Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

Madhyamaka-jegyzet

*

Érdekes dologra jöttem rá.

Műveiben Nagarjuna arra mutatott rá, hogy ha a világot a fogalmi-nyelvi struktúrákkal interpretáljuk, paradoxonokat kapunk: de nem azért, mert a világ paradox módon létezik, hanem azért, mert a formális nyelvi absztrakciók nem alkalmasak a valóság maradéktalan reprezentálására.

A nyelv egy virtuális, esetleges feltételektől függő, csak alanytudati referenciákkal bíró, konvencionális rendszer, mely bír ugyan egy sajátos belső logikával, de korlátozott racionalitása miatt általában az inkább elfedi, mintsem feltárja a valóságot (noha a megfelelő nyelvi interpretációk leírhatják a valóság és a nem-valóság határfelületeit: és éppen Nagarjuna teszi ezt meg).

A középút filozófiája elvezeti a megtévesztett, illuzórius képzetekkel operáló alanytudatot önnön fogalmi korlátaihoz - de ez nem a világ ill. a valóság korlátozottsága, hanem az alanytudaté.

Nagarjuna filozófiája tehát csak korlátozott, sajátos fogalmi feltételek mellett érvényes, egy jól meghatározható defníciós-struktúra keretein belül, a szubjektív tudattól függő, speciális reprezentációs- és ideális inerciarendszerben ellentmondásmentes.

*

Nincsenek megjegyzések: