*
"Hatalmas csillagzat! Mi volna boldogságod, ha nem volnának azok, a kiknek világosságot adsz!
Tíz évig jövel ide barlangom fölé: megúntad volna fényed és ezt az utad nélkülem, sasom és kigyóm nélkűl. Ám mi váránk téged minden reggel, elvevők fölösleged és áldánk téged érette.
Ime, bételtem bölcseségemmel, mint a méh, a mely szerfölött sok mézet gyűjtött; kezekre vágyom, a melyek felém nyúlnak.
Szeretnék ajándékozni és osztogatni, valamig az emberek bölcseinek újra örömük telik az ő balgaságukban és a szegényeknek az ő gazdagságukban.
Ezért a mélységbe kell szállanom, valamiképen te tészed este, a midőn a tenger mögé tünsz és még fényt viszel az alvilágnak is, te dúsgazdag csillagzat!
Te hozzád hasonlatosan le kell szállnom, így mondják ezt az emberek, akikhez le akarok szállani.
Áldj meg hát, te nyugodt szem, aki irigység nélkül nézed a túlságos boldogságot is.
Áldd meg a serleget, a mely túl akar áradni, hogy a viz aranyosan folyjék belőle és mindenüvé tükrözze gyönyörűséged fényét!
Ime! Ez a serleg ujra ki akar ürülni és Zarathustra ujra emberré akar lenni."
*
________________
(A fotókat a Börzsönyben, a Gál-hegy környékén készítettem.)
*
1 megjegyzés:
Ha jól értem, ez ugyanaz, mint a buddhista terminológiában "üres" vagy "alkalmas edénnyé" válni a befogadáshoz.
Megjegyzés küldése