*
prológus
arisztotelész, platón, nagarjuna, hérakleitos:
mi lehet most velük?
1.
tegnap este, miután befejeztem a hétvégi előadásom anyagának összeállítását, kimentem valamiért, és ismét láttam az égen egy tökéletes hullócsillagot: gömb alakú volt, nem esett szét, és szinte hófehéren ragyogva húzott el előttem
2.
ma hajnalban megfigyeltem ahogyan az álomtalan mélyalvásból lassan gondolati álomképek formálóndnak, majd létrejön az öntudatra ébredés
a közönséges értelemben vett felébredés (pl. reggelente) nem más, mint a tudatnak a testtel és gondolati képeivel való egyre nagyobb fokú, egyre erőteljesebb önazonosulása: ami itt ébren-levésnek számít, az magasabb szempontból a legnagyobb tompaság és illúzió...
az ember eredeti állapota valóban a turiya...
3.
ma reggel találtam ezt a videót:
___________________________
epilógus
este tökéletes telehold lesz, és nagyon közel lesz a földhöz
*
2 megjegyzés:
Megjegyzésként a videóhoz csak annyit, hogy ha minden embernek joga van az életéhez, akkor joga kellene hogy legyen a halálához is... Az eutanázia pl. azért okoz a mai napig megdöbbenést a nagy többség számára, mert a halál egyszerűen tabu-téma az emberek közt, és a mindennapi életben, illetve mert nem képesek szembe nézni vele, és tudatosítani azt, hogy fogy az idő (a csodaszép magyar nyelv: "fogy" is és "telik" is - csak nézőpont kérdése)...
Vágj le egy mérőszalagból 100 centit, minden centi egy év: tartsd a kezedben, és gondolkozz el, vajon hány évet élhetsz még... aztán minden évben, pl. a születésnapodon, vágj le belőle egy darabot, és égesd el... Ez egy alapmeditáció, ajánlom indenkinek, legalább egyszer...
P
Én az ébredés-alvás részhez tenném hozzá a gondolataimat.
Amikor nem krumpliszsákként dőlök az ágyba, akkor gyakran játszom elalvás előtt gondolatjátékokat. Amikor már nem is vagyok ébren és nem is alszom még, akkor van egy határtartomány, ahol olyan gondolatok is a felszínre jönnek, amik tudatosan nem. A tudatalatti sokszor racionálisabb döntéseket tud hozni, mint a tudatos én. Ha dilemmában vagyok, vagy csak egy programozási problémán nem jutok túl, gyakran engedem el a tudatos énemet ilyen módon. Szeretem, mert utána olyan mintha pihentető alvásból ébrednék.
Az euthanázia meg szerintem igenis joga az embernek. Úgy ahogy felelősen tudok dönteni arról, hogy akarok e gyereket, amputálják e a lábam, úgy azt is el tudom dönteni, hogy vállalom a végórák szenvedését, küzdeni akarok e, vagy szép csendben távozni ebből a világból. Bár a saját felfogásomból inkább a küzdelmet választanám, de ha a szeretteim szenvedését látnám, lehet mégis kérném a csendesebb változatot, miattuk. Az a baj, hogy ezt a döntést, az ember egyik legfontosabb döntését, sok helyen a világban nem engedik meghozni, holmi orvosi esküre hivatkozva.
Megjegyzés küldése