*
Vajon a hétköznapi tudat nem csupán egy végtelen
és határtalan Tudat-fraktál egy kis "érzék-szelete",
mely ösztönösen csak fogalmakat képes látni,
és amely pusztán nevekből és
formákból hozza létre a "világot"?
A Mandelbrot-halmaz központi részének számítógépes szimulációja:
*
2 megjegyzés:
Én talán kiscsoportos vagy középsős lehettem, amikor a fraktálokról gondolkodtam először. Illetve nem konkrétan a fraktálokról, hanem az atomi és az univerzum szintű összefüggéseken. Volt egy talán kézmosó flakon, amin egy nő állt és a kezében egy olyan flakon volt, amin állt egy nő és fogott egy ugyanolyan flakont, és így tovább. Akkoriban is többre értékeltem a gondolkodást mint az alvást, úgyhogy elkezdtem rajta agyalni, hogy meddig tart ez az egymásbabonyolódás, van e vége, és mi van az utolsó flakonon. Jó kis agyjáték volt már akkor is.
Mondjuk az is érdekelne, hogy hová lesz a gondolat? Mi történik vele? Ha elraktározódik elő lehet e hívni valahogy, vagy az nem a mi reszortunk, és csak gyűjtjük a nagy közösbe?
Üdv,
igen nekem is van egy ehhez hasonló gyermekkori élményem: az egyik tesóm fiókjában kifolyt egy negyed tubusnyi technokol ragasztó, de nem vettük észre rögtön, csak napokkal később, véletlenül, amikor már rég megszáradt a kifolyt rész: az átlátszó matériában rengeteg kis megmerevedett buborék volt látható: kicsik, nagyok, aprók és közepes méretűek, össze-vissza... rögtön az jutott eszembe, hogy az egyik ilyen buborékot hívjuk mi emberek "univerzumnak"...
:)
lehettem vagy hét éves...
Megjegyzés küldése