*
Ma, meditációs olvasás céljából, előkészítettem az apofatikus (vö. ἀπόφασις, ἀπόφημι) teológia nagymesterének, Új Teológus Szent Simeon-nak a "Huszonöt fejezet az istenismeretről és teológiáról" című művét.
Kényelmesen elhelyezkedtem, felkészültem az elmélyült olvasásra: tudatomat megtisztítottam a zavaró és reflex-szerű folyamatoktól, figyelmemet összpontosítottam, és elkezdtem az olvasást:
"Az ismeretnek gyarapodása a minden másról, sőt magáról az Istenről való tudatlanságnak lesz okává és forrásává."
Kommentár: Cassianus Szent János, Beszélgetések, IX. 31: "A boldog Antaltól (vagyis Nagy Szent Anataltól, illetve Remete Szent Antaltól, a szerzetesek atyjától, Kr. u. 251-356) származik ez a mennyei és több mint emberi mondás is az imádságról:
'nem tökéletes az az imádság, amelyben a szerzetes még tud önmagáról, vagy arról, hogy imádkozik'."
Amikor eme bevezető és magyarázat végére értem, egyetlen szempillantás alatt visszahúzódott az evilági lét, és órákig tartó mélyálomba merültem.
Az imént keltem fel, és először nem tudtam, hogy percek, vagy évek teltek-e el, de tudom, hogy sokmindent megértettem, amíg aludtam...
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése