*
Sokszor elhangzik különböző filozófiai eszmefuttatásokban a "szubsztancia" szó, de ahogy elnézem, igen kevés sikerrel alkalmazzák azt, legtöbbször csak a zavart növelve a köré épülő, különböző "magyarázatokkal".
Lássuk tehát, mit is jelent a szóban forgó filozófiai terminus:
A "sub" előtag az alatt, alá, után jelentéssel bír, míg a "stantia" (stans= sto; gr. isztémi ill. statisz) az áll, fennáll, megállapodik jelentést hordozza magában.
A 'szubsztancia' szó így per definitionem azt jelenti: "alatta állás" (gr. hypostasis*).
Hogy a dolgoknak (= szubsztrátumoknak**) - a fentiek és a buddhizmus értelmében - ne lenne "szubsztanciája", ahogy ezt ma a népszerű vélekedések tartják?
De igen, van: a "dolgok természete, ahogy vannak" (=ahogy a lét alatt állnak), az nem más, mint az üresség, a paradox, egyidejű és párhuzamos létmódok egybeesése a tudatban, tehát a lét és nem-lét szinkronicitása szerinti létmód, ami nem ragadható meg pl. az "x" létezik, az "x" nem létezik kategóriák szerint.
Mit is jelent ez pontosan?
X-ről, mint tetszőlegesen a tudat előtt feltárulkozó fenoménról, vagy állítunk valamit, vagy nem.
Ha állítunk (A), a következőket állíthatjuk, mégpedig egyszerre:
X -létezik, -nem létezik, -létezik és nem létezik, -sem létezik, sem nem-létezik.
Ha nem állítunk egy fenoménról semmit (B), a következőket nem állíthatjuk, egyenként:
X -létezik, -nem létezik, -létezik és nem létezik, -sem létezik, sem nem létezik.
A külső szemlélő számára két útként megjelenő fenti "aktusok" megfelelnek a mahajána (pl. Nagarjuna) és a hinajána (az alapszövegek) útjának, köztük szimmetrikus logikai differencia figyelhető meg, és nem kizárják egymást, hanem egy létezőről kijelenthető variánsoknak, ti. az állításnak, és a tagadásnak a maximális határállapotaikat jeölik ki.
A fenomének természetüket tekintve ösztönösen és közönségesen elfedettek, ami azt jelenti, hogy alá vannak vetve a Tudatnak, a Létnek és a megfigyelő tudat logikai-fogalmi késztetéseinek. Megfelelő analízissel azonban ezen fenomének természete feltárható és kommunikálható, és ez a feltárás - egy bizonyos pontig - mintegy munkahipotézisként sikerrel alkalmazható is.
A valóság tehát az, hogy az ürességben (substantia) valamennyi dolog (substratus) egybeesik, ez továbbá azt is magával vonja, hogy pusztán egy tudati, képzelt-jellegű és viszonylagos referenciarendszer (ti. az oksági láncból (= nem önmagától) való keletkezés) kérdése, hogy léteznek-e egyáltalán "dolgok", amint azt Vasubandhu és Nagarjuna zseniális munkái is bemutatják.
A fent vázlatosan bemutatott doktrínát ill. diszciplínát valamennyi archaikus metafizikai tradíció megőrizte ill. konzerválta, az antik latin-görög kultúrától a középkori keresztény misztikáig.
___________________________
* gr. Hypostasis: 'alatta állás; időtartam; létrejövetel; anyag; valóság; lényeg'.
lat. Substantia: 'lényeg, a valóságban létező tárgy, anyag'.
** lat. Substratus: 'alárakás, aláterítés'; substerno: 'aláterít, alátesz'.
sz. Adhistána: 'rajta állás, fölötte állás; alap'. (Vö.: adhibhuta: 'fizikai természet')
A fenomének természetüket tekintve ösztönösen és közönségesen elfedettek, ami azt jelenti, hogy alá vannak vetve a Tudatnak, a Létnek és a megfigyelő tudat logikai-fogalmi késztetéseinek. Megfelelő analízissel azonban ezen fenomének természete feltárható és kommunikálható, és ez a feltárás - egy bizonyos pontig - mintegy munkahipotézisként sikerrel alkalmazható is.
