*
Vázlatok az idő mibenlétéről
Aquinoi Tamás "A világ örökkévalóságáról" c. művében úgy bizonyítja a "világ időbeli kezdetének" az ellentmondásosságát, hogy Istenben (mint tiszta Létben) minden pillanatszerűen jelen van, így viszont az ok és az okozat egybeesik az Okban, mint ahogy ez valójában a Teremtés esetében is végbement, amikor a teremtési aktus időtlen jelen pillanatában minden egyszerre és pillanatszerűen öröktől fogva volt (elsődleges teremtés), majd az az időben megnyilvánulva létrejött (másodlagos teremtés; idevág, hogy a latin "evolutio" szó pontos jelentése: "szent tekercs kigörgetése", ami jól szemlélteti a szóban forgó doktrínát, ahol az örökévaló jelen (pillantszerű) teremtése a tekercsen található fixált szöveg, az időbeli megnilvánulása pedig magának a hordozónak a szétterítése, ami által a szöveg is megnyilávnul az időben, bár magát a szöveget nem érinti változás).
Ha ebből az érvelésből indulunk ki, jól látható az okozati láncolatból keletkezés (pratitya samutpáda) relativitása is: az okozatiság időhöz kötött, idő viszont csak ott van, ahol az illúzió (avidya) megjelenik. Ahol az okozatiság kondicionáltsága áll fenn, összetettségről beszélünk, és ami összetett, az szükségképpen a keletkezés-születés-felbomlás tápanyaga, ami az időnek felel meg. Ezért a buddhista kánon a téves nézetek osztályozása során (Brahmajala-sutra) éppen az időt tette meg referenciapontnak: a "múltra-" és a "jövőre vonatkozó spekulációkra" osztja a szóban forgó téves nézeteket, mielőtt feltárná annak pontos okait az okfüggő keletkezés bemutatása által, ezzel tehát egyúttal azt is mondja, hogy a téves nézetek, és az okfüggő keletkezés az időre vonatkoznak.
Fentiekből az is világosan következik, hogy a létforgatag (samsara) az idő hatálya alatt áll, sőt, annak megnyilvánulása, míg az ellobbanás nem más, mint az idő (tehát a kauzalitás) megszűnése, annak relatív és illúziószerű létmódjának megértése, valamint az Örök Jelen feltárulása.
Az idő pontos meghatározása ill. elmélyült vizsgálata bárkit elvezethet annak megértéséhez, hogy miként létezhetnek egyszerre különböző léttartományok a tudatban, illetve hogy a Lét miként jelenhet meg nem-létként.
És mivel a Kezdet nem más, mint a mindent pillanatszerűen és szimultán magában fogalaló Örök Jelen, ami Ürességként tapasztalható meg, az ürességmeditációkban megtapasztalt éberség által nyújtott belátás és megértés a Teremtés misztériumába is bepillantást nyújthat, ahol egyszerre van jelen minden, és ahonnan - mint egy kör középpontjából - egyszerre szemlélhető múlt és jelen illúziója is, legyen szó tíz, száz, ezer vagy tízezer korábbi vagy későbbi testetöltésről, vagy akár világkorszakok millióiról...
Ha ebből az érvelésből indulunk ki, jól látható az okozati láncolatból keletkezés (pratitya samutpáda) relativitása is: az okozatiság időhöz kötött, idő viszont csak ott van, ahol az illúzió (avidya) megjelenik. Ahol az okozatiság kondicionáltsága áll fenn, összetettségről beszélünk, és ami összetett, az szükségképpen a keletkezés-születés-felbomlás tápanyaga, ami az időnek felel meg. Ezért a buddhista kánon a téves nézetek osztályozása során (Brahmajala-sutra) éppen az időt tette meg referenciapontnak: a "múltra-" és a "jövőre vonatkozó spekulációkra" osztja a szóban forgó téves nézeteket, mielőtt feltárná annak pontos okait az okfüggő keletkezés bemutatása által, ezzel tehát egyúttal azt is mondja, hogy a téves nézetek, és az okfüggő keletkezés az időre vonatkoznak.
Fentiekből az is világosan következik, hogy a létforgatag (samsara) az idő hatálya alatt áll, sőt, annak megnyilvánulása, míg az ellobbanás nem más, mint az idő (tehát a kauzalitás) megszűnése, annak relatív és illúziószerű létmódjának megértése, valamint az Örök Jelen feltárulása.
Az idő pontos meghatározása ill. elmélyült vizsgálata bárkit elvezethet annak megértéséhez, hogy miként létezhetnek egyszerre különböző léttartományok a tudatban, illetve hogy a Lét miként jelenhet meg nem-létként.
És mivel a Kezdet nem más, mint a mindent pillanatszerűen és szimultán magában fogalaló Örök Jelen, ami Ürességként tapasztalható meg, az ürességmeditációkban megtapasztalt éberség által nyújtott belátás és megértés a Teremtés misztériumába is bepillantást nyújthat, ahol egyszerre van jelen minden, és ahonnan - mint egy kör középpontjából - egyszerre szemlélhető múlt és jelen illúziója is, legyen szó tíz, száz, ezer vagy tízezer korábbi vagy későbbi testetöltésről, vagy akár világkorszakok millióiról...
Hiszen az Örök Jelenben ezer év vagy egy pillanat - ugyanannyi.
*
Az idő mértékei (illusztráció)
*
Az idő mértékei (illusztráció)
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése