észlelés (általi) teremtés tana", a dristi-szristi váda (sz. dris: 'látni, szemlélni; látás, észlelés'; dris-ti: 'látó, látás, látvány, tudás, értelem') doktrínája szerint a világ az én-gondolattal ill. az érzékeléssel egyidőben jön létre: a megtévesztett elme produktumaként exisztál, és ahogy az én, mint elmekonstrukció megszűnik, megszűnik annak projektív kvázi-teremtő-képessége is. Ezt az elméletet tette magáévá a hinajána-buddhizmus is, az okfüggő keletkezés (ti. a pratitja-samutpáda) által kifejtett tanban. A mahajána-buddhizmus yogacara- és madhyamaka-doktrínájával teljesen az adzsáta-váda analóg, és az nem szűnik meg érvényesnek lenni a dristi-szristi váda munkahipotézisként való alkalmazása során sem.

c) Az "evolutív teremtés" elmélete (szristi-dristi váda; sz. szris-ti: 'teremtés, világmindenség, kibocsátás, mozdulás, változás, veleszületett tulajdonság'), melybe beletartozik jelen előadás tárgya is; ez az elmélet az érzékelést is megelőző, a szubjektumtól függetlenül létező, és objektív realitással rendelkező kvázi-materiális világot feltételez (az "ősrobbanás"- és különböző, általában szó szerint vett, teológiai genezis-elméletek, mítoszok is).

Itt megjegyzem, hogy az un. "ősrobbanás-elmélet", mely szerint a megfigyelhető kozmosz egy végtelen sűrű, pontszerű (és az elmélet szerint preegzisztens) szingularitás felrobbanása által keletkezett, mely azóta is tágul, számomra tele van önellentmondással. A vöröseltolódás pl. ugyanis éppenhogy nem igazolja (de nem is cáfolja) ezen elméletet, hiszen a tér expanziója révén nem lehetne észlelni a hullámhosszakban elnyúlást ill. torzulást: az, hogy ez a torzulás mégis észlelhető, a testeknek a tér expanziójától független távolodására/közeledésére szolgál bizonyítékkal, nem a fent vázolt kozmogenezisre. Továbbá Ambarcumjan és Hoyle rámutattak arra is, hogy a tágulásként interpretált empírikus megfigyelések magyarázataként szolgálhat egy "implózió" is, az atomok közötti szubnukleáris tér befelé-zuhanása, vagy egy végtelen ideje létező, végtelen kiterjedésű anyag-köteg ritkulása. Emellett sok, objektivitását még őrző csillagász tudatában van annak is, hogy semmi bizonyítékkal nem rendelkeznek pl. a "geo- és topocentrikus-modellek", ill. az ellen, hogy az egész kozmosz nem csupán egyetlen másodperce létezik, a megfigyelő tudatában. Végül ide tartozik még az is, hogy az absztrakt, tényszerű tudományként elképzelt csillagászat tisztán metafizikai gondolatokat vizsgál, hiszen a Hold hozzánk érkező fénye, a fénysebesség korlátozottsága és érzékszerveink természete miatt, egy másodperces késésben van az idealizáltként, pusztán az elmében megkonstruált "valósághoz" képest: a Napot a nyolc perccel a megfigyelés előtti múltban látjuk, nem beszélve a távolabbi objektumokról, ahol ez többszáz-millió, vagy akár néhány milliárd év is lehet. De pl. az olvasó jelen soraimat sem a "valósággal egyidejűleg" tapasztalja, ahogyan azt az agykutatás is részletesen feltárta, hiszen a monitor és a megfigyelő közti térből, ill. a fény véges sebességéből adódó időeltolódás révén az agy ismét csak emlékképpé transzformálja a "jelen időt", és azt fogja szubjektív és egyedi módón, és idézi fel, majd értelmezi a maga számára, ugyancsak egyedi és megismételhetetlen, mással közölhetetlen módon. A csillagászat tehát a jelenben már nem létező objektumokkal foglalkozik, így a múlt emlékképeit kutatja, hasonlóan a kvantumfizikához, de végső soron a filozófiához is. A különbség a filozófia és az egyéb tudományok közt az, hogy a filozófia az egyetlen tudomány, mely a tárgyának teszi meg ezt a "nem-valóságot", és emellett tudatosan kutatja azt, ami "valóságos". Látható tehát, hogy az "absztrakt csillagászat" fogalomtárával és eszközeivel is el lehet jutni ahhoz a felismeréshez, hogy minden dolog valójában csak a tudatban létezik.


2.
A szristi-dristi váda (kb. "a világegyetem észlelésének tana") kategóriájába tartozó Biblia Genezis könyvének hatnapos teremtése (kronológiai szekvenciája) párhuzamos az ugyancsak az ebbe a kategóriába sorolható Enúma Elis isteneinek hat generációjának teremtésével.

Az Enúma Elis isteneinek hat generációja a következő:

1. Tiamat és Apsu
2. Lahamu
3. Kishar
4. Anu
5. Ea
6. Marduk

Az alapszövegek

Az "első generáció":

"Midőn fönn az ég nevetlen
s alant a föld szintazonképp;
Apszu, az ős-kezdet, minden
dolgok teremtője-atyja
s Mummu-Tiámat ősanyánk még
vizeikkel egybemosódtak"

Az "első nap":

"Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. (...) És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: első nap."

A "második- és harmadik generáció":

"Apszu s Mummu-Tiámat akkor
isteneket nemzettek s szültek:
szülték Lahmut s Lahamut.
Teltek az idők, múltak az idők
s e kettőt még dicsőbben követé
Ansar isten s Kisar istennő."

A "második- és harmadik nap":

"Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap. Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt.Így lett este, és lett reggel: harmadik nap."

A "negyedik generáció":

"...Anu is atyáihoz nőtt föl..."

A "negyedik nap":

"Megalkotta Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka; meg a csillagokat. (...) Így lett este, és lett reggel: negyedik nap."

Az "ötödik generáció":

"Anu meg Nudimmudot (=Ea) nemzé"

Az "ötödik nap":

"És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. (...) Így lett este, és lett reggel: ötödik nap."

"A hatodik generáció":

"Apszu szívében,
nemzik az istenek eszét,
a bölcsek bölcsét: Mardukot.
Éa volt a nemző-anyja."

"A hatodik nap":

"Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra (...) Így lett este, és lett reggel: hatodik nap."

A "hetedik nap" analógiái:

"Midőn Éa, nemző-atyja reánéz,
örvend és ujjong - megdobog a szíve.
Tökéletesnek teremté őt, kétfejűnek;
méltóságban mindenki mást felülmúl;
tagjai tündöklőbbek az elégnél;
alig-felfoghatók, hozzá-nem-férhetőek."

"A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után."

____________________________

Latin és magyar értelmezési segédszótár:

Apsu (absu): abyssus, oceanus; principium primum (mascolinum) ciosmogonicum a deo Ea victum et dominatum; symbolum sapientiae profundae.
Édesvizű tenger, hímnemű princípium

Tiamat: oceanus. Sósvizű tenger, a talajvíz, amiből a világ dolgai közvetlenül kiemelkednek. Nőnemű princípium.

Lahamu: principium feminimum cosmogonicum.

Lahmu: principium masculinum cosmogonicum, ortum ex Apsú et Tiamat ante Ansar et Kisar.

Kishar: universum (sar) inferius (ki=terra). Föld.

Anu: deus coeli. Az Ég istene.

Ansar: universum (=sar) coeleste (an) principium cosmogonicum masculinum, ortum simul Kisar post Lahmu et Lahamu. Ég.

Ea (Nudimmud): deus oceani.

____________________________

Források, irodalom:

- Biblia latin nyelven (Biblia Sacra Vulgata), http://www.biblegateway.com

- Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás,
Szent István Társulat, Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója,
Budapest, 2005

-M. Eliade: Vallási eszmék és hiedelmek története I.
Osiris Kiadó, Budapest, 1998 (65-70.o.)

- Az Enúma elis első táblája ékírásos akkád nyelven

- Enúma Elis sive epos Babylonicum de Creatione Mundi
Scripta pontificii Instuiti Biblici, P. Antonius Deimel S.I.
Romae, Sumptibus Pontificii Instuiti Biblici, 1912,
www.etana.org/coretexts/20145.pdf

- Gilgames, Ékírásos akkád versek,
Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1986

- Sri Ramana Maharisi: Oltalmazó útmutatás,
Kötet Kiadó, Nyíregyháza, 2001, (17. fejezet)

- Szanszkrit-Magyar Nagyszótár, Ádám Béla, 2006

- http://meta-religion.com/World_Religions/Ancient_religions/Mesopotamia/genesis_and_enuma_elish_creation.htm

- http://www.tanit.hu/content/enuma-elis

*

Axiómák

*

Az üresség - feltételektől függ.

Az Üresség - kondicionálatlan.

Ez a kétféle üresség Egyetlen Tiszta Tudatban jelenik meg.

Ami ehhez az Egyetlen Tiszta Tudathoz elvezet,

az maga a Középső Út.

*

az üresség mágiája

*

"minden változik" - de változhat-e az, ami most sincs?

*

(ahhoz, hogy feltáruljon az igazság,

minden nap el kell felejtenem azt, amit tegnap felismerni véltem:

a szinte önálló életet élő gondolattenyészeteket, vallási- és eszmerendszereket,

a filozófiai tételeket, de a leghétköznapibbnak tűnő,

valójában nevetséges hiten alapuló és konvencionális "ismereteket" is,

és nem szabad kimozdítanom magam az alaphelyzetből:

abből a mindentől egyforma távolságra lévő pontból mint semleges hozzáállásból,

ami a valóság folyamatos látását adja válaszul minden kérdésre)



*

Kommentár nélkül

*

"Előre kell bocsátanom, hogy nem fogok foglalkozni maguknak a szellemi képességeknek az eredetével, éppúgy, ahogy magának az életnek az eredetével sem foglalkoztam. E helyütt csupán a különféle konkrét ösztönökről és az állatok ehhez hasonló készségeiről lesz szó."

"Az én véleményem szerint mindazzal, amit a Teremtő által az anyagra kényszerített törvényekről tudunk, jobban összhangban áll, ha a Föld múlt és jelen lakóinak létrejöttét és elpusztulását másodlagos törvények vezérlik, akárcsak az egyén születését és halálát."

"Felemelő elképzelés ez, amely szerint a Teremtő az életet a maga különféle erőivel együtt eredetileg csupán néhány, vagy csak egyetlen formába lehelte bele, és mialatt bolygónk a gravitáció megmásíthatatlan törvényét követve keringett körbe-körbe, ebből az egyszerű kezdetből kiindulva végtelenül sokféle, csodálatos és gyönyörű forma bontakozott ki - és teszi ma is."

Charles Darwin: A fajok eredete

*

Hajnalban - a szavakon túl

*

Kontemplációk Dobogókő környékén.

A felvételeket ürességmeditációk variációiként készítettem.

*

Villanások

*

Ma, meditációs olvasás céljából, előkészítettem az apofatikus  (vö. ἀπόφασις, ἀπόφημι) teológia nagymesterének, Új Teológus Szent Simeon-nak a "Huszonöt fejezet az istenismeretről és teológiáról" című művét.

Kényelmesen elhelyezkedtem, felkészültem az elmélyült olvasásra: tudatomat megtisztítottam a zavaró és reflex-szerű folyamatoktól, figyelmemet összpontosítottam, és elkezdtem az olvasást:

"Az ismeretnek gyarapodása a minden másról, sőt magáról az Istenről való tudatlanságnak lesz okává és forrásává."

Kommentár: Cassianus Szent János, Beszélgetések, IX. 31: "A boldog Antaltól (vagyis Nagy Szent Anataltól, illetve Remete Szent Antaltól, a szerzetesek atyjától, Kr. u. 251-356) származik ez a mennyei és több mint emberi mondás is az imádságról:

'nem tökéletes az az imádság, amelyben a szerzetes még tud önmagáról, vagy arról, hogy imádkozik'."

Amikor eme bevezető és magyarázat végére értem, egyetlen szempillantás alatt visszahúzódott az evilági lét, és órákig tartó mélyálomba merültem.

Az imént keltem fel, és először nem tudtam, hogy percek, vagy évek teltek-e el, de tudom, hogy sokmindent megértettem, amíg aludtam...

*

A sólyom

*

"Szerzetesek, volt egyszer egy sólyom, aki hirtelen lecsapott egy kis fürjre és elkapta őt. Ekkor a kis fürj a sólyom karmai közt így siránkozott:

- Ó, átkozott balszerencsém, nyomorult sorsom, hogy elcsavarogtam az igazi lakhelyemről mások vadászterületére! Ha ma az igazi lakhelyemen maradtam volna, ősi élőhelyemen, ez a sólyom nem lenne ellenfél számomra!

- De hol van a te igazi lakhelyed? – kérdezett vissza a sólyom. – Hol van a te ősi élőhelyed?

- A frissen felszántott mező az, kiforgatott rögökkel.

Erre a sólyom nem fitogtatta saját erejét, nem dicsekedett saját erejével, hanem elengedte a fürjet.

- Most menj! De még ha oda is mész, ott sem menekülsz előlem!

Ezután a fürj, visszatérve a kiforgatott rögökkel teli, frissen szántott mezőre, egy jókora földdarab tetejére kiállva így gúnyolta a sólymot:

- Hé, sólyom! Na, most gyere, most kapj el!

Erre a sólyom nem fitogtatta saját erejét, nem dicsekedett saját erejével, hanem behúzta szárnyait, és hirtelen lecsapott a fürjre. Ekkor a fürj felismerve, hogy ’a sólyom teljes sebességgel lecsapott rám’, lefordult a földdarabról, és a sólyom abban a pillanatban feltépte a begyét.

Látjátok szerzetesek, így jár mindenki, aki elcsavarog az igazi lakhelyéről, mások vadászterületére!

Ezért nem szabad elcsavarognotok oda, ami nem az igazi lakhelyetek, mások vadászterületére! Aki elcsavarog igazi lakhelyéről, mások vadászterületére, annál Mára esélyt kap, abban Mára megveti a lábát. És szerzetesek, mi nem az igazi lakhelyetek, mi mások vadászterülete? Az érzékiség öt fonala. Melyik ez az öt? A szemmel látható formák, amelyek kellemesek, bájosak, kedvesek, sóvárgásra késztetők, csábítók. A fülel hallható hangok, amelyek […]; Az orral szagolható illatok, amelyek […]; A nyelvvel ízlelhető ízek, amelyek […]; a testtel tapintható tárgyak, amelyek kellemesek, bájosak, kedvesek, sóvárgásra késztetők, csábítók. Szerzetesek, ezek nem a ti igazi lakhelyeitek, hanem mások vadászterületei.

Szerzetesek! Barangoljatok igazi lakhelyeiteken, ősi élőhelyeteken! Aki igazi lakhelyén barangol, ősi élőhelyén, annál Mára nem kap esélyt, abban Mára nem veti meg a lábát. És mi a ti igazi lakhelyetek, mi a ti ősi élőhelyetek? Az éberség négy alapja. Melyik ez a négy?

Amikor a szerzetes a testet testként szemlélve időzik, éberen, figyelmesen és tudatosan, félretéve a világi dolgokra irányuló sóvárgást és ellenérzést. Az érzéseket érzésekként szemlélve időzik, […]; a tudatot tudatként szemlélve időzik, […]; a dhammákat dhammákként szemlélve időzik, éberen, figyelmesen és tudatosan, félretéve a világi dolgokra irányuló sóvárgást és ellenérzést. Ez a szerzetes igazi lakhelye, eredeti élőhelye."

Forrás: http://a-buddha-ujja.wikidot.com/szutta:sn-47-6-fr

A "Substantia" kifejezésről

*

Sokszor elhangzik különböző filozófiai eszmefuttatásokban a "szubsztancia" szó, de ahogy elnézem, igen kevés sikerrel alkalmazzák azt, legtöbbször csak a zavart növelve a köré épülő, különböző "magyarázatokkal".

Lássuk tehát, mit is jelent a szóban forgó filozófiai terminus:

A "sub" előtag az alatt, alá, után jelentéssel bír, míg a "stantia" (stans= sto; gr. isztémi ill. statisz) az áll, fennáll, megállapodik jelentést hordozza magában.

A 'szubsztancia' szó így per definitionem azt jelenti: "alatta állás" (gr. hypostasis*).

Hogy a dolgoknak (= szubsztrátumoknak**) - a fentiek és a buddhizmus értelmében - ne lenne "szubsztanciája", ahogy ezt ma a népszerű vélekedések tartják?

De igen, van: a "dolgok természete, ahogy vannak" (=ahogy a lét alatt állnak), az nem más, mint az üresség, a paradox, egyidejű és párhuzamos létmódok egybeesése a tudatban, tehát a lét és nem-lét szinkronicitása szerinti létmód, ami nem ragadható meg pl. az "x" létezik, az "x" nem létezik kategóriák szerint.

Mit is jelent ez pontosan?

X-ről, mint tetszőlegesen a tudat előtt feltárulkozó fenoménról, vagy állítunk valamit, vagy nem.

Ha állítunk (A), a következőket állíthatjuk, mégpedig egyszerre:

X -létezik, -nem létezik, -létezik és nem létezik, -sem létezik, sem nem-létezik.

Ha nem állítunk egy fenoménról semmit (B), a következőket nem állíthatjuk, egyenként:

X -létezik, -nem létezik, -létezik és nem létezik, -sem létezik, sem nem létezik.

A külső szemlélő számára két útként megjelenő fenti "aktusok" megfelelnek a mahajána (pl. Nagarjuna) és a hinajána (az alapszövegek) útjának, köztük szimmetrikus logikai differencia figyelhető meg, és nem kizárják egymást, hanem egy létezőről kijelenthető variánsoknak, ti. az állításnak, és a tagadásnak a maximális határállapotaikat jeölik ki.

A fenomének természetüket tekintve ösztönösen és közönségesen elfedettek, ami azt jelenti, hogy alá vannak vetve a Tudatnak, a Létnek és a megfigyelő tudat logikai-fogalmi késztetéseinek. Megfelelő analízissel azonban ezen fenomének természete feltárható és kommunikálható, és ez a feltárás - egy bizonyos pontig - mintegy munkahipotézisként sikerrel alkalmazható is.

A valóság tehát az, hogy az ürességben (substantia) valamennyi dolog (substratus) egybeesik, ez továbbá azt is magával vonja, hogy pusztán egy tudati, képzelt-jellegű és viszonylagos referenciarendszer (ti. az oksági láncból (= nem önmagától) való keletkezés) kérdése, hogy léteznek-e egyáltalán "dolgok", amint azt Vasubandhu és Nagarjuna zseniális munkái is bemutatják.

A fent vázlatosan bemutatott doktrínát ill. diszciplínát valamennyi archaikus metafizikai tradíció megőrizte ill. konzerválta, az antik latin-görög kultúrától a középkori keresztény misztikáig.

___________________________
* gr. Hypostasis: 'alatta állás; időtartam; létrejövetel; anyag; valóság; lényeg'.
lat. Substantia: 'lényeg, a valóságban létező tárgy, anyag'.

** lat. Substratus: 'alárakás, aláterítés'; substerno: 'aláterít, alátesz'.
sz. Adhistána: 'rajta állás, fölötte állás; alap'. (Vö.: adhibhuta: 'fizikai természet')

*

Lexicon Mythologicum, 635-636. o.

*

Tres illos Europae, Asiae & Americae Deos unam ac eandem habuisse originem, verisimile tandem apparet é pari vel simili nominum significantia & sono; sic enim:

1) Ódin (Vódin &c. é dialectica variatione) olim certe combinatum fuit voce substantiva Ódr, Ódur a) mens, ratio b) poésis c) intelligentia, scientia; Ódinn igitur explicari potest: a) insigni mente & intellectu praeditus b) mens universalis.

2) Buddhah (Bodda, Boda, Bod, Wod &c.) asiaticarum nationum, Raskio derivatur a subst. Sanscritico Buddhih ratio, intelligentia, sapientia, qvod forte iterum, ex Augusti Wilhelmi Schegelii observatione, derivandum est a voce Budh evigilare, consipere, reminisci. Buddhah igitur a philologis sanscriticis veritur a) mens, spiritus, intelligentia b) insigni mente & intelligentiá praeditus. Buddhistae ipsi Dei illius nomen eodem modo explicant, id deducentes a voce lingvae Pali: Bodie (sive Bodih) o: sapientia &c.

3) Votan Mexicanorum cor Tzendalice denotat, unde Deus ipse a suis cultoribus cor populi vocabatur, & cordis figurá embelmatice vel hieroglyphice in monumentis (e. gr. in picturis & chrystallinis pyramidibus) indicabatur. Cor a multis populis pro animae ac mentis sede fuit acceptum, unde ipsa vocabolorum cohaerentia & communis interdum significantia facile perspiciuntur.

Uti plurimi historiae Scandinaviae scriptores ac scrutatores plures Odinos acceperunt, ita etiam Indi, Tatari &c. plures Buddhas statuunt & Americani plures Votanos, et omnes qvidem succesorio ordine.

(...)

Edda Saemundar hins Fróda, Pars III., Osnabrück, Otto Zeller, 1967

*

Bevezetés az Idő doktrínájába (vázlat)

*

kilélegzel és belélegzel - volt idő, amikor először lélegezetél be, és lesz idő, amikor utoljára lélegzel ki: akkor majd feltárul, hogy e kettő egybeesik

este elalszol, reggel felkelsz - volt idő, amikor először keltél fel, és lesz idő, amikor utoljára alszol el: ez a kettő valójában egy és ugyanaz

a tavasz nyárba megy át, a nyár őszbe, az ősz télbe - napok, hetek, hónapok évek, életek: megszakítatlan időfolyam

*

volt idő, amikor a kontinensek még együtt álltak, és lesz idő, amikor majd ismét összeütköznek

volt idő, amikor a föld-bolygó még nem létezett, és lesz idő, amikor majd ismét elenyészik, hogy aztán később újra keletkezzen minden - hasonlóan az összes atomhoz, porszemhez és bolygóhoz

a nap született, és majd el fog enyészni: szétszóródik és összeáll, hasonlóan a naprendszerhez, a többi csillaghoz - de ez áll galaxisunkra, és minden galaxishalmazra is

bolygók, csillagok, naprendszerek, galaxisok - keletkeznek és elmúlnak

*

A homokóra nyaka:
a Szűk Kapunak,
a Hajnal és a Felébredés pillanatának,
Isten Országának mint villámnak,
a jelenvaló örök mostnak archaikus szimbóluma,
ahol mindig csak egyetlen porszem áll,
mielőtt átmenne egy "másik létállapotba".

*

a világegyetem: látszólag örök körforgás, összehúzódás, kitágulás, lét és nem-lét, idő és örökkévalóság

*

valójában csak egy tudat, mely szemléli a most átváltozásait

nincs "hova menni", nincs mit megtenni,
nincs múlt, nincs jövő

a szabadság: itt és most van

*

Angyali üdvözlet

*

A vallások úgy viszonyulnak Istenhez,
mint a színek a látáshoz.

*

Bevezetés a Vaskor morfológiájához

*

Tradicionális szempontból a jelenlegi világkorszakot Vaskornak, vagy a Sötétség korának nevezzük, amelynek jól körülhatárolható szimptómái vannak.

A miénkhez is hasonló, un. "modern" társadalmak nagyjából öt-hat, jól elkülöníthető jellegzetességgel bírnak, amik szellemi-spirituális szempontból az adott nemzet vagy civilizáció legelemibb, leghétköznapibb és legalapvetőbb szintjeikben is megtalálhatók, legyen szó a szociális, a gazdasági, a magánéleti, vagy a politikai síkról.

Vázlatosan ezek a jellegzetességek a következők:

- az intézményesített oktatás mennyiségi-materialista szemlélete, valamint ezen oktatási rendszer zártsága (tehát hogy nem biztosítja a tanulók részére a szabadon választható "menekülési útvonalakat" egy magasabb létvalóság elérése, és/vagy az immaterialista létszemlélet érvényesítése felé);

Itt akár azt is mondhatnánk, hogy aki a végső valóság felé óhajt fordulni, és nem akarja elveszíteni, ill. meg akarja találni Önmagát, annak nincs más választása, mint hogy elkerülje az intézményesített oktatás valamennyi stációját, talán az "általános iskola" kivételével, de azt is csak éppenhogy ajánlatos "elvégezni".

- a magántulajdon és a használati eszközök valódi célok nélküli halmozásának mániája (szellemi szempontból egyfajta Homo Habilis társadalomban élünk);
- lelki betegségek, alter-ego-mánia (!) és magamutogatás;
- általános szellemtelenség, szellemi tudatlanság, ateizmus és durva materializmus a tudományokban, a magán- és a közéletben;
- nagyfokú műveletlenség a hét szabad művészetben és a szakrális lételméleti doktrínákban, a filozófiában, és a teológiában-autológiában;
- vágy- és profitorientált materialista szemlélet a munkában, és a magánéletben egyaránt.

A legmegdöbbentőbb számunkra azonban mégis az, hogy évszázados távlatokat szemügyre véve önmagában már pl. a "profitoreintált létszemlélet", vagy a totális "szellemtelenség" (ti. a durva racionalizmus és anyagiasság) is halálos zsákutca egy hatmilliárd emberből álló civilizáció számára, hisz ezek a természet legalapvetőbb törvényeit, és a valóságot veszik semmibe, illetve fedik el az emberi lényeg legjavát; jelenleg azonban ezek kéz a kézben járnak, hozzájuk társulva sok egyéb, önmagukban szintén "halálos" szimptómával.

Természetesen jól tudjuk, hogy pl. már Krisna, vagy a Buddha is a Kali-yugában jelent meg: mégis, ami kvantitatív szempontból megkülönbözteti a mi jelenlegi létállapotunkat az övéktől az az, hogy jelenleg az időben egyre fokozódó, eszkalálódó tendenciák érnek be, egyre gyorsulva, és szellemi szempontból egyre betegebb és károsabb tüneteket produkálva az emberekben, alapvető igazságokat, értékeket és szent tanokat nullifikálva és állítva a fejük tetejére, groteszk paródiává és silány imitációvá degradálva le azokat - vagy legalábbis imitációvá és paródiává megpróbálva azokat ledegradálni, ami persze in definitionem és in concreto soha, sehol nem sikerülhet a Metafizikai Doktrínával és/vagy a Dharmával, mivel az(ok) szellemi, transzcendens valóság(ok).

És természetesen pusztán már ezen tények is automatikusan "az árral szemben úszást" feltételezik minden gondolkodótól (vagy: az "életet szellemi feladatként" megélőktől), nem beszélve a belső és szüntelen harcról ezekkel az erőkkel szemben: ez alapállás, nem pedig olyan tulajdonság, ami erényként vagy célként értendő.

Azonban tudjuk azt is, hogy ez a korszak is pusztán egy szempillantás alatt fog elenyészni és megszűnni, hogy a küzdelmekben megtisztult szemlélő számára feltáruljon a Világtörvény, és minden jelenség játék-volta.

*

*

Az "Útról"

*

"A világ közepe az elsőrendűen megszentelt övezet, a végső valóság területe. Hasonlóképpen a világ közepén helyezkedik el a végső valóság minden más szimbóluma is. Az idevezető út "nehéz út", s ezt a valóság minden szintje igazolja: templomok bonyolult tekervényei, kanyarulatai; a szent helyekhez történő zarándoklások; az aranygyapjú, az aranyalma és az élet füvének keresése; az útvesztőkben, labirintusokban való barangolások; és mindazok a viszontagságok, amelyek a vándort érik az "énhez", a létezés "közepéhez" vezető úton. S azért mind a vesződés és vész, mert ez az út valójában rítus, amely átvezet a profánból a szentbe, a mulandó látszatból a valóságosba és az örökkévalóságba, a halálból az életbe, az emberiből az istenibe."

M.Eliade: Az örök visszatérés mítosza, 36-37.o.

*

szinoníma

*

evigilatio, onis, nn. eviglio:

'felébredés', küln. egyh. 'feltámadás'.

*

most

*

a világegyetem csak egyetlen pillanatig áll fenn

*

A Szent Ürességről

*

Az Üresség határtalanná teszi a dolgokat:
benne esnek egybe az ellentétek,
és lesz lehetővé a változás - az átcsapás a létből a nem-létbe.

A dolgok tehát az Üresség pillanatnyi határállapotai.

A Megszabadulás - az Üresség időfeletti kontemplációja.

Így válik a tudatból Világ, és a világból Tudat.

*