A valóság tehát az, hogy az ürességben (substantia) valamennyi dolog (substratus) egybeesik, ez továbbá azt is magával vonja, hogy pusztán egy tudati, képzelt-jellegű és viszonylagos referenciarendszer (ti. az oksági láncból (= nem önmagától) való keletkezés) kérdése, hogy léteznek-e egyáltalán "dolgok", amint azt Vasubandhu és Nagarjuna zseniális munkái is bemutatják.
A fent vázlatosan bemutatott doktrínát ill. diszciplínát valamennyi archaikus metafizikai tradíció megőrizte ill. konzerválta, az antik latin-görög kultúrától a középkori keresztény misztikáig.
___________________________
* gr. Hypostasis: 'alatta állás; időtartam; létrejövetel; anyag; valóság; lényeg'.
lat. Substantia: 'lényeg, a valóságban létező tárgy, anyag'.
** lat. Substratus: 'alárakás, aláterítés'; substerno: 'aláterít, alátesz'.
sz. Adhistána: 'rajta állás, fölötte állás; alap'. (Vö.: adhibhuta: 'fizikai természet')
*
3 megjegyzés:
A görög kultúra szubsztanciában gondolkodott. Esetleg Hérakleitosznak van az a kijelentése, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba folyóba...de szóval Platón Arisztotelész Démokritosz egyik sem beszélt ürességről. Kire gondolsz?
A fenomének annyira nem elfedettek, mivel már maga a szó azt jelenti, hogy ,megjelenő, megmutatkozó jelenség. A jelenségek pedig a buddhizmus szerint nem bírnak szubsztanciával, akkor sem ha ez állítólag manapság népszerű.
Nagardjuna szerint éppen még a dharmák is szubsztanciátlanok. A szubsztanciáról valóban állíthatjuk azt,- mint a görög filozófusok esetleg egy kivétel melletti mindegyike és a Szent Páli kereszténység - hogy van, állíthatjuk, hogy nincs (nihilizmus)és még állíthatjuk azt is hogy van is nincs is vagy hogy sem nem létező sem nem nem létező. A buddhizmusban azonban ezen utóbbi nem merült fel, mivel a szavak félreérthető egybecsengése ellenére a nincs szubsztancia maga a középút az örök lélek van egyik szélsőség és a csak a test van és ha az meghal mindennek vége másik szélsőség mellett.
Szóval nincs szubsztancia ez a középutas üresség, a létmódja vagy olyasmije pedig az éntelenség élve aztán utána is.
Üdv,
köszönöm a megjegyzést.
Lássuk sorjában:
Pl. Demokritos: "minden csak atomok és üresség", de a Metafizikában és PLatónnál is felmerül az üresség problémája...
A "fenomének elfedettsége" tudatosan paradox kijelentés, ugyanis a fenomének valódi természetüket (!) tekintve elfedettek (pl. "a dolgok természete rejtőzködik")...
A jelenségek lényege a lényegtelenség, üresség. A dolgok tehát mégis bírnak szubsztanciával: a szubsztanciátlansággal. A kérdés az, hogy a "dolog" szó mit jelent: a név-és-forma és az üresség vajon nem esik-e egybe...?
A megjelenések (fenomének) a nem-lét egy szerkezete: ez a tudat.
Nagarjuna nehezebb doktrínát fejt ki: ha valami üres, szubsztancia-nélküli, akkor lehet-e kijelenteni róla bármit is? A délibábhoz érve lehet-e kijelenteni: "itt nincs víz"?
A Középút értelmében egy jelenségről vagy kijelentesz valamit vagy nem, de mindenestre egy jelenségben a valóság szerint minden egybeesik. A további logikai kifejtést lásd a bejegyzésemben ill. pl. a Brahmadzsála szútrában.
A "nincs szubsztancia" kijelentés éppenhogy nem középutas üresség, fentiek miatt (vö.: Nagarjuna), hiszen ha minden dolog üres, akkor mi a "nincs szubsztancia" kijelentés "tárgya", ill. akkor ez a kijelentés "mire" vnatkozik?
Ha pl. nincs szubsztanciája ennek a monitornak, amit most olvasol, akkor értelmetlen monitorról is beszélni. A középút nem tagadja és nem is állítja ennek a monitornak a létezését vagy nem-létezését: felismeri, hogy az üressége megegyezik a szemlélő tudat ürességével, így a legteljesebb tisztasággal is. Egy dolog szubsztancájának a kérdése csak addig merülhet fel, ha alávetettségben, alatta állásban áll a megfigyelő is: a függő keletkezés sorozata alatt.
A Tetralemma az a kijelentés-komplexum, ami a "dolgokról" még kijelenthető.
A Tetralemma a Dharma-beszéd utolsó bástyája: utána már csak a Nemes Csend jöhet.
Békesség
üdv, kedves "plumbeus",
az újabb megjegyzésedet megkaptam, érdekes, köszönöm.
három dolog:
1. a "mi az, ami megjelenik? - a nem-lét egy szerkezete, ami a tudat" nem csak hogy "jól hangzik", hanem vasubandhu művében olvasható, alapos és ellentmondás-mentes szövegkörnyezetben, úgyhogy akár "ihatunk is rá áldomást";
2. a tetralemma a brahmadzsála-szútrában és nagarjuna-nál olvasható, többek között, de olvasható arisztotelész negatív-tetralemmája és pürrhon pozitív tetralemmája is
3. minden további nélkül elfogadom, hogy más értelemben használod pl. a "szubsztancia" kifejezést, mint én; ugyanezt várnám én is tőled
ellenben a bejegyzésem egy latin szó mélyebb jelentését, és annak a buddhizmussal való esetleges összefüggését körvonalazná, gondolatébresztőként és iskolafilozófiai dogmák megkérdőjelezéseként (szerintem elég világos és érthető a bejegyzésem, bár tudom, ez szubjektív kijelentés, de vállalom, mivel hát ez végülis a saját munkanaplóm, nem pedig mindenkire kötelező dogmagyűjtemény, amit gondolom te is elfogadsz, hiszen legutóbbi kommenetdben éppen te utaltál a kettős igazság tanára, úgyhogy ezek alapján tisztában vagy az itt leírtak relatív mivoltával is) - és nem is yogacara- vagy madhyamaka-fórum, éppen ezért nem is érzem azt, a legkevésbé sem, hogy meg kellene védenem bárki előtt is bármelyik bejegyzésem tartalmát...
:)
(bár a yogacara kapcsán azért megjegyezném, hogy éppen a yogacara állítja azt, hogy a dolgok végső soron és ontológiailag igenis bírnak önléttel, mivel a három természet és a kettős igazság mint létmód szimultán állnak fenn, és azok transzmutálhatóak a tudatban)
nem akarnám túllihegni a dolgot, és fentiek szellemében várom a további - lehetőleg valódi néven írt - kommentjeidet, ha késztetést érzel rá, de megjegyzem még, hogy nem feltétlen szeretnék parttalan szájkaratékba és vitákba bocsátkozni szavak, vázlatok és gondolatok szőrszálhasogató jelentéséről, bizonyítandó, hogy éppen miben is tévedtem, és/vagy hogy melyikünk jártas jobban a buddhista filozófiában: legyen elég annyi, hogy magam is tisztában vagyok a buddhizmus eszméivel és kulcsfogalmaival, és/de fenntartom a magam számára a tévedés lehetőségét, továbbá ha tévedésemet tiszta és világos érveléssel világítja meg nekem valaki, nem fogok habozni azonnal megváltoztatni szóban forgó téves nézete(i)met sem, garantálom
:)
békesség
p
ps:
remélem világos, hogy ha lenne részletes adatlapod, és normálisan lennél regisztrálva bloggerként, fenti üzenetemet privátban küldtem volna el (ez azt is jelenti, hogy természetesen folytathatjuk a dialógust e-mailen - az enyém publikus, többek közt az is olvasható az adatlapomon, azon elérhetsz, ha gondolod, ugyanis mindenki így tesz, ha komolyabb dolgot szeretne megvitatni velem egy bejegyzés kapcsán)
Megjegyzés küldése