*
Hónapok óta tervezem magamban, és lassan kezd körvonalazódni...
Első kísérlet időpontja: 2009. december 24-25-26.
Három nap, két éjszaka, teljes éberségben, alvás nélkül: végig úgy, ahogyan most naponta csak pár órát töltök.
A karácsonyi időpont kényes, alaposan elő kell készíteni, ill. fel kell készíteni a környezetet is: ez megkerülhetetlen, és biztosan nehéz lesz.
Kérdés az is, hogy egyedül-e, vagy egy kevés baráttal, mindenesetre maximum két-három fő jöhet szóba. Egyelőre négy konkrét név van a fejemben, tisztázni kell őket június közepéig. Remélem, összejön a dolog, inspiráló lenne, ha többen hajtanánk végre a dolgot, nemes csendben tartózkodva.
Ősi, nehéz, és viszontagságos utazás ez, ami talán kevés tanítványnak sikerült úgy, hogy maradandó tudást jelentett volna, de ha sikerül, minden könnyebb és világosabb lehet.
Addig is, nincs más teendő, mint fokozatosan felkészülni: éberség-meditációk, ébrenléti idő-intervallum kitolása, alvási időszak beszűkítése, bio-fizikai és pszicho-mentális folyamatok megfigyelése, étkezések szabályozása, fizikai tréning, szatipatthána- és ürességmeditációk, stb...
De a legfontosabb a meditációk és az ülések, a közvetlen belátás és kontemplációk gyakorlása, lehetőleg az elméleti filozófia és a szövegek totális elhagyásával ill. felfüggesztésével: a szövegek szükséges útmutatók ugyan, de egy ponton túl csak elterelik és megkötik az elmét.
Ezernyi akadály vár rám ezek nélkül is....
És mindezt a Terv mentén haladva, de nem ragaszkodva a Tervhez: ha úgy alakul, nem habozom akár törölni is az egész akciót. Addig viszont teljes erőbedobással készülni kell rá úgy, hogy végül is bármilyen időpont alkalmas legyen rá. Nincs különbség az edzés és a verseny között. Bármelyik pillanat alkalmas a Felébredésre.
Rést kell tudni ütni az Időn - bárhol, bármikor.
*
2 megjegyzés:
Kedves Szatori!
Lényegében Egyetlen egy dolgot szeretnék kérdezni.
Bármi áron?Minek az árán?Akarni kell?Így?Ennyire?Nem engedni rajta hogy jöhessen?
Kedves motmot!
köszönöm kérdésed; igen, "bármi áron" - a szenvedés és küzdelem árán is.
természetesen jól tudom, hogy a mai kor szellemi állapotai között ez általában nehezen érthető idea, de igen: az akarat (voluntas) fontos tényező a szellemi úton, és nem össze tévesztendő pl. a "vágyakozással", "akaratossággal", és egyéb alacsonyrendű dolgokkal.
ma nagy divat "maguktól hagyni megtörténni a dolgokat" - mintha mindenki egyenesen zen mester lenne, vagy beérkezett szúfi, akiknek nincs semmi dolguk már ezen a világon, hátradőlhetnek és szemlélhetik a nirvánát - ugyan már... (ez egyébként igaz, de csak ha valóban bódhiszattvává lett valaki, és mellesleg emlékezzünk arra, hogy sziddhárta hercegnek - autentikus mesterekkel körbevéve, és aszkétaéletet élve - is igen sok évébe és hosszadalmas útjába került, mire "beérkezett")
minden archaikus szöveg az akarat acélkeménységét és megrendíthetelenségét hangsúlyozza ki, de a legtöbb ember ma már vak erre - éppen önnön gyengesége miatt
mondok egy példát: a legtöbben pl. ma nem azért "vegetáriániusok", mert a nem-ártást gyakorolják, hanem azért, mert gyengék: képtelenek elfogadni a természet és a szenvedés törvényét, emiatt lelkiismeretfurdalásuk van, és inkább elmenekülnek a tények elől, és növényeken élnek (mintha azok nem élőlények lennének): ezzel szemben igazi ahimsa-t (és vegetarianizmust is) csak az gyakorolhat, aki pl. egy harcban bármikor képes lenne elvágni ellenfele torkát, vagy másként: az nem gyakorolhat lemondást, akinek semmije sincs (nem nagy kunszt azt mondanom, hogy lemondok a ferrarikról, és eme lemondás miatt nem veszek ferrarit - mivel amúgy sem tudnék venni)
a buddha "harcosoknak" nevezte tanítványait, és ez a harc az állhatatos, rendíthetetlen akaratra vonatkozik - másképpen értelmezhetetlen lenne az út
érdemes ezek fényében újraolvasni a páli kánont, és sokminden letisztulhat...
békesség
Megjegyzés küldése