Angyali üdvözlet

*

Sokféle halálról hallottam már, kedves Olvasóm: sokféle halálnemet vizsgáltam meg, azonban a minap, alig három napja, szombaton, megtörtént a legszebb és legbékésebb eltávozás, amiről eddig tudomásom van.

Egy lány mesélte el B.-nek, akit gyermekkorában elhagyott az édesanyja, és akit a nagymamája nevelt fel - ő, immár kilencvennyolc évesen, egy idősek otthonában élt. A nagymama volt tehát az, aki a legközelebb állt hozzá, és ő volt az, aki a nagymamának a legfontosabb ember volt.

Szombaton a lány, barátjával együtt meglátogatta a nagymamáját, aki azt kérte tőle, készítsen neki almakompótot, és etesse meg. Miután ezt megetette az unokája, az idős anyóka megkérte, hogy hadd hajtsa a fejét az ölébe, és hogy közben énekeljen neki valamit. A lány leült, nagymamája mellé kuporodott, fejét az ölébe tette, és csukott szemmel átadta magát annak az érzésnek, amit csak akkor érez az ember, ha egy szerette simogatja.

Eközben aludt el, végleg és örökre.

A lány barátja szólt neki, hogy a nagymama - aki egyben nevelőanyja is volt - meghalt: tudom, felelte a lány, és továbbra is egyre csak simogatta a haját, és énekelt neki.

*

Aznap feltehetőleg nem volt ennél szebb dolog a Földön.

*

Azóta rájöttem, hogy kétféle módon lehet meghalni:

általában azért hal meg valaki, mert megáll a szíve, 

azonban olyan is van, hogy azért áll meg a szív, 

mert az ember meghal.

Ez utóbbi történhetett a fenti esetben is.

Ha ezt megérted,
két ujjal porrá törhetsz akár egy hatalmas gyémántot is.

*