*
Simone Weil, 1939 szeptember 1-én, Lengyelország lerohanásának napján ezeket a szavakat vetette egy darabka papírra:
"...Legfontosabb, hogy tiszta legyen a lelkiismeretünk. Ne higgyük, hogy miénk lesz a győzelem, csak azért, mert kevésbé brutálisak, erőszakosak és kevésbé embertelenek vagyunk ellenfeleinknél. A brutalitásnak, az erőszaknak és az embertelenségnek hatalmas tekintélye van, amelyet a tankönyvek elrejtenek a gyermekek szeme elől, és a felnőttek sohasem ismernek el, noha valamennyien fejet hajtanak előtte. Az ellentétes erények csakis akkor tehetnek szert ugyanekkora tekintélyre, ha folyamatosan megvalósulnak a gyakorlatban. Legyen az bárki, ha csak annyiban különb, hogy nem képes olyan brutalitásra, kegyetlenségre és embertelenségre, mint másvalaki, de nem gyakorolja az ellentétes erényeket, alulmarad amannak belső erejével és tekintélyével szemben, és nem fog helytállni, amikor megütköznek egymással."
A folytatást ismerjük: nyolcvanmillió halálos áldozat szegélyezte az utat 1945-ig, nem beszélve azokról az áldozatokról, akik túlélték ugyan a háborút, de amíg élnek, soha nem felejtik el az átélt borzalmakat, az évekig tartó közvetlen életveszélyt, szeretteik elvesztését, és a kilátástalanság érzését, egyszóval a testi-lelki hányattatásokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése