Avidya

*

Avidya: szanszkrit szó, jelentése tudatlanság. A buddhizmuson belül a függő keletkezés nevű effektus első tagja, a világ kauzalitásának és a szenvedésnek a kiváltó oka.

És az "eredendő bűn" igazi jelentése.

*

Egyszer egy sétám során arra lettem figyelmes, hogy egy madárfióka rohangál egy bokor alatt, és keservesen csiripel: hamar rájöttem, hogy kiesett a fészkéből, amit észre is vettem a fejem fölött: a szabályos fészek egy szép, karcsú ágon ült. "Kinyújtott karral vissza tudom tenni a fészkébe a kismadarat, ha elkapom", gondoltam, és bemásztam érte. Az járt a fejemben, hogy egyébként órákon belül kutya- vagy macskaeledel lenne belőle....

Ahogy guggolva megindultam felé, keserves segítségkérő-hangokat hallatott, mintha elevenen nyúznák. Abban a pillanatban két felnőtt madár, nyilván a szülei, felváltva elkezdtek a fejem körül repülni, aztán nekem támadni. Egész idő alatt, míg meg nem érkeztem, fent ültek egy ágon, és tehetetlenül figyelték a fiókájukat.

Hol egyik, hol másik kezdett hangos sípolásba-csiripelésbe, a vállamnak-hátamnak repülve, aprókat belémcsípve, miközben a fióka eszeveszetten rohangált körbe-körbe.

Egyre hevesebben folyt a kis küzdelem a bokor alatt-mellett, amikor egyszer csak szem elől tévesztettem a pórul járt fiókát.

Aztán, még némi harciaskodás után, feladtam a dolgot: fel kellett adnom. Ezek ösztönösen azt hitték, hogy az életükre török.

*

*

Azóta már jól látom, mi is történt azon a délutánon: megfejtettem a dolgot...

Én, mint aki képes lett volna visszajuttani a fiókát a fészkébe, a bölcsesség szimbóluma voltam; az ág, amin a fészek nyugodott, valójában az aranyág volt, a jogar, az önuralom jele; a fészek a béke, a fészkéből kiesett, repképtelen kis fióka pedig az emberi tudatlanság jelképe volt (ami a fészekbe kerülve, és szárnyakat növesztve, tudássá változna, és messze repülhetne).

A tudatlanság-fióka szülei pedig, melyek ösztönösen megakadályozták, hogy segítsek rajta, valójában a vágyak és a gyűlölet voltak.

Mostanáig is, napról-napra lejátszódik ez a kis jelenet előttem, a legkülönbözőbb élethelyzetekben, amikor látom, hogy a bölcsesség segíthetne valakin, de nem tud.

Mert az emberek többségének lelkében a tudatlanság, a gyűlölet és a vágy az úr.

*