*
[Az Én-]Önmaga:
- transzcendens
- mindentől független
- abszolút
- tulajdonságok nélküli
- nem-összetett
- nem-változó
- nem-[el]szenvedő
- további alapelvre nem vezethető vissza
- az objektum és a szubjektum benne egybeesnek
- a világgal teljesen azonos és attól végtelenül különböző is
- a világgal sem teljesen azonos, és sem végtelen különböző
- szabadsága, önkorlátozása révén nem-Énként,
elfedettségben tárul fel
- a három létszférával immanens,
de azokhoz képest transzcendens is
- leírhatatlan
- kimondhatatlan
- elgondolhatatlan
- bizonyíthatatlan
- meta- és aracionális
- intellektuális intuíció
- ténylegesen kizárólag az egyedül tapasztalható
Én-alanytudat médiuma által
realizálható [ami mindig én vagyok] -
mint a szubjektív,
szellemi-intelligencia tettcselekvése
- tiszta tudati Lét
*
- transzcendens
- mindentől független
- abszolút
- tulajdonságok nélküli
- nem-összetett
- nem-változó
- nem-[el]szenvedő
- további alapelvre nem vezethető vissza
- az objektum és a szubjektum benne egybeesnek
- a világgal teljesen azonos és attól végtelenül különböző is
- a világgal sem teljesen azonos, és sem végtelen különböző
- szabadsága, önkorlátozása révén nem-Énként,
elfedettségben tárul fel
- a három létszférával immanens,
de azokhoz képest transzcendens is
- leírhatatlan
- kimondhatatlan
- elgondolhatatlan
- bizonyíthatatlan
- meta- és aracionális
- intellektuális intuíció
- ténylegesen kizárólag az egyedül tapasztalható
Én-alanytudat médiuma által
realizálható [ami mindig én vagyok] -
mint a szubjektív,
szellemi-intelligencia tettcselekvése
- tiszta tudati Lét
*
A megszabadulás: a nem-Én teljes kialvása,
visszatérés[e] [az] Én-Önmagá[ba],
melyből soha nem is lépett ki,
"fentiek" téridő- és nem-kettősség-feletti
"önkontemplációja".
visszatérés[e] [az] Én-Önmagá[ba],
melyből soha nem is lépett ki,
"fentiek" téridő- és nem-kettősség-feletti
"önkontemplációja".
*
9 megjegyzés:
Úgy vélem, a (többek között) lászlói "Én-Önmagam" terminus használata helyesebb és indokoltabb lenne.
Üdvözlettel,
G.A.
Ez legalább kétféleképpen értelmezhető probléma. Az "m" elhagyása szándékos, és indokolt.
Az "Önmaga" ugyanis nem ismer személyes névmásokat, mivel szinguláris, tehát személyes névmások-feletti, a létre utaló kifejezés. Egy példa: egy kerék küllői megállapíthatják és mondhatják egyenként ugyan, hogy "a kerékagy centralitása csakis az én kerékagy-centralitásom", de nem biztos, hogy ennek így ebben a formában valóban van is értelme, dacára annak, hogy in concreto valóban egyetlen én-alanytudat a mediátor szubjektum. Minden az Önmaga vagy Én modalitása: minden és mindenki.
Lenne egy kérdésem: mi a módszer?
Mármint van-e szerinted a tapasztalati úton kívül más lehetőség? Tudom, hogy elméletileg lehetséges egy spontán felismerés, de ez olyan kivételesnek és esetlegesnek látszik, hogy erre alapozni merő ábrándnak tűnik. Ha viszont a spontán felismerést is megelőzi valamifajta összpontosítás, meditáció, satöbbi, akkor ez éppúgy gyakorlati módszer, mint a többi, csak épp nem ad segítséget a "realizáláshoz", legalább is, ami a gyakorlati oldalát illeti, márpedig talán épp ez lenne a fontosabb vagy legalább olyan fontos.
Ha viszont gyakorlati módszer, akkor mi a szerepe az előzetes logikai megértésnek, hacsak nem az, hogy egyfajta koncentrációs központot, vagy központokat hoz létre, vagy valami helyes "világi" szemléletet alakít ki. Az "előzetes" megértés önmagában amúgy is - feltételezhetően - nagyrészt fölösleges, mert a gyakorlati belátás úgyis felülírja azokat. Netalán az előzetes "felismerések" függvényében minden gyakorlati módszer használható a cél eléréséhez?
Elég bonyolultan írtam le, ha nem érthető, mit akarok kérdezni, megpróbálhatom újra. :)
Üdv!
A Bhagavad-gíta, az advaita, a Buddha satipatthána-meditációja, a szkeptikusok és Platón után pl. Fichte is kifejti a "módszert", több helyen is. Mindenképpen ajánlom a Válogatott filozófiai írásokat Fichtétől, amiben nagyon szépen és érthetően mutatja be azt a kulcsmozzanatot, amit meg kell ragadni ahhoz, hogy az ember megértse a lényeget (és ezt mindössze 15 oldalon fejti ki 131-145.o).
Igazán sem cselekvésről, sem elméletről nem beszélhetünk, vagy-vagy alapon: az Önmaga feltárulása az által, hogy "az én visszatér hozzá", tettcselekvés, de ez a "tettcselekvés" egy tudati-intellektuális szemléletben történik meg. Ha úgy tetszik "gyakorlati aktus", de minden gyakorlati aktus valójában "elméleti" is, amennyiben "minden lét" tudati lét.
Tehát önmagában nem beszélhetünk "gyakorlatról" vagy "elméletről": minden gyakorlat elmélet, és minden elmélet gyakorlat is - egyszerre.
No és honnan tudhatjuk szerinted, hogy egyes "belátások", "realizálások" nem valamifajta intellektuális tudati konstrukció produktumai-e, vagyis a személyes én termékei éppen azért, hogy a "valódi" felismerés elől az utat elzárják? Ez a kérdés sokat foglalkoztat mostanában. A korábbi határok akár jelentős meghaladása önmagában semmilyen garanciát, vagy bizonyítékot nem jelent, ugyanis a személyes én "eszköztára" sokkal nagyobb is lehet, mint azt esetleg feltételezzük.
Platón több helyen is kifejti a kettéosztásos pontosítás (diaireszisz) metódusát, a helyes kérdésfelvetést illetően, és azzal kapcsolatban, hogy hol kell megállni a pontosítási folyamatban: esetünkben is ezzel az intuícióval analóg módon kell eljárni (Lásd pl. a Szofistát).
De ide sorolhatnám még Shankara műveit is, vagy a Szánkhja-kárikát.
Valóban tekinthetünk bizonyos szempontból minden elméletet gyakorlatnak is, másrészt az "elméletiek", ha tetszik, gnosztikusok, dharma-yoginok és a "gyakorlatiak", a dhyájinok több ezer éve tartó "vitája" tudtommal azon alapszik, hogy alkalmaznak-e valamilyen személyes jógatapasztalatot, meditatív élményt nyújtó technikát, vagy sem. A "szolipszizmusban" nem látom ezt a konkrét módszert, ezért gondolom a gnosztikusok közé sorolni. De persze lehetséges, hogy az "intellektuális tudati konstrukciók" létrehozásával, hogy így fogalmazzak, vagy a "világ elemző megsemmisítésével", ahogy Eliade fogalmaz, éppen "koncentrációs" objektumokat hoznak létre, melynek révén el lehet jutni a meditációs elmélyüléshez, ezen keresztül bizonyos felismeréshez. Vagyis innen nézve ez is "gyakorlati" módszer, még ha sokkal bonyolultabb is, mint szerintem egyébként indokolt lenne. Vagyis a felismeréshez szükséges tapasztalatot talán egyszerűbben is el lehet érni. Szerinted nem?
Esetleg nem szükséges ez a fajta meditatív megtapasztalás, hanem hirtelen, valamilyen közvetlen felismeréssel is el lehet jutni a célhoz? Tudom, hogy állítólag Buddha is elismerte: nem csak az általa vázolt dhjánákon keresztül lehetséges haladni, hanem a "megfelelő pillanat" felismerésével és megragadásával is elérhető a megszabadulás (eka-ksana-abhisambodhi), de az elgondolkodtató, hogy ha ez célravezetőbb lenne, akkor miért nem azt hirdette. Vagy ebben az esetben nem erről van szó?
Éppen tegnap olvastam egy születésétől színvak ember beszámolóját: azt írta, minden "színről" alkotott már fogalmat magának, csak a szürkéről nem képes - még ha az élete is múlna rajta, akkor sem.
Mi a szolipszizmus, kedves Pimander?
Sokféle módszer létezik, és az mindig személyre szabott. A hat darsana a hinduizmusban egyszerre azonos és egyszerre különböző is. Bizonyára létezhet intuitív, spontán felismerés is, ahogy a kitartó munka és gyakorlat is nagyon fontos. A kettő nem zárja ki egymást, inkább kiegészíti: például elméletileg tudod, hogy egyszer megszülettél, és így elméletileg azt is tudod, hogy egyszer meg fogsz halni, de a gyakorlat a mindennapoké, a folyamatos felkészültségé és a felkészülésé a halálra. Elmélet és gyakorlat - egyszerre, miközben benned a kettő egy és ugyanaz.
Értem, köszönöm a válaszokat!
Abban látom a dolog nehézségét, hogy szerintem lehetetlen valamiféle "kategóriák feletti" rendszert, nézőpontot létrehozni, mert ez önmagában is ellentmondás. Már egyetlen kimondott szó, hivatkozás is "kategóriát" teremt. Ez persze nem baj, hiszen ez elkerülhetetlen, másrészt egy "kategóriából" kiindulva is el lehet érni a "kategória felettit", máshogy nem is lehet, hiszen ez a kiindulópont. De ez csak egyénileg lehetséges, másrészt onnan "visszaforgatni" bármit is lehetetlen, minden esetben újra "kategória" jön létre, vagyis minden "világnézet", szemléletmód törvényszerűen tökéletlen, ellentmondásos. Ettől azonban még lehet hasznos, ha ennek a tudatában alkalmazzuk.
Megjegyzés küldése