*
*
*
Közismert, hogy a világ folyamatos emberi-jogi, és humanitárius krízisben van.
Az, hogy a Nagasakira ledobott atombomba által többszázezer ártatlan civil halt meg, vált rokkanttá vagy hajléktalanná, a holokauszt mellett csak az egyik legkirívóbb példa az emberiség huszadik századi történetében arra, hogy a mindenkori hatalom vagy hatalmon lévő erőszakszervezet bármit feláldoz rövidlátó céljai érdekében, amit csak szükségesnek vél; és itt most nem térnék ki részletesen azokra a konkrétumokra, hogy például megközelítőleg hatvanmillió gyerekrabszolga él a bolygón, vagy hogy két és fél milliárd embernek napi probléma egy pohár tiszta víz beszerzése, ahogy nem elemezném az elmebeteg hadurakáltal felállított gyermekhadseregek, és a fanatikus terrorcsoportok által elkövetett kivégzések és kínzások ezreinek, vagy éppen a családon belüli erőszak motivációit sem.
Fentiek miatt azonban minden társadalom minden szellemi közössségének elsőrendű feladata az kellene, hogy legyen, hogy az alapvető emberi jogokat, minden polgár számára kiharcolja a mindenkori hatalom kontrollja, és a széleskörű társadalmi tájékoztatás révén, beleértve azoknak a jogonak a korlátozásának követelését is, amik visszaélésekre adhatnak lehetőséget, mint például a szabad lőszer- és fegyvervásárlás joga.
Ez soha nem volt még megvalósítva, és elképzelhető, hogy soha nem is lesz.
Számomra - egyelőre - az alapvető emberi jogok világméretű hiányának, vagy sérülésének e ténye a legkonkrétabb érv - a Tan mindenkori átadása, és a szellemi realizáció mellett - a humanitárius tevékenységek létjogosultságára, amihez képest minden más másodlagos: eme gondolatot ezúton is szeretettel ajánlom minden, nem csak buddhista közösség figyelmébe.
Az, hogy a Nagasakira ledobott atombomba által többszázezer ártatlan civil halt meg, vált rokkanttá vagy hajléktalanná, a holokauszt mellett csak az egyik legkirívóbb példa az emberiség huszadik századi történetében arra, hogy a mindenkori hatalom vagy hatalmon lévő erőszakszervezet bármit feláldoz rövidlátó céljai érdekében, amit csak szükségesnek vél; és itt most nem térnék ki részletesen azokra a konkrétumokra, hogy például megközelítőleg hatvanmillió gyerekrabszolga él a bolygón, vagy hogy két és fél milliárd embernek napi probléma egy pohár tiszta víz beszerzése, ahogy nem elemezném az elmebeteg hadurakáltal felállított gyermekhadseregek, és a fanatikus terrorcsoportok által elkövetett kivégzések és kínzások ezreinek, vagy éppen a családon belüli erőszak motivációit sem.
Fentiek miatt azonban minden társadalom minden szellemi közössségének elsőrendű feladata az kellene, hogy legyen, hogy az alapvető emberi jogokat, minden polgár számára kiharcolja a mindenkori hatalom kontrollja, és a széleskörű társadalmi tájékoztatás révén, beleértve azoknak a jogonak a korlátozásának követelését is, amik visszaélésekre adhatnak lehetőséget, mint például a szabad lőszer- és fegyvervásárlás joga.
Ez soha nem volt még megvalósítva, és elképzelhető, hogy soha nem is lesz.
Számomra - egyelőre - az alapvető emberi jogok világméretű hiányának, vagy sérülésének e ténye a legkonkrétabb érv - a Tan mindenkori átadása, és a szellemi realizáció mellett - a humanitárius tevékenységek létjogosultságára, amihez képest minden más másodlagos: eme gondolatot ezúton is szeretettel ajánlom minden, nem csak buddhista közösség figyelmébe.
*
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése