Azután

(Egy ürességmeditáció emlékére)

*

Tudni akarod, hogyan válik egyetlen pillanat Brahma ezer napjává?

A Valósággal történő szemtől-szembe való ülés útja révén, a Teremtés kezdeti, Szent Üressége, a Tűz elérése révén.

Amikor a Fény, a Csend és az Üresség által eltakart Valóság, mint egy szerelmes ölelés, egyszercsak lerohan, és mindent kitöltve átölel.

Azután izzani kezd az Üresség.

Ekkor, már az ürességmeditációban szemléled a Létet.

Azután egyre melegebb lesz: a homlokodon megjelenő, egyetlen pillanatig, egyetlen gondolatig létező izzadságcsepp is végtelenebbé lesz az ősvizeknél, forróbb a Napnál: maga az ős-Kozmosz, az Aranymagzat jelenik meg.

Ég a Határtalan Végtelen. És ami volt, az most csak egy Pont.

A Formák - már elpárologtak.

Azután izzani kezd az Üresség.

Rajtam kívül senki nem láthatja.

"Rajtam kívül".

"Senki."

"Nem láthatja."

Azután lassan hűlni kezd a Tér.

A kezdeti fény-sötétség újra kibomlanak, és lőn Első Nap.

Az alakok ismét előbukkannak a homlokomból.

Hm... Nevek...

már látom, hogy "itt vagyok".

"Itt."

"Vagyok."

Az Idő ismét mormolni kezdi perceit-éveit, a létezés újra járja körtáncát.

És várja, hogy egyszer ismét minden felizzon.

Felizzon, és majd - egy pillanatra, ahol Braham ezer éve egyetlen pillanat lesz - ismét mindent elégessen, mindent Tűzzé tegyen.

*

Mindezek felett áll: a nem-égés.

A kialvás.

A Nirvána.

*