Végtelen kősziklák

*

"Az aperion a görög metafizika legnehezebben megérthető kifejezése: egyetlen nyugati nyelvre sem fordítható le. Az apeiron olyan szobor, melyet egyszerűen még nem faragtak ki a kőtömbből", írja egy helyen Oswald Spengler A Nyugat alkonyában.

De ez így nem teljes: a szobrász ugyanis már látja a kész alakot, függetlenül attól, hogy megszabadítja-e egyáltalán a formát az őt betakaró, felesleges anyagtól. Sőt: vannak, akik mindenben képesek meglátni a láthatatlant...

*

Kevesen tudják, hogy eredetileg a szobrászműhelyek beavatási központokként működtek, és a kőfaragók ezekben a műhelyekben kizárólag szakrális tevékenységként fogták fel munkájukat: egyfajta áldozatként tevékenykedtek, és dacára a gazdag patrónusoknak, sokszor koldusként élték mindennapjaikat: aludtak egy keveset, majd faragtak, faragtak napnyugtáig.

Mielőtt egy művet elkészültnek nyilvánítottak volna, Michelangelo műhelyében minden szobrot vakokkal tapintattak végig, hogy az esetleges , láthatatlan hibákra felhívják a figyelmet: szinte látom az elképesztő jelenetet, ahogy a nyakig poros segédekkel körülvett, éveken át napi tizenhat órát dolgozó Mester lélegzetvisszafojtva figyeli, ahogy a vak szerzetesek végigsimogatják a hatalmas, tükörsimára csiszolt szobrot... "Hús" - csak így emlegették a fehérmárványt. "Hús, amelybe életet kell lehelni".

*

Alábbiakban egy számomra nagyon kedves, bensőséges élményeket adó alkotás, Michelangelo Pietá szobra látható.  A nyers kőtömbnek külön utat kellett építettni Carrara márványbányáiból Rómába, de ez sem jelenthetett akadályt ahhoz, hogy Michelangelo kifaragja.

A legtökéletesebb szobrok egyike: azt az üzenetet hordozza, amit a Les Trois Freres barlang falán látható tízezer éves sámánábrázolások, vagy amit az Örök Filozófia hirdet.

Hosszú évekkel ezelőtt, átvirrasztott éjszakák sokaságán át, eme fehérmárvány opus segítségével nyerhettem bepillantást az Apeiron csodálatos világába. Maga a nagy Anaximandrosz sem fejezte ki sokatmondóbban titkos tanítását...

Jó elmélyülést!

*

*