*
"A TUDAT TERMÉSZETÉRŐL
18 A tudat rezdülései mindig ismertek gazdája előtt, mert az Ember nem változik.
19 Saját ragyogása nincsen, mert maga is látvány.
20 És egy pillanatban nem határozható meg kétféleként.
21 Másik tudatba látva egymásba ragadnának az eszmélések, és összezavarodna az emlékezés.
22 Az öneszmélet akkor tudatosul, ha az öntudat nem lép ki, és magára ölti annak alakját.
23 A Látó és a látvány által színezett tudat mindenért-való.
24 Mivel számtalan benyomás tarkítja, a tudat is másért-való, mert szervezetten működik.
A MEGKÜLÖNBÖZTETÉSRŐL
25 A megkülönböztetőn látóból eltűnik az önlét átélése.
26 Akkor valósul meg a megkülönböztetés síkjáról hegyként kimagasló Egyedülvaló tudat.
27 Az ennek résein belépő másféle irányultságok az ösztönökből fakadnak.
28 Elhagyásuk módját már elmondtuk a szenvekkel kapcsolatban.
25 A megkülönböztetőn látóból eltűnik az önlét átélése.
26 Akkor valósul meg a megkülönböztetés síkjáról hegyként kimagasló Egyedülvaló tudat.
27 Az ennek résein belépő másféle irányultságok az ösztönökből fakadnak.
28 Elhagyásuk módját már elmondtuk a szenvekkel kapcsolatban.
AZ EGYEDÜLVALÓSÁGRÓL
29 Ki még az Elszámoláskor sem haszonleső, az a mindent felölelő, megkülönböztető látásmóddal eléri a „Törvény felhő” révületet.
30 Innentől szűnnek meg a szenvek és a cselekvések.
31 Akkor a végtelen megismerés minden elfedő szenny fölé emelkedik, és csekély az, ami még megismerésre vár.
32 Ekkor a minőségek váltakozásának sorozata célját beteljesíti, és véget ér.
33 És a pillanatokkal szemben a változások végpontjáról a sorrend értelme megragadható.
34 Amikor a minőségek céljuktól, az Embertől fosztatván visszahúzódnak, az az Egyedülvalóság, vagyis az öntudat erejének önmagán alapulása."
29 Ki még az Elszámoláskor sem haszonleső, az a mindent felölelő, megkülönböztető látásmóddal eléri a „Törvény felhő” révületet.
30 Innentől szűnnek meg a szenvek és a cselekvések.
31 Akkor a végtelen megismerés minden elfedő szenny fölé emelkedik, és csekély az, ami még megismerésre vár.
32 Ekkor a minőségek váltakozásának sorozata célját beteljesíti, és véget ér.
33 És a pillanatokkal szemben a változások végpontjáról a sorrend értelme megragadható.
34 Amikor a minőségek céljuktól, az Embertől fosztatván visszahúzódnak, az az Egyedülvalóság, vagyis az öntudat erejének önmagán alapulása."
(Patanjali: Jóga szútra. Az Egyedülvalóságról szóló negyedrész)
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése