*
Először is: a szolipszizmus (kb. 'egyedül önmagaság'; vagy: 'ön-egyedülvalóság') nem "filozófiai irányzat", vagy "filozófiai elmélet", ahogyan azt ma sokan gondolják, hanem a tudat evidens preontológiai létmódja, ami független mindenféle tudományos elmekonstrukciótól és "vélekedéstől"; filozófiától vagy hitrendszertől.
Másodszor: ez azt is jelenti, hogy aki különböző - adekvát vagy inadekvát - forrásokból ismeri - vagy ismerni véli - a szolipszizmust, mint "eszmerendszert", korántsem biztos, hogy rendelkezik azzal a léttapasztalattal, mely a valódi ismeretet és tudást jelenti ezzel a létmóddal kapcsolatban. Sőt, jelentheti ennek ellenkezőjét is, ahogy sok esetben valóban jelenti is.
(Például: akik ma "támadják a szolipszizmust", pusztán egy leírt eszmerendszert támadnak: ettől még valójában nincs szó másról, mint arról, hogy egyszerűen nem képesek érteni és látni, hogy saját tudatukon kívül nem fognak fel, és nem tapasztalnak semmit (sőt: éppen ezért vitatják a szolipszizmust), ami azt is jelenti, hogy olyan ez, mintha egy vak kétségbe vonná a Nap létezését. Ismétlem: egy dolog valamivel egyet nem érteni, és egy másik dolog valamit nem érteni.)
De persze ez fordítva is igaz: aki intuitív módon, spontán belátást nyert a tudat valódi létvalóságába, az "egyedülvalóságba", ahogy pl. a Yoga-szútra ezt a létmódot nevezi, többé nem kell, hogy ismerjen bármiféle filozófiai rendszert, beleértve természetesen a "szolipszizmust" is.
Továbbá és harmadszor, természetesen a tudat preontológiai létmódja egy bizonyos pontig helyesen artikulálható filozófiai teóriaként (ahol a teória valóban és pontosan azt jelenti, amit eredetileg jelentett: közvetlen látást, 'szemlélést'): ennek a teóriának a neve pedig a szolipszizmus, mint ami (meta)filozófiai szemléleti bázisként is ismert.
Negyedszer és befejezésül, fenti gondolatmenet természetesen igaz például a buddhizmus valamennyi eszméjére (pratitya-samutpada, yogacara, madhyamaka, stb), vagy például a számkhya-, a Rig-veda-, az advaita-vedanta doktrínájára; Platón tanaira vagy Jézus, Mohamed tanításaira is, és mindarra, amit mi jobb híján "tradíciónak", tehát "átadott hagyománynak" nevezünk, ugyanis ezen tradíciók közös létvalóságot írnak le és közölnek mindenhol és mindenkor, mely leírások egyetlen metafizikai Szent Tanban (Sacra Doctrina) vagy Örök Filozófiában (Philosophia Perennis) manifesztálódnak a létesülés világában.
És mivel a szopliszizmus preontológiai létmód, mely éppen eme "mindentől való függetlensége révén" az egyetlen olyan szemléleti bázis, melyből a szent iratok, a vallások, és az igaz filozófiák megérthetőek, annak a fentiekben vázolt értelemben vett megértése ill. "látása" minden szellemi törekvés szükséges alapja.
Másodszor: ez azt is jelenti, hogy aki különböző - adekvát vagy inadekvát - forrásokból ismeri - vagy ismerni véli - a szolipszizmust, mint "eszmerendszert", korántsem biztos, hogy rendelkezik azzal a léttapasztalattal, mely a valódi ismeretet és tudást jelenti ezzel a létmóddal kapcsolatban. Sőt, jelentheti ennek ellenkezőjét is, ahogy sok esetben valóban jelenti is.
(Például: akik ma "támadják a szolipszizmust", pusztán egy leírt eszmerendszert támadnak: ettől még valójában nincs szó másról, mint arról, hogy egyszerűen nem képesek érteni és látni, hogy saját tudatukon kívül nem fognak fel, és nem tapasztalnak semmit (sőt: éppen ezért vitatják a szolipszizmust), ami azt is jelenti, hogy olyan ez, mintha egy vak kétségbe vonná a Nap létezését. Ismétlem: egy dolog valamivel egyet nem érteni, és egy másik dolog valamit nem érteni.)
De persze ez fordítva is igaz: aki intuitív módon, spontán belátást nyert a tudat valódi létvalóságába, az "egyedülvalóságba", ahogy pl. a Yoga-szútra ezt a létmódot nevezi, többé nem kell, hogy ismerjen bármiféle filozófiai rendszert, beleértve természetesen a "szolipszizmust" is.
Továbbá és harmadszor, természetesen a tudat preontológiai létmódja egy bizonyos pontig helyesen artikulálható filozófiai teóriaként (ahol a teória valóban és pontosan azt jelenti, amit eredetileg jelentett: közvetlen látást, 'szemlélést'): ennek a teóriának a neve pedig a szolipszizmus, mint ami (meta)filozófiai szemléleti bázisként is ismert.
Negyedszer és befejezésül, fenti gondolatmenet természetesen igaz például a buddhizmus valamennyi eszméjére (pratitya-samutpada, yogacara, madhyamaka, stb), vagy például a számkhya-, a Rig-veda-, az advaita-vedanta doktrínájára; Platón tanaira vagy Jézus, Mohamed tanításaira is, és mindarra, amit mi jobb híján "tradíciónak", tehát "átadott hagyománynak" nevezünk, ugyanis ezen tradíciók közös létvalóságot írnak le és közölnek mindenhol és mindenkor, mely leírások egyetlen metafizikai Szent Tanban (Sacra Doctrina) vagy Örök Filozófiában (Philosophia Perennis) manifesztálódnak a létesülés világában.
És mivel a szopliszizmus preontológiai létmód, mely éppen eme "mindentől való függetlensége révén" az egyetlen olyan szemléleti bázis, melyből a szent iratok, a vallások, és az igaz filozófiák megérthetőek, annak a fentiekben vázolt értelemben vett megértése ill. "látása" minden szellemi törekvés szükséges alapja.
*
Számomra egyre világosabban úgy tűnik, hogy a "szolpiszizmus" csak így fogható fel helyesen, és érthető meg annak teljes valóságában, és ez azt is jelenti (ugyancsak hasonlóan minden tradíció tanításának magvához), hogy a lényegi tudás átadhatatlan és leírhatatlan - kizárólag első szám, első személyben történő létátéléssel, és az ezzel egyenlő belátással nyerhető el.
*
*
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése