Ad 118.

*

Van a megnyilvánult világ végső okának egy olyan - egyre népszerűbb - magyarázata, mely szerint a látható világ egy "tévedés", egy "rossz teremtés", egy "tudatlanság-szülte illúzió" (mint ahogyan azt a Nag Hammadi (-és egyéb un. "gnosztikus") kódexek interpretációi-interpretálói is magyarázzák).

Ezen magyarázatok szerint általában az eredetileg létrejött kozmosz tulajdonképpen egy "tévedés következménye", egy "rossz szellem" vagy "démon" elsietett teremtése, ahol a "valódi teremtő" mintegy látens potencialitásban nyugszik.

Az ezt a "tant" magyarázók körében fel sem merül egy sokkal magasabb-mélyebb aspektus, melyet László András fejt ki a 'Tradíció és Metafizika' c. könyvében, amelyet most szó szerint idézek:

*

"Nyilvánvaló, hogy a felfelé és a lefelé: analogicumok.

A teremtés - az éber teremtény oldaláról - lefelé irányuló.

A Teremtő oldaláról a teremtés sem lefelé, sem felfelé nem irányul

(noha irányulhat), hanem játék."

(...)

"A felülről lefelé irányuló hatás és áthatás - desuperpenetratio - spirituális jelentősége óriási."

(...)

(Ad 118.)

*

Fenti részlet nem szól másról, mint annak megértéséről: nincs "jó", vagy "rossz": pusztán olyan tudatfokozatok vannak (a legközönségesebbektől a legmagasabbrendűbbekig, melyek ébersége és tompultsága világokat hozhat létre, világokat pusztíhat el; világokat boríthat sötétségbe vagy járhat át fénnyel. És ez a tudat nem más, mint az átélő alany tudata ill. ébersége.

*