Bevezetés a Bodhisattva-ösvényre

 "Hova tartunk hát? Mindig hazafelé."

Novalis

 *

A buddhizmus szerint - bár minden lény át van itatva a Nirvána szellemével -, 

csakis egyetlen létformában lehet az Ösvényre lépni, és elérni a Megszabadulást:

emberi létformában.

Emberi létforma pedig kizárólag a Földön lehetséges.

A Vaskor derekán semminél sincs nagyobb szüksége az emberiségnek, 

mint arra, hogy megpróbálja helyre hozni azt, amit még helyre lehet hozni,
és megőrizze azt, amit még nem rontott el.

Hogy a Kapu mindig nyitva maradjon.

*

*

A hamis tanításokat adó szekták allegóriája

*

 Bevezetés:
Előre szólok, hogy ma cinikus és vicces kedvemben vagyok.
És igen, tudom azt is, hogy nem helyes a cinizmus, és nem vicces, amiről írok.

___________________

A felvétel első részében egy "non-kontakt" karatemester látható, aki hűséges tanítványaival tart bemutatót, 

miközben ötezer dollárt ajánl fel annak a kihívójának, aki legyőzi.

A kihívás igen hamar megtörténik, egy valódi karatemester formájában: a felvétel második részében maga a "harc" látható.

A döbbenet akkor éri őt is és tanítványait is, amikor teljes erővel a levegőt csapkodva azon kapja magát,
hogy kihívója ettől nem dől el, ahogyan "tanítványai" a "gyakorlásokon", ellenben előbb orrba verik, majd teljesen kiütik.

Vajon nem ez folyik-e számos, "jogilag bejegyzett, hivatalos egyházban", 

akiknek a létszáma "évről-évre növekszik", és akik "államilag elismert oklevelet adnak képzéseikről" ?

*

___________________________

Hogy egy szemléletes képnél maradjak azzal kapcsolatban, 

hogy milyen állapotok uralkodnak ma Magyarországon a szekták körül:

sokáig azt hittem, hogy az a legrosszabb, hogy ha egy csőre töltött fegyver kerül egy ember kezébe, 

és aztán katonásdit kezd játszani a társaival, azt gondolván, játékpisztolyt tart a kezében. 

De nem, nem ez a legrosszabb.

Hanem az, ha valaki még csak sejtés-szintjén sem tudja,

hogy a játékpuska és a vízipisztoly mellett léteznek igazi fegyverek is,
és hogy - például már a súlyukról - képes lenne megkülönböztetni őket egymástól,  
mielőtt még azt gondolná, hogy maga is harcművész.

*

Meditációk a templomkertben (tanulmányfotók)

*

*

*

*

*

A mémekről (előadásvázlat)

*

Van valami érdekes és elgondolkodtató abban, hogy a modern darwinista filozófia, a maga racionalizmus ateizmusával és következetlen materializmusával mégis csak mutat rokonságot (vagy inkább: metszéspontokat) a keleti vallások egynémely tanításával. A buddhizmus néhány kulcsfontosságú eszméjével és doktrínájával például teljesen rokon, analóg elképzeléseket tanít a memetika, vagy másképpen: a mém-elmélet.

A memetika legjelentősebb kortárs képviselője, Daniel C. Dennett szerint "az ember nem más, mint mémekkel megfertőzött állat. Szerinte az egyetlen különbség az állat és az ember között, hogy az ember már nem egy, hanem két különböző replikátor játékszere. Az állatokat a gének irányítják, arra kényszerítve őket, hogy szaporodjanak, neveljék fel utódjaikat, védjék meg magukat a külső hatásoktól. Az emberek viszont egyrészt a fajukat akarják fenntartani, másrészt viszont az eszméiket is terjeszteni akarják."

Ha alaposan szemügyre vesszük ezt a nézetet, két dolgot mindenképpen le kell szögezni: először is azt, hogy itt pusztán biofizikai aspektusról van szó, a megnyilvánulások szintjéről, ami nem csak ok,  hanem okozat is: nem azért vannak a gének, hogy irányítsanak, hanem azért, mert minden létezést a létszomj hajt, tehát metafizikai okra nyúlik vissza (pl. az avidya) - ennek egyik megnyilvánulása a gének szintje. A másik: az ember ezen szintje a nem-Én-nek felel meg, tehát a létesülés leküzdendő, vagy meghaladandó aspektusához tartozik.

A buddhizmus szerint egyébként a "személy" öt alkotóelem egyidejű konfigurációja, melyet szkandháknak neveznek: forma, érzés, észlelés, akarati formációk, tudat: ezek alkotják a nem-Én-t. Lássuk, mit mond erről a tudatról (mely magában foglalja a többi négy elemet is) a memetika:

"Az éntudat egyik lehetséges memetikai értelmezése szerint az nem más, mint rengeteg mém által alkotott mémhalmaz közreműködése a terjedésért. Az én a memetika szempontjából nem valóságos, hiszen folyamatosan változik. Új mémek csatlakoznak a nagy éntudat–mém-halmazhoz. Ezután a kognitív folyamat egyre "tudatosabb". A többi mém már erre rakódik."

Nos, ez pontosan megegyezik a csittavrittik és a sokszor félreértett "nem-én" vagy "én-nélküliség" tanával: azzal, hogy a tradicionális doktrínák egyöntetűen azt mondják, hogy az állandó elmeműködés, ítéletalkotás és téves megkülönböztetés, a téves nézetek hálója révén egy téves identifikáció jön létre, amit helytelenül Én-nek vélnek az emberek, miközben ezek múlandó, feltételektől föggő és összetett tudati jelenségek, míg az Én ezeknek az ellentettje. Dennett természetesen nem ismeri ezeket a nézőpontokat, és megreked az általa leírt szinten.

Egyébként megjegyezném még, hogy a "terjedés" szó helyett írhatnánk akár "létszomjat" is, ami a függő keletkezés egyik kulcsfeltétele. Dennett és a memetika ugyanis nem terjed ki arra, hogy megmagyarázza a mémek valódi okát: azt, hogy miért van arra szükség, hogy replikálódjanak, ennek mi értelme, és mi annak az igazi, valódi (metafizikai) oka, hogy ez a replikálódás, terjedés létezik.

De lássuk tovább: "A mémek küzdenek egymással, hogy tudatosuljanak, hogy ne merüljenek feledésbe. Éppen ezért agyunkat folyamatosan használjuk, folyamatosan gondolkodunk, a gondolkodás leállítása nagyon nehéz, ha nem lehetetlen feladat. Blackmore felveti viszont azt a kérdést, hogy ha a mémek végül is nem a mi gondolataink, hanem replikátorok, amelyek másológépnek használják az agyunkat, akkor ki, vagy még inkább mi az én?"

A probléma megint csak az, hogy a helyes kérdésfelvetésre adott válasz vagy hiányzik, vagy ugyancsak a kérdésfelvetést jellemző gondolkodási sémán belül jelenik meg, következésképp elhibázott és zsákutcába vivő lesz.

Fontos kiemelni az egyik lehetséges megoldást a problémára: a fentiekhez hasonló epifenomenalizmus egyszerűen nem számol az emlékezéssel. Ha ugyanis nincs állandóan létező aspektusa az alanynak, kizárólag állandó változásnak kitett alkotóelemek illuzórikus konfigurációja, nem létezhetne emlékezet, ami viszont csakugyan valamennyi tradíció kardinális fontosságú eleme: minden vallás és realizációs diszciplína különösen nagy hangsúlyt fektet az emlékezésre, nem véletlenül. A "ki az, aki/ami emlékezik?" kérdésre nem adható meg válaszként az, hogy "az öt szkandha", mert ez ellentmondásban állna a "minden változik" tanával: gondoljunk csak arra, hogy ha ez így lenne, nem lenne értelme a satipatthána-meditációnak (mely meggyőződésem szerint nem más, mint az én levetkőzése, és az Én-hez való eljutás tudománya).

Úgy tűnik tehát, hogy az intelligencia  (vagy a Tudat), melyben az emlékezés történik és amiben magában kontemplálható, az alany metafizikai, preegzisztens aspektusa, és transzcendentális gyökerű: az Én intuíciója a nem-Én-ben, vagy: az én visszatérése az Én-hez (gondoljunk bele egy pillanatra: a nem-Én-nek nincs kezdete: ezért nem okokról beszélt a Buddha, hanem feltételekről, mivel az "első ok" nem fizikai természetű, és nem része a kauzalitásnak).

Sajnálatos látni, hogy sem Dennett, sem Dawkins nem látja a fától az erdőt, és saját ateizmusuk csapdájában vergődve kergetik az árnyékukat, és egymást feldöntő, tudatuktól független létezőknek vélt dominó-elemek analizálásával próbálják megfejteni a valódi okot, úgy téve, mintha ők maguk is teljes egészében dominó-elemek lennének, és mivel így nem tételezik fel, hogy a puszta alkotóelemek a nem-Én-t jelentik, és hogy van egy feltétlektől mentes világ, ahol nincsen jövés, menés, okozati hatások és változás, természetesen szabadulni sem tudnak ebből az összetett, szenvedésteli, és énnélküli világból...

*

*

___________________________

Jegyzetek

http://hu.wikipedia.org/wiki/Memetika
http://a-buddha-ujja.wikidot.com/halmazok-mv
Lásd még: Phaidón  95e-102a

Vázlat

*

1944-ben a Csendes-óceáni térségben zsákmányra éhesen portyázott a német tengeralattjáró-flotta nagy része. A szövetséges erők versenyt futottak az idővel: különböző fejlesztésekkel próbálták kiiktatni az U-boot-ok jelentette veszélyt: újfajta szonár- és radar-berendezésekkel, vizibombákkal, repülögépes felderítéssel, a távíróhálózat lehallgatásával kísérelték meg az ellenség megzavarását. Amikor megtalálták a megoldást a hanglokátorok formájában, a német tengeralattjárók - Dönitz admirális személyes parancsára - válaszul kifejlesztették az un. akusztikus torpedókat, melyek a hajók motorját vagy a hajócsavarhoz közeli gépházat vették célba, 100%-os hatékonysággal, és ráadásul kétszer gyorsabban, mint a hagyományos torpedók. Erre a szövetségesek, a macska-egér játék újabb epizódjaként, húszdolláros, rendkívül hangos kereplőket szereltek össze, melyeket egy húsz méter hosszú hajókötélhez kötve egyszerűen a vízbe dobtak, és maguk után vontattak: az akusztikus torpedők természetesen ezeket vették célba és semmisítették meg, a hajótestek helyett. Miután tehát így elhárították a szövetséges erők a közvetlen tengeralattjáróveszélyt, megindult a német U-boot flotta felmorzsolása, légitámadások és a repülőgépekkel összehangolt hadihajó-egységek segítségével.

1945-ben, az egyik ilyen akció során, végzetes találat érte az egyik német tengeralattjárót, ami túl közel került a felszínhez: a találat után azonnal merülni kezdett. Az egyetlen túlélő - a nevét elfelejtettem, de nem is lényeges -  nem régen beszámolt arról, hogy már mindenki halott volt körülötte, és már neki is az orráig ért a víz, és már elhatározta magát, hogy beveszi a mindig a keze ügyében lévő, a lassú és kínos vízbefulladást elkerülendő, gyorsan ölő ciánkapszulát, amikor észrevette, hogy közvetlenül a torpedókamra alatt helyezkedik el: nagy levegőt vett, kinyitotta a fedelet, és kiszabadult a tengeralattjáróból: ám mindez már csaknem harminc méter mélyen a tenger felszíne alatt történt. Elmondta, hogy ahogy felfelé úszva küzdött az életéért, minden megjelent előtte, ami addig történt: a születése, a gyerekkora, az iskolásévei, a házassága, a vakációk, a hadseregbe való belépése, a szülei halála; de a reggeli ébredések, az étkezések, a napi tevékenységek, a vacsora, az elalvás, az álmok is - egyszóval tényleg minden, ami addig a pillanatig korábban történt. Ám - és jelen posztnak ez az igazi apropója - azt is hozzátette ehhez az egyébként ismerős koerográfiát mutató beszámolójához, hogy mindez nem úgy történt, mindezt nem úgy kell elképzelni, mintha egy moziban vagy egy tévé előtt ült volna, hanem teljesen valóságosan, valós időben élte át újra a korábbi huszonhét éve minden napját.

Ez rendkívül fontos momentum.

Az már szinte mellékes is, hogy akkoriban nem nagyon volt szokás foglyot ejteni a tengeren: inkább célbalőttek a vízben vergődő ellenséges túlélőkre, mintsem hogy felvették volna őket, ám adatközlőnkön valmi rejtélyes ok miatt mégis megkegyelmeztek...

*

*

A Buddha és Szókratész utolsó tanítása

*

"Ha valaki műveli és rendszeresen gyakorolja a légzés tudatosítását, Ráhula, akkor még az utolsó belégzése és az utolsó kilégzése is teljes tudatossággal fog végbemenni, nem öntudatlanul."

Majjhima-nikáya 62.

"Azok, akik helyes módon foglalkoznak a filozófiával, nem készülnek semmi másra, csupán arra, hogy meghalnak, és halottak lesznek."

Phaidón, 64a

*

"Én most már megtört, koros, öreg ember vagyok, életutam végét járom, nyolcvanadik évemet töltöm. Mint ahogyan, Ánanda, a rozoga szekér akadozva vonszolja magát, ugyanolyan akadozva vonszolja magát a Beérkezett teste. 

[...]

Önmagatokban keressetek tehát világosságot, Ánanda, önmagatokban keressetek menedéket, más menedék nélkül. A Tanban keressetek világosságot, a Tanban keressetek menedéket, más menedék nélkül. 

[...]

Az a szerzetes, Ánanda, aki akár most, akár távozásom után önmagában keres világosságot, önmagában keres menedéket, más menedék nélkül, és a Tanban keres világosságot, a Tanban keres menedéket, más menedék nélkül, az ilyen tanulni vágyó szerzetes méltó a szerzetesi névre. 

[...] 

- Ánanda, nem mondtam-e neked már régen, hogy minden, ami kedves és kellemes, megváltozik, megszűnik és elmúlik? Hogyan is volna lehetséges, Ánanda, hogy az, ami született, keletkezett, összetevődött és elmúlásnak van alávetve, ne múljék el? Ez nem képzelhető el.

[...]

- Ne foglalkozzatok a Beérkezett halotti szertartásával, Ánanda. Inkább saját üdvötökre gondoljatok, saját üdvötökön munkálkodjatok, saját üdvötöket szolgáljátok ernyedetlenül, kitartó buzgalommal. Vannak bölcs nemesek, bölcs papok, bölcs családapák, igaz hívei a Beérkezettnek, azok fogják intézni a Beérkezett halotti szertartását, Ánanda."

________________________

____________________

"Erõsítgetni, hogy mindez pontosan így van, ahogyan én elõadtam, nem illik értelmes emberhez; hogy azonban vagy így, vagy ilyenformán áll a dolog lelkünkkel és otthonaival, minthogy maga a lélek halhatatlannak látszik, azt úgy hiszem illõ is, méltó is az embernek megkockáztatnia, hogy higgye; hiszen szép ez a kockáztatás, s az ilyesmibe szinte bele kell bûvölnünk magunkat: ezért nyújtom én is már régóta ilyen hosszúra ezt a mesét. Jó reménységgel lehet tehát lelkét illetõen minden olyan ember, aki életében a test gyönyöreivel és ékesítéseivel, mint amelyek számára idegenek, semmit sem törõdött, s úgy gondolta, hogy ezek csak több bajt hoznak magukkal: s a tanulással fáradozott, meg avval, hogy a lelkét ékesítse, méghozzá nem idegen, hanem hozzáillõ ékességgel, mértékletességel, iggazságossággal, bátorsággal, szabadsággal és igazsággal -- és így várja a Hádészba utazást, hogy elindulhasson, mikor a végzet szólítja. Ti is -- mondta -- Szimmiász és Kebész és ti többiek, egyenként útnakindultok majd egykor; engem azonban, amint a tragédiaköltõ mondaná, már most hív a végzet, s itt van már az ideje, hogy fürdeni menjek; azt hiszem, jobb, ha megfürdöm, s úgy iszom meg a mérget és nem adok dolgot az asszonyoknak, hogy holttestemet mossák.

Miután beszédét befejezte, Kritón így szólt hozzá: "Jól van, Szókratész; tehát milyen utasítást adsz ezeknek vagy nekem, gyermekeidet, vagy bármi mást illetõen, amit ha megteszünk, leginkább kedvedre teszünk?"  

"Csak azt mondhatom, Kritónom, -- felelte -- amit mindig mondogatok, semmi újabbat: hogy ha magatokkal törõdtök, akkor nekem is, az enyéimnek is, meg magatoknak is szolgálatot tesztek, bármit tesztek is, még akkor is, ha most nem adjátok rá a szavatokat: de ha magatokkal nem törõdtök, és nem akartok a most mondottaknak meg régebbi megbeszéléseinknek mintegy a nyomán haladva élni, akkor, bárha most buzgón helyeseltek, semmi értéke sem lesz a tetteiteknek." 

"Gondolni fogunk rá, -- szólt Kritón -- hogy úgy éljünk; dehát milyen módon temessünk el?" 

"Amilyen módon akartok, -- válaszolta -- ha ugyan megfoghattok és el nem szököm tõletek." S ekkor csendesen elmosolyodott s ránk tekintve így szólt: "Nem tudom Kritónnal elhitetni, barátaim, hogy én az a Szókratész vagyok, aki itt beszélgetek s tisztázom sorban, amirõl csak szó esik; hanem azt hiszi, hogy az vagyok, akit nemsokára mint holttestet fog látni, és azért kérdez, hogyan temessen el. Amit pedig annyi ideig olyan hosszan fejtegettem, hogy miután kiiszom a mérget, nem maradok veletek, hanem átköltözöm a boldogok bizonyos hazájába, azt, úgylátszik, hiába mondtam neki, mintha csupán vígasztalni akartalak volna vele benneteket és magamat. Kezeskedjetek hát értem Kritónnál -- folytatta -- mégpedig ellenkezõ módon, mint ahogyan õ kezeskedett értem a bírák elõtt.  Ő ugyanis arról kezeskedett, hogy itt maradok; ti pedig kezeskedjetek arról, hogy bizony nem maradok itt, miután meghaltam, hanem elmegyek és elköltözöm; hogy könnyebben viselje el Kritón és ne szomorkodjék miattam, mikor látja, amint testemet elégetik vagy elássák, mintha valami szörnyûséget szenvednék el -- és ne is mondja a temetésen, hogy Szókratészt teríti ki, vagy õt kíséri ki, vagy õt temeti el. Mert jól tudd meg, -- szólt -- kedves Kritón, hogy a helytelen kifejezés nemcsak önmagában hibás, hanem bizonyos rossz hatással van a lelkekre is. Hát légy csak bátor és mondd azt, hogy a testemet temeted el, azt pedig temesd el úgy, ahogyan neked tetszik és ahogyan a legillendõbbnek gondolod."

*

*

________________________

discedo, etc. 3. k.

1) szétmegy, szétoszlik, elválik, populus d.; Numidae dd. in duas partes; terra d., meghasad; átv. ért. (újk.) divisio altera in tres partes, oszlik.
2) elmegy, eltávozik: d. ab aliquo, ex conciones d. in sylvas, ex castris domum; d. cubitum, fekünni megy. Küln. A) hadseregről s több efféléről, elvonul, elmegy: d. a Gergovia, ex iis locis cum classe; d. ab signis, zászlóját, a csatarendet elhagyja; d. ab armis, leteszi a fegyvert. B) valamely összeköttetésből kibontakozik, kihúzza magát, valakitől elpártol, azt elhagyja s több efféle: d. ab amicis, milites dd. a duce; uxor discedit a D., elválik D.-től, elhagyja. C) valamiből (vállalatból, viszonyból, veszedelemből s több efféléből) valami módon kiszabadul, kimenekül (mint győztes v. legyőzött, nyereséggel v. veszteséggel stb.): victor is d. ab hoste; aequo Marte d. cum Volscis (a V. elleni harczból); sine detrimento d.; tanta injuria impunita d., büntetlenül marad.
3) átv. ért. A) valamitől eltér, azt félbe-, odahagyja: d. a fide et justitia, a naturae statu; d. a sua sententia, ab oppugnatione castrorum, felhagy, eláll; d. ex (a) vita, meghal; d. a re eltér a dologtól (irva v. beszélve). B) elmulik, elenyészik: sollicitudines dd.; memoria illius rei nunquam discedit ex animo meo. C) msz. d. in alicuius sententiam, valaki véleményére áll, szavazatához csatlakozik (l. discessio); d. in alia omnia, egészen az ellenkező véleményhez csatlakozik. D) d. ab aliquo, valakit kivesz, ezen kapcsolatban: quum (si) ab illo discesserint, amazt kivéve, quum a fraterno amore discessi, ha a testvéri szeretetet kiveszem.

Tradíció és Szent Doktrína (vázlatok)

*

"És egy idő múltán, még ifjúkorom virágában, fejemen fényes fekete hajjal, boldog fiatalság gyönyörét élvezve, férfikorom elején, síró és jajveszékelő szüleim akarata ellenére, hajamat és szakállamat lenyírva, sárga ruhát öltve, otthonomból az otthontalanságba távoztam." 

Majjima Nikaya.36

"Mi tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki helyesen alkalmazza; de tudatában kell lennünk, hogy a törvényt nem az igaz emberért hozták, hanem a gonoszokért, a lázadókért, az istentelenekért, a bűnösökért, a vallástalanokért, a közönséges lelkűekért, az apa- és anyagyilkosokért, a vérengzőkért, a tisztátalanokért, a fajtalanokért, a rabszolga-kereskedőkért, a hazugokért, a hamisan esküvőkért, és mindazért, 

ami még ellenkezik az igaz tanítással, a boldog Isten dicsőségéről szóló evangéliummal, amelynek hirdetésére megbízást kaptam."

 

Timóteushoz írt első levél, 8-11


"Ha minden bűnöző közül a legbűnösebb volnál is,
minden bűnön átkelsz a tudás bárkáján."

Bhagavad-gítá, IV.36.

*

Négyféle állapot:

- Tradíció-alattiság (Tanításnélküliség)
- Tradícióval való szembenállás (Hamis tanítások)
- A Tradícióval való harmónia (Az Igaz Tan)
- Tradíció-felettiség (A Tan realizálása)

Az első a mai világ tömegemberére jellemző: általában a történelmi-politikai-gazdasági erőkre, formációkra, ideológiákra. Fő formái a materializmus és az ateizmus.

A második azon formák csoportja, akik csak szektákban, iskolákban, irányzatokban, regulákban, dogmákban és egyházakban képesek gondolkodni, elvesztve a közvetlen átélés intuícióját. Áltanítások, álbevatások, és mély ostobaság, gyermeteg féligazságok, ego- és megalománia, vagy éppen kisebbrendűségi komplexusok jellemzik tagjaikat.

A harmadik azt jelenti, hogy a szellemi ösvényre lépett vallásos ember képes olvasni a sorok között, van füle a hallásra, szeme a látásra: jól tudja, mi a Cél, és mi az Eszköz; képes a távolságtartásra és a túlzott rajongás elkerülésére, a személyi kultuszoktól való mentességre, és arra, hogy ne istenítsen embereket; szellemileg független és szabad, mégha papi vagy egyházi tisztséget is tölt be, vagy egy egyház világi tagja; a külsődleges vallási szertartásokat és előírásokat élő és természetes tanítássá teszi, mert eleve szilárd belső alapokkal rendelkezik, melyek belülről nyilvánítják meg a Törvényt; előíteletmentes, tiszta lelkületű; érzékeny a filozófiára, és meg is érti annak tanításait a szent szövegekben és könyvekben; gondolkodása nemes és éber, és mindig a metafizikaira irányul, de nem gőgös, nem beképzelt tudására az átlagemberekkel szemben; egyszerű és józan életet él, mindig az Igazságot kutatva, mások szolgálatára.

Alábbiakban a negyedik állapotról szeretnék írni néhány gondolat-aforizmát:
arról, mely minden nagy bölcs sajátja, és amelynek szükségszerűen el kellene jönnie egyszer minden szellemi ember életében.

*
_________________________________________________

*

Valamilyen szimbolikus formában minden tradíció magában foglalja a Doktrínához vezető utat:
a Tannal pedig később, de akár azonnal is elérhető a megszabadulás.

De csakis a Tannal.

Sajnos, a mai vallások és tradíciók követőinek jórésze azokhoz a szamarakhoz hasonlatos, melyek aranyból készült szent ereklyéket cipelnek a hátukon - anélkül, hogy tudnák és felfognák annak jelentőségét és tényét.

*

Abban a pillanatban, ahogy a szent doktrínát intézményesített, egyháziasított formában kívánja valaki átadni, szükségszerűen és azonnal megjelenik az antitradicionalitás is. A mértékek mennyiségileg változhatnak ugyan, de ez mit sem változtat ezen a minőséget érintő tényen. Ezért van az, hogy in concreto jóformán csak antitradicionális vallási intézmények léteztek és léteznek a Történelemben.

*

A tradíció vagy tradicionalitás egy bizonyos pont után - akadály.

Akadály, amit le kell győzni.

*

A tradíció horizontális és exoterikus: 

változik, emberek alkotják, adott történelmi és földrajzi feltételekhez kötött, korlátozó, és folyamatosan romlik. 

A Doktrína vertikális, ezoterikus: tehát mindezektől független, állandó.

*

A Buddha és Jézus azért ment szembe a tradícióval, mert ők a Doktrínát képviselték és adták át: 

emiatt nem tehettek mást, csakis azt, hogy szembe fordultak az üres hagyományokkal...

*

A buddhizmus és a hinduizmus szerint tíz béklyó (samyojana) köti az embert a létörvényhez:

1. Belief in a separate personality or individuality (drishti) / Hit egy külön személyiség, vagy egyéniség létezésében
2. Doubt that has no desire for satisfaction (vichikitsa) / Szkeptikus kétely
3. Uncritical attachment to rules and rituals (silabbata-paramasa) / Szabályokhoz és szertartásokhoz való kritikátlan kötődés *
4. Sensuous craving (kama-raga) / Érzéki vágy
5. Ill will, wishing harm on others (vyapada) / Rosszakarat
6. Craving for a higher material existence (rupa-raga) / Sóvárgás a finom-anyagi létezésre
7. Craving for non-material existence (arupa-raga) / Sóvárgás az anyagtalan létezésre
8. Conceit or egotism (mana) / Önhittség és beképzeltség
9. Restlessness (udhacca) / Nyugtalanság
10. Ignorance (avidya) / Tudatlanság, szellemi vakság

* Mindezek alkotják az un. "tradíciót". (Vö.: Szatipatthána, 148.o.)

*

"Még az élet kényszerei közt is fölfedezhető

A Nibbánába vezető tan, minden szenvedés vége:

Megtalálják, kik az éberségüket addig fokozzák;

Míg szívük a tökéletes elmélyedést el nem éri."

(...)

"Ne halászd elő az elmúlt dolgokat,

S a jövőre ne ápolj hiú reményeket:

A múltad már régen mögötted maradt,

A jövő pedig még el sem érkezett.

A bölcs, ki a jelent az itt-és-mostban

Megtisztult látással fölismeri,

Törekedjen oly tárgyra, mely soha

meg nem inog, s azt el nem veszítheti."

*

Aki a tradíciót teszi meg a szellemi út alfájának és omegájának,
az nem látja a fától az erdőt.

Először is: nincs olyan, hogy "a" tradíció.
Tradíciók vannak, melyek mögött egységes Doktrína áll.

Másodszor: aki a tradíciót tekinti a megszabadulás útjának, olyan,
mintha a kódexmásolást tenné meg Platón tanításainak lényegévé.

*

A tradíció szent eszköz, nem pedig cél. A cél a Doktrína realizálása.

*

Aki érti a Tant, annak nincs szüksége hagyományokra.

Akinek hagyományokra van szüksége, az nem érti a Tant.

*

Nem a hagyomány metafizikai, hanem a hagyomány tanítása irányul a metafizikaira.

*

A Tradíció: a Doktrína közvetlen és intenzív átadása intuitív módon két ember között.

  A Doktrína: meta-tradicionális, metafizikai.

*

__________________________

A Vas

*

Tegnap a Margitszigeten Tánczos Gábor  buddhista tanítómtól egy igen becses ajándékot kaptam: egy muszlim imafüzért, olvasót, ha úgy tetszik (arabul masbaha vagy sibha). A 99 gyöngyszem Allah kimondható neveit szimbolizálja, a századik (a bojt), a kimondhatatlan neve. Nagy becsben fogom tartani ezt az ajándékot, hiszen nagy tisztelője vagyok az iszlámnak, sokszor olvasom a Koránt,  egyéb szúfi leveleket, és persze azt is tudom, hogy Gábor is nagyon szerette a szóban forgó imafüzért.

Mi mással is tudnám kifejezni hálámat és nagyrabecsülésemet, mint az Iszlám Szent Könyvével? Álljon hát itt a számomra az egyik legmélyebb jelentéssel rendelkező szúra, a Vas című, (سورة الحديد) mely az ötvenhetedik a Szent Korán szúráinak sorában. (Az illusztrációkként használt fotókat Nagyvázsonyban és Csopakon készítettem.)

*

"Allahot magasztalja mindaz, ami az egekben és a földön van. Ő a Büszke és a Bölcs. Övé az országlás az egekben és a földön. Ő kelt életre és Ő küld a halálba, és mindenek fölött hatalmas. Ő az első és a végső, a Nyilvánvaló, és a Rejtett. Ő minden dolog tudója. Ő az, aki hat nap alatt teremtette az egeket és a földet, aztán felült a trónra. Ő tudja azt, hogy mi hatol be a földbe és mi jön ki onnan, mi jön le az égből és mi emelkedik fel oda. Ő veletek van, ahol csak vagytok. Allah látja azt, amit cselekszetek. Övé az országlás az egekben és a földön. Allahhoz térnek vissza a dolgok. Ő az, aki beviszi az éjszakát a nappalba, s a nappalt az éjszakába. Tudomása van szívetek legtitkosabb gondolatairól is. 

Higgyetek Allahban és a küldöttében és adjatok hozzájárulást abból, aminek a birtokában korábbi nemzedékek utódjává tett titeket. Akik hisznek közületek és hozzájárulást adnak, azoknak nagy fizetség lesz az osztályrészük. Ha hívők vagytok, mi van veletek, hogy nem hisztek Allahban, holott a küldött hív benneteket, hogy higgyetek az Uratokban, és ő már egyezséget kötött veletek? Ő az, aki nyilvánvaló jeleket küld le a szolgájának, hogy kihozzon benneteket a sötétségből a fényre. Allah bizony Gyengéd és Könyörületes irántatok. Mi van veletek, hogy nem akartok hozzájárulást adni Allah útján, holott Allahé az egek és a föld öröksége? Nem egyenlőek közöttetek a többiekkel azok, akik még a győzelem előtt hozzájárulást adtak és harcoltak. Ők rangosabbak azoknál, akik csak utána adtak hozzájárulást és harcoltak. Allah azonban mindenkinek megígéri a legjobbat. Allahnak tudomása van arról, amit cselekszetek. Ki az, aki dicséretes kölcsönt akar adni Allahnak, hogy Ő megkétszerezze azt neki, és nagylelkű fizetség legyen az osztályrésze? 

Azon a napon, amikor látod, amint a hívő férfiak és nők előtt s a jobb kezük felől halad tova a fényük: "Örömhír van ma számotokra: kertek, amelyek alatt patakok folynak, örökké ott időztök. Ez a nagy diadal." Azon a napon a képmutató férfiak és nők azt mondják a hívőknek: "Várjatok meg minket, hadd kölcsönözhessünk a fényetekből!" "Térjetek vissza a világba" - mondják nekik -"és ott keressetek fényt!" És fölemelkedik köztük egy fal, kapuval. Azon belül van az irgalom, és kívül, ezen az oldalon a büntetés. És hozzájuk kiáltanak: "Hát nem voltunk veletek?" "Igen!" - mondják a hívők - "de ti kísértésbe vittétek egymást, a kedvező alkalomra vártatok, kételkedtetek és elkápráztattak benneteket a vágyaitok, amíg végül el nem jött Allah döntése. És elkápráztatott benneteket Allahot illetően az elkápráztató. És nem fogadtatik el váltságdíj sem tőletek, sem azoktól, akik hitetlenek. Lakhelyetek a Pokol tüze. O a ti Uratok. Szörnyű sors!" Vajon nem jött-e el az idő azok számára, akik hisznek, hogy meghittséget érezzen az ő szívük Allah intése és az Igazság előtt, ami lejött, és hogy ne legyenek olyanok, mint azok, akiknek korábban Írás adatott, ám hosszúnak bizonyult nekik az idő, s megkeményedett az ő szívük és számosan közülük gonoszak lettek? 

Tudnotok kell, hogy Allah föléleszti a földet, miután az meghalt. Világosan megmagyaráztuk nektek a jeleinket. Talán éltek az eszetekkel. Az adakozó férfiak, és az adakozó nők és azok, akik dicséretes kölcsönt adnak Allahnak, azoknak megkétszereződik az, és nagylelkű fizetség lesz az osztályrészük. Akik hisznek Allahban és a küldötteiben, azok lesznek Uruk színe előtt az igazmondók és a tanúk. Fizetség és fény lesz az osztályrészük. Akik azonban hitetlenek és hazugsággal vádolják a jeleinket, ők a Pokolra kárhozottak.  

Tudnotok kell, hogy az evilági élet csak játék, mulatozás, cicoma, dicsekvés egymás között és vetélkedés a javak és a gyermekek gyarapításában. Olyan ez, mint a záporeső, melynek áldása tetszik a hitetleneknek. Majd elszárad, és látod, hogy elsárgul. Aztán száraz kóró lesz. A túlvilágon azonban a hitetleneknek szörnyű büntetés, a hívőknek pedig megbocsátás és Allah tetszése lesz az osztályrészük. Az evilági élet csupán csalóka holmi. Versengjetek Uratok megbocsátásáért és egy olyan kertért, amely olyan széles, mint az ég és a föld, s amely készen áll azoknak, akik hisznek Allahban és a küldötteiben. Ez Allah kegye. Annak adja, akinek akarja. Allah kegyelme nagy. 

Egyetlen sorscsapás sem esik a földön, vagy bennetek, hogy - mielőtt azt megteremtettük volna - az Írásban ne állna - könnyű ez Allahnak - hogy ne bánkódjatok azért, ami kicsúszott a kezetek közül és ne örvendezzetek annak, ami néktek adatott. Allah nem szeret senkit, aki beképzelt és dicsekvő, azokat, akik szűkmarkúak és azt parancsolják az embereknek, hogy szűkmarkúak legyenek. Aki elfordul, az maga látja kárát - Allah Ő a Gazdag és a Hálálandó. Elküldtük a küldötteinket nyilvánvaló bizonyítékokkal s leküldtük velük az Írást és a mérleget, hogy az emberek igazságosan járjanak el. És lebocsátottuk a vasat, amelyben szörnyű erőszak van és különféle haszon is az embereknek, hogy megtudja Allah, ki az, aki úgy segíti Őt és a küldötteit, anélkül, hogy látná. Allah Erős és Büszke. 

Elküldtük hajdan Noét és Ábrahámot és kettejük leszármazottainak adtuk a prófétaságot és az Írást. És van köztük olyan, aki az igaz úton vezettetik. A nagyrészük azonban gonosz. És a nyomukba küldtük a többi küldöttünket. És a nyomukba küldtük Jézust, Mária fiát s adtuk néki az Evangéliumot és követőinek a szívébe együttérzést és könyörületet helyeztünk. Ám a szerzetesi életet ők találták ki - nem mi írtuk elő nekik - Allah tetszését áhítozván. De nem tartották be úgy, ahogyan kellett volna. Akik hittek közöttük, azoknak odaadtuk a fizetségét. A nagyrészük azonban gonosz. Ti hívők! Higgyetek Allahban és a küldöttében, és akkor két részt fog adni nektek az irgalmából és fényt rendel néktek, amellyel járhattok kelhettek, és megbocsát nektek. Allah Megbocsátó és Könyörületes. Az Írás népének tudnia kell, hogy Allah kegyelméből nincsen semmi sem a hatalmukban, és hogy a kegyelem Allahnál van. Annak adja, akinek akarja. Allah kegyelme nagy."

* 

__________________________

Szakadatlanság

*

Minden dolog változik.

*

Semmi nem változik.

*

A semmi változik.

___________________


Az Igazság mindenben benne van.

___________________________

Az epifenomének és a függő keletkezés

*

Hogy egy cinikus megjegyzéssel kezdjem: ahhoz már hozzászoktam, hogy láma Ole Nydahl követőinek nagy része életében nem hallott még a Satipatthána-meditációról és a Yogacsára vagy Nagarjuna tanairól, de ahhoz nem tudok hozzászokni, hogy a ma filozófiával foglalkozók kardinális jelentőségű filozófiai terminusokat definiálnak félre, vagy hagynak megmagyarázatlanul. Ilyen kifejezés az "epifenomén" is, amit általában "másodlagos fontosságú kísérő jelenségként" fordítanak. Hogy mitől- és mihez képest másodlagos egy jelenség, rejtélyben marad eme kifejtések során, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az ógörög terminus elemzése sokkal messzebbre vezet, mint fenti lapos és semmitmondó definíció.

Hogy pontosan körvonalazzam, milyen összefüggésben is jelenik meg az epifenomén problémája, álljon itt egy idézet (de lásd még: A.E.Taylor: Platón, 273 és a skk oldaklakat, valamint Phaidon 85c-88c):

"A tulajdonság-dualizmus számára is problémát jelent tehát a kauzális kölcsönhatás lehetőségének magyarázata. Persze ebben az esetben nem az okozza a problémát, hogy miként magyarázhatjuk a mentális és a fizikális események közti kölcsönhatást. Sokkal inkább az, hogy miként tulajdoníthatunk a mentális folyamatoknak bármiféle kauzális szerepet. Azt a metafizikai álláspontot, amely szerint a mentális eseményeknek nincs önálló kauzális hatásuk, epifenomenalizmusnak nevezzük. Az epifenomenalizmus szerint a mentális folyamatok [és maga lélek is] pusztán fizikai folyamatok kísérőjelenségei, valahogy úgy, ahogyan a megfázás kísérőjelensége, hogy valakinek piros lesz az orra. Ebből pedig az következik, hogy a mentális eseményeket ugyan fizikai események okozzák, de a mentális események soha nem okozhatnak fizikai jelenségeket." (http://www.tankonyvtar.hu/filozofia/modern-metafizika-7-080905-4)

 

Az epifenomenalizmus - és egyik jelentős materialista-evolucionista képviselője, Huxley - szerint tehát a tudat a testi szervezet működésének puszta mellékterméke, a "fütty", mint Huxley mondja, "amint a gőz kiszökik a mozdonygépből". Első ránézésre pontosan ugyanezt tanítja a hinduizmus (szánkhja-jóga), de a hinajána-buddhizmus is, amikor a függő keletkezés (pratitya-samutpáda) diszciplínáját kifejti: amit énnek vagy léleknek nevezünk, az nem más, mint az öt komponensből álló, egymástól kölcsönösen fűggő halmazat, egy téves megkülönböztetés. A kettős igazság tana és az üresség doktrínája azonban feloldja ezt a duális, materialista szemléletű eszmét: ha pedig a helyesen éretett szolipszizmus alapelveit sem tévesztjük szem elől, a vizsgálódás elvezeti az embert Önmagához.

Hogy elkerüljük a túlzott leegyszerűsítést és a tévedéseket, röviden nézzük meg, hogy a Philosophia perennis és a szent doktrína olvasatában pontosan mit is érthetünk az epifenomén, a fenomén, a tudat, a lelek és az Önmaga kifejezések alatt.

Az "epifenomén" pontos - etimológiai - meghatározása a következő:

epi-fenomén:

1.epi: rajta, fölötte, rá; -on, -en, -ön; -ra, -re, -felé; (392*)

2.fenomén: faeinó: ragyog; fainó: láthatóvá tesz, megmutatkozik, megjelenik, ragyog, fénylik, láthatóvá válik, létrejön, keletkezik, születik, látszik, mutatkozik (1149-1150*)

3 epifénó, epifánia, epifanész, epifantosz, epifanósz: láttat, mutat; megjelenés; felszín, a test felszíne, látható, nyilvánvaló, (421*)

Egy dolog tehát az, ha valami láthatóvá válik, és egy másik dolog, ha valami látható. Az előbi egy potenciális képesség, a másik egy aktuális tulajdonság.

Miről is van szó? Arról, hogy a jelenségek, akár tudati jelenségekről is van szó, egy kölcsönös függésben álló alanytudatnak az észlelése révén válik láthatóvá, másrészt létezővé. Ez az alanytudat azonban szintén egy jelenség: egy olyan másodlagos tudat, ami ugyancsak a függő keletkezés révén mutatkozik meg, ezért nem-Én, illúzió: ez az a személyes és korlátozott "lélek", melyet "meg kell tagadnunk", mint nem-Ént. Ez a másodlagos, elfedett tudat vagy lélek tehát nem azonos az Én-nel (Átman), és a Tudattal (amala-vidzsnyána), melyek csakis önkiüresítéssel, a téves képzetek, és általában a képzetek megfékezésével "érhető el".

Az epifenomén így nem "másodlagos fontosságú kísérőjelenség", hanem: "[tudati] elfedettségben álló jelenség", ami a tudatlanságon vagy illúzión mint elsődleges előfeltételen nyugszik. Az epifenomenalizmus pedig nem más, mint annak a tannak az igenlése, hogy minden jelenség egy elfedettségben álló alanytudat korlátozottságának a függvénye, így ezen alanytudat szintjén nem ismerhető meg az Igazság (ugyanezt mondja az apofantikus teológia és Nagarjuna is).

Nem téved Huxley, és a Phaidónban Szimmiasz; nem téved természetesen a szánkhja, vagy a függő keletkezés és a szkhandák tana sem: de ezek az analízisek végső soron egy korlátozott tudati létrégióra vonatkoznak, melyek mögött létezik egy tiszta Tudat, egy tökéletes, kettősségek nélküli Lét.

Ha ez nem létezne, szabadulás sem lenne lehetséges a szenvedés, a születés és a halál birodalmából.

*

"Amit mondok, az nem zavar össze. Bizony mulandótlan, örök törvény ez a Lélek. Mert ahol kettősség van, ott láthatja az egyik másikat, ott szagolhatja az egyik a másikat, ott ízlelheti az egyik a másikat, ott szólíthatja az egyik a másikat, ott hallhatja az egyik a másikat, ott észreveheti az egyik a másikat, ott tapinthatja az egyik a másikat, ott ismerheti az egyik a másikat. De ha egyetlen Lélekké vált minden, hogyan is láthatna az valamit, hogyan is szagolhatna az valamit, hogyan is ízlelhetne az valamit, hogyan is szólhatna az valamit, hogyan is hallhatna az valamit, hogyan is vehetne észre az valamit, hogyan is tapinthatna az valamit, hogyan is ismerhetne az valamit? Hogyan is ismerhetné meg azt, amivel mindent megismert, hogyan is ismerhetné meg a megismerőt? A Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri. Hogyan is lehetne megismerni a megismerőt? Maitréjí, most már tudod a tanítást. Ez pedig elég ahhoz, hogy halhatatlanná legyél."

बृहदारण्यक उपनिषद्, V.15

__________________________

Jegyzetek:

* Ógörög-magyar nagyszótár, szócikkek oldalszámai

Az epifenomének modern felfogásáról: http://en.wikipedia.org/wiki/Epiphenomenon