AHIMSA

*

Ahimsa (kb. ahimszá): szanszkrit szó, jenetése "ártatlanság".

Értelmezése kétféle, különbségüket nevezhetjük "exoterikusnak" és "ezoterikusnak" is:

1) Nem ártani morálisan és fizikailag valakinek/valaminek (pl. nem ölöm meg, nem verem meg, nem bántom, nem eszem meg stb.): ez az exoterikus, világi, hétköznapi tartalom, mely legtöbbször az önuralom hiányából és a természettörvények megértésnek képtelenségből fakad. Ezt az értelmezést a valóságnak megfelelően elhibázott alapállás (metafizikai tudatlanság) jellemzi, mely azt takarja, hogy az alany önmagára mint cselekvőre, a jelenségekre pedig mint tőle független tárgyakra (=elszenvedőkre) tekint. A második, vertikális, magasabb rendű és doktrínális értelmezés a következő:

2) Az ezoterikus értelmezés szerint az ártatlanság egyfajta metafizikai tudás, mely magában foglalja a cselekvő alany ontológiai, tükörszimmetrikus kettősségét, valamint azt, hogy ugyanez vonatkozik az élőlények és személyek virtuális sokáságára is: ez az ontológiai tükörszimmetria azt jelenti, hogy a cselekvő alany egyfelől létezik, másfelől nem, létezik és nem is, illetve sem létezik, sem nem-létezik: lényegét tekintve üres és (ha birtokolja a helyes szemléletet) eleve nem-cselekvőként tekint "magára", mint tudati megnyilvánultságra, tehát nem jelenthető ki egyértelműen, hogy "elszenvedhetne" vagy "megcselekedhetne" bármit is.

*

A 2)-ik, "ezoterikus" értelmezés nélkül nem lehet valójában megérteni sem a Buddha Dharmát (az énnélküliséget és a tudat-tant), sem a Bhagavad-Gíta doktrínáját (mely azt tanítja, hogy csak a tudatlan tekinti magát cselekvőnek), sem az Újszövetség belső üzenetét (ami szintén arra tanít, hogy tagadjuk meg - látszólagos - magunkat).

És ahogy látom, ennek az értelmezésnek a hiányában teljesen zavaros, értelmetlen és ellentmondásos lesz a karma ("sors, tett, cselekvés") fogalma is, melyet korántsem egy jószándék vagy egy rossz szándék tart működésben, hanem a tudatlanság.

*