Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

Előadásvázlat (feldolgozás alatt)

*

A Ter. 1-31. és az Enúma Elis I. 1-19.
analógiájának vázlatos bemutatása



1.
Néhány szó a tradicionális kozmogóniai elméletekről (melyekbe azonban természetesen minden további nehézség nélkül besorolhatók az un. "modern" kozmogóniai elméletek is).

a) Mindenek előtt és a különböző teremtés-elméletek, kozmogóniák felett áll az adzsáta-váda (sz. aj-á: 'születetlen'; a-játa: 'meg nem született'), amely azt mondja, hogy az ok-okozat, a tér és az idő, az anyag, a kauzalitás nem önmagukban létező, objektív valóságok, hanem egy Önvaló mint Egyetlen Valóság közvetlen megjelenése. Ez azt jelenti, hogy a tapasztalati világ - bár alaptermészete az Üresség-Teljesség - reális, és "oka" önmagában van: egy Önmagában álló Tudattal azonos valóság, amely "át is itatja annak" minden fenoménjét. A buddhizmus magasabb iskolái is ismerik ezt a nézetet (yogacara, madhyamaka).

b) Az "egyidejű teremtés", vagy inkább: az "észlelés (általi) teremtés tana", a dristi-szristi váda (sz. dris: 'látni, szemlélni; látás, észlelés'; dris-ti: 'látó, látás, látvány, tudás, értelem') doktrínája szerint a világ az én-gondolattal ill. az érzékeléssel egyidőben jön létre: a megtévesztett elme produktumaként exisztál, és ahogy az én, mint elmekonstrukció megszűnik, megszűnik annak projektív kvázi-teremtő-képessége is. Ezt az elméletet tette magáévá a hinajána-buddhizmus is, az okfüggő keletkezés (ti. a pratitja-samutpáda) által kifejtett tanban. A mahajána-buddhizmus yogacara- és madhyamaka-doktrínájával teljesen az adzsáta-váda analóg, és az nem szűnik meg érvényesnek lenni a dristi-szristi váda munkahipotézisként való alkalmazása során sem.

c) Az "evolutív teremtés" elmélete (szristi-dristi váda; sz. szris-ti: 'teremtés, világmindenség, kibocsátás, mozdulás, változás, veleszületett tulajdonság'), melybe beletartozik jelen előadás tárgya is; ez az elmélet az érzékelést is megelőző, a szubjektumtól függetlenül létező, és objektív realitással rendelkező kvázi-materiális világot feltételez (az "ősrobbanás"- és különböző, általában szó szerint vett, teológiai genezis-elméletek, mítoszok is).

Itt megjegyzem, hogy az un. "ősrobbanás-elmélet", mely szerint a megfigyelhető kozmosz egy végtelen sűrű, pontszerű (és az elmélet szerint preegzisztens) szingularitás felrobbanása által keletkezett, mely azóta is tágul, számomra tele van önellentmondással. A vöröseltolódás pl. ugyanis éppenhogy nem igazolja (de nem is cáfolja) ezen elméletet, hiszen a tér expanziója révén nem lehetne észlelni a hullámhosszakban elnyúlást ill. torzulást: az, hogy ez a torzulás mégis észlelhető, a testeknek a tér expanziójától független távolodására/közeledésére szolgál bizonyítékkal, nem a fent vázolt kozmogenezisre. Továbbá Ambarcumjan és Hoyle rámutattak arra is, hogy a tágulásként interpretált empírikus megfigyelések magyarázataként szolgálhat egy "implózió" is, az atomok közötti szubnukleáris tér befelé-zuhanása, vagy egy végtelen ideje létező, végtelen kiterjedésű anyag-köteg ritkulása. Emellett sok, objektivitását még őrző csillagász tudatában van annak is, hogy semmi bizonyítékkal nem rendelkeznek pl. a "geo- és topocentrikus-modellek", ill. az ellen, hogy az egész kozmosz nem csupán egyetlen másodperce létezik, a megfigyelő tudatában. Végül ide tartozik még az is, hogy az absztrakt, tényszerű tudományként elképzelt csillagászat tisztán metafizikai gondolatokat vizsgál, hiszen a Hold hozzánk érkező fénye, a fénysebesség korlátozottsága és érzékszerveink természete miatt, egy másodperces késésben van az idealizáltként, pusztán az elmében megkonstruált "valósághoz" képest: a Napot a nyolc perccel a megfigyelés előtti múltban látjuk, nem beszélve a távolabbi objektumokról, ahol ez többszáz-millió, vagy akár néhány milliárd év is lehet. De pl. az olvasó jelen soraimat sem a "valósággal egyidejűleg" tapasztalja, ahogyan azt az agykutatás is részletesen feltárta, hiszen a monitor és a megfigyelő közti térből, ill. a fény véges sebességéből adódó időeltolódás révén az agy ismét csak emlékképpé transzformálja a "jelen időt", és azt fogja szubjektív és egyedi módón, és idézi fel, majd értelmezi a maga számára, ugyancsak egyedi és megismételhetetlen, mással közölhetetlen módon. A csillagászat tehát a jelenben már nem létező objektumokkal foglalkozik, így a múlt emlékképeit kutatja, hasonlóan a kvantumfizikához, de végső soron a filozófiához is. A különbség a filozófia és az egyéb tudományok közt az, hogy a filozófia az egyetlen tudomány, mely a tárgyának teszi meg ezt a "nem-valóságot", és emellett tudatosan kutatja azt, ami "valóságos". Látható tehát, hogy az "absztrakt csillagászat" fogalomtárával és eszközeivel is el lehet jutni ahhoz a felismeréshez, hogy minden dolog valójában csak a tudatban létezik.


