*
Kedves Olvasóm, az elmúlt napokban újra elolvastam Einstein speciális relativitáselméletét: az alapgondolat megvilágítására találtam egy remek animációt:
*
Most sem vagyok elragadtatva Einsteintől: úgy tűnik, Descartes annak idején megtette sajátos, kissé félrevezető hatását, amely alól kevesen tudták kivonni magukat (megjegyezve azt is, hogy Descartes alapvetően helyes következtetésre jutott a szubjektumot illetően, amit aztán nem tudott helyesen formába önteni)... Másfelől pedig Fichte és Berkeley után generációkkal szerintem jogos a kérdés, hogy Einstein miért nem volt képes még elemi szinten sem felismerni, hogy mint olyan kizárólag csak egyetlen lehetséges "nézőpont" létezik, és hogy az un. "többi nézőpont" is csupán az "én" nézőpontjából lehetséges (mely azonban mindig én magam vagyok, és csakis én lehetek). Röviden: az animációt - benne a "kétféle nézőponttal:" csakis én nézhetem, senki "más", pusztán hipotetikusan, csakis az én tudatomban tételezhető fel ennek ellenkezője. (Tehát a szolipszizmusnak - hasonlóan az Abszolútumhoz - nincs "ellentéte".)
Descartes_______________Einstein
A preontológiai szolipszizmus mint alanyatudati létállapot nehezen realizálható létszemlélete egyszerűen megold mindent: megold mindenfajta "téridő-paradoxont" is, és mellesleg a kozmológiai-fizikai elméleteket meghagyja azoknak, amik: puszta "elméleteknek", egy objektív, tudattól független "kül-világról", melyek mit sem érnek akkor, ha az alanytudat nem képes azokon túllátni, és mintegy relatív munkahipotézisként nem azt a célt szolgálják, hogy az ember eljuthasson Önmagához. És természetesen fentiekhez semmi köze a lapos és következetlen szubjektivizmushoz, mely valójában az alter-ego teljesen félreértett "pszeudo-szolipszizmus"-a...
Berkeley
És még egyszer: semmi probléma az einsteini elméletekkel addig, amíg azok nem kapnak nagyobb jelentőséget annál, amekkora jelentőségük van és lehet. A pontos fogalmazás, mint mindig, most is kulcsfontosságú. A relativitáselmélet jól leír egy sokadlagos érzékszervi, korposzkuláris kozmoszt, azonban a lényeget nem érinti: azt, hogy mindezen kozmikus jelenségek csakis tudati-, ráadásul alanytudati létezők, képzetek, melyeknek az alaptermészete pontosan ugyanannyira illuzórius, mint "valóságos", de a legkevésbé sem "objektív" , mennyiségi létező. (Bár a relativitáselmélet néhány előítéletmentes interpretációja súrolja ezt a felismerést, mégha un. "tudományos körökben" (értsd: extremo-racionalista ateista-materialista körökben) nem is ildomos azokat hangoztatni.)
Fichte
Minden másképp alakulhatott volna a tudománytörténetben, ill. magában a tudományos gondolkodásban is, ha Einstein megteszi azt a merésznek tűnő, ám mégis inkább kézenfekvő lépést, hogy elméletének egy bizonyos pontján kimondja: "minden inerciarendszer" létezése kizárólag egy olyan szinguláris szuper-középpontban lehetséges (és csakis addig), melynek eseményhorizontja azonos az abszolút létező én-Önmaga transzcendens, járulékos, gondolat-szemlélő érzékszervi alany-tudatával, tehát - szándékosan maradva a geometria fogalmainál - minden karteziánus, objektívnek kikiáltott inerciarendszer egy sui generis tudati nullvektor szubjektív modifikációja, mely csakis az alyntudat gondolatforgásaiból nyeri létét.
Descartes_______________Einstein
A preontológiai szolipszizmus mint alanyatudati létállapot nehezen realizálható létszemlélete egyszerűen megold mindent: megold mindenfajta "téridő-paradoxont" is, és mellesleg a kozmológiai-fizikai elméleteket meghagyja azoknak, amik: puszta "elméleteknek", egy objektív, tudattól független "kül-világról", melyek mit sem érnek akkor, ha az alanytudat nem képes azokon túllátni, és mintegy relatív munkahipotézisként nem azt a célt szolgálják, hogy az ember eljuthasson Önmagához. És természetesen fentiekhez semmi köze a lapos és következetlen szubjektivizmushoz, mely valójában az alter-ego teljesen félreértett "pszeudo-szolipszizmus"-a...
Berkeley
És még egyszer: semmi probléma az einsteini elméletekkel addig, amíg azok nem kapnak nagyobb jelentőséget annál, amekkora jelentőségük van és lehet. A pontos fogalmazás, mint mindig, most is kulcsfontosságú. A relativitáselmélet jól leír egy sokadlagos érzékszervi, korposzkuláris kozmoszt, azonban a lényeget nem érinti: azt, hogy mindezen kozmikus jelenségek csakis tudati-, ráadásul alanytudati létezők, képzetek, melyeknek az alaptermészete pontosan ugyanannyira illuzórius, mint "valóságos", de a legkevésbé sem "objektív" , mennyiségi létező. (Bár a relativitáselmélet néhány előítéletmentes interpretációja súrolja ezt a felismerést, mégha un. "tudományos körökben" (értsd: extremo-racionalista ateista-materialista körökben) nem is ildomos azokat hangoztatni.)
Fichte
Minden másképp alakulhatott volna a tudománytörténetben, ill. magában a tudományos gondolkodásban is, ha Einstein megteszi azt a merésznek tűnő, ám mégis inkább kézenfekvő lépést, hogy elméletének egy bizonyos pontján kimondja: "minden inerciarendszer" létezése kizárólag egy olyan szinguláris szuper-középpontban lehetséges (és csakis addig), melynek eseményhorizontja azonos az abszolút létező én-Önmaga transzcendens, járulékos, gondolat-szemlélő érzékszervi alany-tudatával, tehát - szándékosan maradva a geometria fogalmainál - minden karteziánus, objektívnek kikiáltott inerciarendszer egy sui generis tudati nullvektor szubjektív modifikációja, mely csakis az alyntudat gondolatforgásaiból nyeri létét.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése