*
"A priori magától értetődő lenne tehát, hogy a jelenvalólét megközelítésének az aktusok Énjére vonatkozó egyszerű felfogó reflexiónak kell lennie. [...] Ha az egzisztenciális analitika, amikor a fent említett módon az én adottságából indul ki, mintegy magának a jelenvalólétnek és az ő kézenfekvő önértelmezésének csapdájába esik? Ha az derülne ki, hogy az ontológiai horizont az egyszerű adottságban megközelíthető meghatározása szempontjából elvileg meghatározatlan marad? Ontikusan mindig jogosult, ha azt mondjuk erről a létezőről, hogy "Én" vagyok az. Az ontológaiai analitikának viszont, amely felhasználja az ilyen kijelentéseket, mindig elvi fenntartással kell kezelnie őket. Az "Én"-t csak olyasvalaminek a semmire sem kötelező formális megmutatásaként szabad értenünk, ami a mindenkori fenomenális létösszefüggésben esetleg éppen a maga "ellentéteként" lepleződik le. S itt a "Nem-Én" semmiképpen sem olyan létezőt jelent, amelyből lényegszerűen hiányzik az "Énség", hanem magának az "Én"-nek egy meghatározott létmódját, például Önmaga elvesztettségét."
M. Heidegger: Lét és idő
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése