*
"Szerzetesek, volt egyszer egy sólyom, aki hirtelen lecsapott egy kis fürjre és elkapta őt. Ekkor a kis fürj a sólyom karmai közt így siránkozott:
- Ó, átkozott balszerencsém, nyomorult sorsom, hogy elcsavarogtam az igazi lakhelyemről mások vadászterületére! Ha ma az igazi lakhelyemen maradtam volna, ősi élőhelyemen, ez a sólyom nem lenne ellenfél számomra!
- De hol van a te igazi lakhelyed? – kérdezett vissza a sólyom. – Hol van a te ősi élőhelyed?
- A frissen felszántott mező az, kiforgatott rögökkel.
Erre a sólyom nem fitogtatta saját erejét, nem dicsekedett saját erejével, hanem elengedte a fürjet.
- Most menj! De még ha oda is mész, ott sem menekülsz előlem!
Ezután a fürj, visszatérve a kiforgatott rögökkel teli, frissen szántott mezőre, egy jókora földdarab tetejére kiállva így gúnyolta a sólymot:
- Hé, sólyom! Na, most gyere, most kapj el!
Erre a sólyom nem fitogtatta saját erejét, nem dicsekedett saját erejével, hanem behúzta szárnyait, és hirtelen lecsapott a fürjre. Ekkor a fürj felismerve, hogy ’a sólyom teljes sebességgel lecsapott rám’, lefordult a földdarabról, és a sólyom abban a pillanatban feltépte a begyét.
Látjátok szerzetesek, így jár mindenki, aki elcsavarog az igazi lakhelyéről, mások vadászterületére!
Ezért nem szabad elcsavarognotok oda, ami nem az igazi lakhelyetek, mások vadászterületére! Aki elcsavarog igazi lakhelyéről, mások vadászterületére, annál Mára esélyt kap, abban Mára megveti a lábát. És szerzetesek, mi nem az igazi lakhelyetek, mi mások vadászterülete? Az érzékiség öt fonala. Melyik ez az öt? A szemmel látható formák, amelyek kellemesek, bájosak, kedvesek, sóvárgásra késztetők, csábítók. A fülel hallható hangok, amelyek […]; Az orral szagolható illatok, amelyek […]; A nyelvvel ízlelhető ízek, amelyek […]; a testtel tapintható tárgyak, amelyek kellemesek, bájosak, kedvesek, sóvárgásra késztetők, csábítók. Szerzetesek, ezek nem a ti igazi lakhelyeitek, hanem mások vadászterületei.
Szerzetesek! Barangoljatok igazi lakhelyeiteken, ősi élőhelyeteken! Aki igazi lakhelyén barangol, ősi élőhelyén, annál Mára nem kap esélyt, abban Mára nem veti meg a lábát. És mi a ti igazi lakhelyetek, mi a ti ősi élőhelyetek? Az éberség négy alapja. Melyik ez a négy?
Amikor a szerzetes a testet testként szemlélve időzik, éberen, figyelmesen és tudatosan, félretéve a világi dolgokra irányuló sóvárgást és ellenérzést. Az érzéseket érzésekként szemlélve időzik, […]; a tudatot tudatként szemlélve időzik, […]; a dhammákat dhammákként szemlélve időzik, éberen, figyelmesen és tudatosan, félretéve a világi dolgokra irányuló sóvárgást és ellenérzést. Ez a szerzetes igazi lakhelye, eredeti élőhelye."
1 megjegyzés:
A határok ledöntése időnként szárnyakat ad a léleknek. A nyugalom biztonságot hoz, a szárnyalás látást. Az előbbi az életnek, az utóbbi az élet keresésének eszköze. Az emberi mivolt csak egy nézőpont, vannak, akik ezzel nem elégszenek meg. Ők azok, akik nem maradnak otthon... tudatában a sólyom létével, belevágnak, mert valami belső késztetés erre buzdítja őket.
Megjegyzés küldése