2.
A szristi-dristi váda (kb. "a világegyetem észlelésének tana") kategóriájába tartozó Biblia Genezis könyvének hatnapos teremtése (kronológiai szekvenciája) párhuzamos az ugyancsak az ebbe a kategóriába sorolható Enúma Elis isteneinek hat generációjának teremtésével.

Az Enúma Elis isteneinek hat generációja a következő:

1. Tiamat és Apsu
2. Lahamu
3. Kishar
4. Anu
5. Ea
6. Marduk

Az alapszövegek

Az "első generáció":

"Midőn fönn az ég nevetlen
s alant a föld szintazonképp;
Apszu, az ős-kezdet, minden
dolgok teremtője-atyja
s Mummu-Tiámat ősanyánk még
vizeikkel egybemosódtak"

Az "első nap":

"Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. (...) És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: első nap."

A "második- és harmadik generáció":

"Apszu s Mummu-Tiámat akkor
isteneket nemzettek s szültek:
szülték Lahmut s Lahamut.
Teltek az idők, múltak az idők
s e kettőt még dicsőbben követé
Ansar isten s Kisar istennő."

A "második- és harmadik nap":

"Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap. Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt.Így lett este, és lett reggel: harmadik nap."


A "negyedik generáció":

"...Anu is atyáihoz nőtt föl..."

A "negyedik nap":

"Megalkotta Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka; meg a csillagokat. (...) Így lett este, és lett reggel: negyedik nap."

Az "ötödik generáció":

"Anu meg Nudimmudot (=Ea) nemzé"

Az "ötödik nap":

"És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. (...) Így lett este, és lett reggel: ötödik nap."

"A hatodik generáció":

"Apszu szívében,
nemzik az istenek eszét,
a bölcsek bölcsét: Mardukot.
Éa volt a nemző-anyja."

"A hatodik nap":

"Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra (...) Így lett este, és lett reggel: hatodik nap."

A "hetedik nap" analógiái:

"Midőn Éa, nemző-atyja reánéz,
örvend és ujjong - megdobog a szíve.
Tökéletesnek teremté őt, kétfejűnek;
méltóságban mindenki mást felülmúl;
tagjai tündöklőbbek az elégnél;
alig-felfoghatók, hozzá-nem-férhetőek."

"A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után."

____________________________

Latin és magyar értelmezési segédszótár:

Apsu (absu): abyssus, oceanus; principium primum (mascolinum) ciosmogonicum a deo Ea victum et dominatum; symbolum sapientiae profundae.
Édesvizű tenger, hímnemű princípium

Tiamat: oceanus. Sósvizű tenger, a talajvíz, amiből a világ dolgai közvetlenül kiemelkednek. Nőnemű princípium.

Lahamu: principium feminimum cosmogonicum.

Lahmu: principium masculinum cosmogonicum, ortum ex Apsú et Tiamat ante Ansar et Kisar.

Kishar: universum (sar) inferius (ki=terra). Föld.

Anu: deus coeli. Az Ég istene.

Ansar: universum (=sar) coeleste (an) principium cosmogonicum masculinum, ortum simul Kisar post Lahmu et Lahamu. Ég.

Ea (Nudimmud): deus oceani.

____________________________

Források, irodalom:

- Biblia latin nyelven (Biblia Sacra Vulgata), http://www.biblegateway.com

- Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás,
Szent István Társulat, Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója,
Budapest, 2005


-M. Eliade: Vallási eszmék és hiedelmek története I.
Osiris Kiadó, Budapest, 1998 (65-70.o.)


- Az Enúma elis első táblája ékírásos akkád nyelven

- Enúma Elis sive epos Babylonicum de Creatione Mundi
Scripta pontificii Instuiti Biblici, P. Antonius Deimel S.I.
Romae, Sumptibus Pontificii Instuiti Biblici, 1912,
www.etana.org/coretexts/20145.pdf


- Gilgames, Ékírásos akkád versek,
Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1986


- Sri Ramana Maharisi: Oltalmazó útmutatás,
Kötet Kiadó, Nyíregyháza, 2001, (17. fejezet)

- Szanszkrit-Magyar Nagyszótár, Ádám Béla, 2006

- http://meta-religion.com/World_Religions/Ancient_religions/Mesopotamia/genesis_and_enuma_elish_creation.htm


- http://www.tanit.hu/content/enuma-elis

*

1 megjegyzés:

Szatori írta...

Megjegyzem azért, hogy pl. Ágoston és Aquinoi is jól ismerte azt a teológiai tételt, miszerint a világ időbeli teremtettsége, és örökkévalósága között nem áll fenn semmiféle ellentmondás.

"(...) a világnak nem időben, hanem csak teremtettségét illetően volt kezdete, méghozzá úgy, hogy valami alig érthető módon mindig teremtve volt."

De Civitate Dei, XI. c.4.