A dogmatizmusról

*

Attól válik valaki a buddhista dogmatizmus hívévé,

hogy a szövegeket így-úgy értelmezi,

zárt rendszerként kezeli,
pusztán a tekintélyelvűség alapján
megkérdőjelezhetetlennek tartja,

és attól a zárt kontextusú, szubjektív és

dogmatikus értelmezésétől elszakadni nem bír,

nem pedig megérti azokat úgy,

ahogy vannak,

hogy aztán szabadon, mintegy

tutajként, mely elérte az
úticélként kitűzött partszakaszt,
letegye, elengedje őket.

____________________

Ha a Buddha a saját állítása szerint semmi újat nem tárt fel, csak az ősi ösvényt mutatta meg ismét, vajon nem következik-e ebből, hogy az előtte és utána élt számos Megvilágosodott többször, több helyen is kifejtette a Tant, tértől-időtől egymástól függetlenül, igen eltérő módon?

Ha pedig ez így van, márpedig elég életszerűtlen azt feltételezni, hogy a történelemben egyedül csakis ő volt az Igazság birtokában, vajon nem egy tágabb kontextusban, egy Egyetemes Doktrína háttere előtt kell-e vizsgálni a Dharmát, nem pedig izoláltan, minden más tradíciótól elszigetelten?

Vajon miért szentségtörés és felháborító egyeseknek, ha azt mondom, hogy a Buddha Tanítása a lényeget és a Célt illetően semmiben sem különbözik a Hinduizmusétól, Kereszténységétől és Platonizmusétól, és hogy csupán az esetleges feltételekből adódó felszínes különbségek, módszerek és egyéni hangsúlyok miatt tűnnek első ránézésre "másoknak", hiszen minden lényegi pont ugyanoda vezet ezekben a tanításokban, ha merjük következetesen végiggondolni őket?

Sehol, semmiféle meggyőző ellenérvet nem hallottam eme nézetem ellen (viszont számos komoly szerző és tudós mutatta be ennek igazát, akikre azonban valami érthetetlen és megmagyarázhatatlan, futótűzszerűen terjedő mentális deviáció miatt nem illik hivatkozni), csak a fent vázolt, dogmatikus vélemények kölönböző variációit  hallgatom (mint például azt a népszerű szóteriológiai önellentmondást, hogy "minden nézet egyformán téves", vagy hogy a "világ [az én] tudati szennyeződés[em]"), miközben éppen engem vádolnak "szűklátókörűséggel", és azzal, hogy "kapaszkodókra" van szükségem a rögeszméim igazolására. Teszik ezt ráadásul úgy, hogy nem jutnak tovább hangzatos féligazságok ismételgetésénél, és azon, hogy a másikat kritizálják (pedig ha "minden nézet egyformán téves", akkor miért kritizálnak akárkit is a nézete miatt?).

Mintha ezek az emberek nem látnák a fától az erdőt...

És akkor még egyszer tisztázva a dolgot: azt gondolom, hogy az Igazság nem vallások és tradíciók között "oszlik meg", egyformán, hanem  az Igazság ezen vallások és tradíciók feletti, mely bárhonnan elérhető, mint ahogyan a hegy csúcsára is sokféle út vezet: ezek a Doktrínák a különböző tradíciókban, melyek mindenütt, mindig ugyanazt fejtik ki.

Az emberi szintű nézetek pedig nem "tévesek" pusztán attól, hogy objektíve többféle nézete létezhet ugyanannak a létvalóságnak (az öntudati létnek), hanem arról van szó, hogy mindig csak a szubjektív alany nézőpontja az átélhető, mely szinte soha nem képes a másik gondolataival összhangba kerülni. De ez két dolog: ettől a szubjektív alany még rendelkezhet a helyes nézet látásának képességével: ha ez nem így lenne, egyszerűen az egész Tanátadás - és végső soron maga a Megszabadulás is - lehetetlen lenne.

Egyébként nekem mindig is nagyobb súllyal estek latba példának okáért Berkeley, Fichte, Evola, Eliade, Coomaraswamy, Guénon, Schaya, ad-Darqawi, Sri Ramana Maharishi, Meyendorff, Jung, Frazer, Lévi-Strauss, Heidegger, Kaczvinszky, Hamvas, Surányi, Székely, és László írásai, és előadásai, mint egy-két népszerű, lapos és hangzatos, dogmatikus jelszó és tévhit.

Bár kétségtelenül a könnyebbik út ezeket a tévhiteket harcosan védelmezni,  szőrszálhasogató és lényegileg parttalan, igazából céltalan vitákat stimulálni, mint tárgyilagosan, előítéletmentesen, tiszta lélekkel és beszűkült tudat nélkül doktrínákat szabadon, bármihez is elkötelezett szellem nélkül tanulmányozni, és megismerkedni az említett filozófusok és szerzők írásaival.

És ez önmagában még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy tévednék a nézeteimet illetően.

De ha tévednék is: az én tévedésem, nem pedig másé.

Nézeteim méricskélése helyett inkább azt javaslom kritikusaimnak, hogy  puszta szavak olvasgatása helyett értsék meg a Felébredett egész Tanításának lényegét, és aztán lássák be:  

 "Az lenne, Uram, a jobb nekünk, 

ha [Ön]magunkat kellene megkeresnünk."

*