Az "solum-ipseitas" és az "alter-ego" egysége

*

"Hogyha már elmentem, akkor majd megtudod, hogy ki vagyok én. Amit mostan látok, az nem vagyok én."

(...)

"Aki a kereszten függ, az sem én vagyok, akit most nem látsz, csak a hangomat hallod. Annak vélnek, aki nem vagyok, mert nem az vagyok, aki a sokaság számára vagyok. Akinek mondanak majd, az alsóbbrendű és nem méltó hozzám. Minthogy pedig a nyugalom helyét sem látni, sem kimondani nem lehet, mennyivel inkább nem lehet sem meglátni, sem kimondani engem, aki e helynek ura vagyok. A kereszt körül lévő, nem egyetlen formájú sokaság pedig az alsóbbrendű természet. (...) Mert mindaddig, amíg nem mondod magadat az enyémnek, nem vagyok az, aki voltam [én pedig az leszek, ami voltam, amikor magamnál tudlak téged. Tőlem vagy (ugyanis) az (ami én vagyok)]."

(...)

"Engem azonban igazán meglátni - amint mondtam - lehetetlen, kivéve, ha azért vagy képes megismerni engem, mert velem rokon természetű vagy."

(Az apostolok csodálatos cselekedetei, Telosz kiadó, Budapest, 1996)

*