*
*
Nagyjából két hete, szombat estefelé, az előttünk haladó autó elütött egy kölyökmacskát. Az állat bukfencezve gurult az út széléig, aztán botladozva megpróbált kimászni a füves járdaszegélyre. A kocsi továbbhajtott, mi megálltunk. Nagyon rossz állapotban volt a macska: hörgött, vérzett az orra, szája, füle, nyávogni sem tudott szegény. De mindezek mellett hihetetlenül szép és teljesen tiszta volt a tekintete. Körülbelül két hónapos lehetett.
Óvatosan rátettem egy gumiszőnyegre, amit a kocsiból vettem ki, de ahogy hozzáértem, rögtön menekülni akart, de nem volt elég ereje, hogy bármit is tegyen: gondolom egy ép csontja sem maradt - mindig összerogyott, és fájdalmasan emelgetni próbálta a fejét.
Öt perc múlva egy állatorvos háza előtt voltunk. Pechünkre külföldön volt az orvos, de a fia azonnal megadta egy kollégája számát. B. tárcsázta, és a doki azt mondta, azonnal kijön. Nagyon rendes volt.
Ekkor lélegzett utoljára a kismacska.
A kezeim között halt meg: most először éltem át ilyet.
A kimeredt szemei még utoljára szépen visszatükrözték a világ fényeit.
Egy folyóparton tettük ki.
A gumiszőnyeget kidobtam, csupa vér lett.
*
Sohasem tudhatjuk elsőre, minek mi az oka.
*
3 megjegyzés:
Kedves Péter.
Emlékezzen a "Szégyen Dániára" című "buddhista" bejegyzésére!!!
...szerintem még másodjára sem tudhatjuk az okokat.
Csandaka
Linkellek magamhoz :)
Az előttetek haladó autós ebből az egészből max annyit vett észre, hogy megint egy "dög", és kárt tesz a kocsiban. Csak aztán amikor egy kamionnal szemben előz, akkor utoljára átvillan az agyán ugyanez a gondolat, csak más kontextusban...
Megjegyzés küldése