Contemplatio Veritas

*

Pontifex Maximus

*



*

_____________________

Kommentár: a felvételen Sri Ramana Maharishi látható, samadhi-kontempláció közben. Amit mindig is vallottam: a ma igen népszerűen, általában nem elvonultan, egyedül, hanem tömegesen, egységes instrukciókkal és lecsukott szemmel gyakorolt "meditáció" és/vagy "kontempláció" egyfajta tudatalatti gyengeség kollektív megnyilvánulása, semmi más, mégha azt külsőleg (és látszólag) viszonylag megfelelő "lótuszülésben", teljesen egyenes gerinccel is végzik (én magam a "csoportos meditációnak" a gondolatát is menekülésnek ill. célt-tévesztettnek tartom, noha meditácónak sem nevezem az ilyen jellegű tevékenységet, amibe néhányszor belekényszerített a sors; nem véletlenül, hogy minden valódi szellemi felismerésem nyitott szemmel történt - leszámítva a tudatos álmodás eseteit: csukott szemmel az emberek szinte rögtön alszanak. A csoportos, egységes instrukciók mentén vezetett meditációk - ebből a szempontból - önmagukban is paródiák). (*)

Talán eme tudatalatti, látens szellemi gyengeség miatt van az is, hogy akikkel eddig találkoztam - talán két személyt leszámítva -, szóba sem hozták a nyitott szemmel való meditációs praxis lehetőségét, bár mindenki számára, bárhol, bármikor, minden ok nélkül is igen egyszerű, "a gyakorlatra vonatkozó tanácsokkal" tudtak szolgálni a "Felébredéshez vezető út" kapcsán...

Nyilvánvalóan nem voltak tudatában és tapasztalatában annak, hogy aki valóban meditál, az lát - így inadekvát és felesleges lenne behúnynia a szemét.


________________________


(*) Ide tartozik a 'Contemplatio Veritas' c. inspiratív tanulmány-vázlatom,:akit addig is érdekel, az jelezze, és szívesen elküldöm számára e-mailen. Aki pedig a Buddha-szobrok és egyéb ábrázolások alapján véli legitimnek a lecsukott szemeket, annak két dolgot ajánlok megfontolásra: elsőként azt, hogy eredetileg nem léteztek antropomorf Buddha-ábrázolások, (ahogy Krisztus-ábrázolások sem), másodszor pedig hogy amikor Buddha és Jézus inkarnációi után többszáz évvel meg is jelentek az ember-szerű "képmások", kizárólag szimbolikus tartalommal rendelkeztek-rendelkeznek, hiszen például a fejből kicsapó lángnyelv is szimbólum, és azt nyilvánvalóan senki nem akarja "utánozni". A lecsukott szem a transzcendentális látást, a keresztbe tett lábak, és az ég felé néző talpak pedig a horizontális kauzalitásból való kiszállást, az attól való érintetlenséget szimbolizálhatják, ahogy a fejtetőből kicsapó lángnyelv is azonos az Apostolok cselekedetei II.-ben olvashatóakkal, és a Szent Szellemnek mint az Önvalónak a szubjektum-feletti megjelenésének szimbóluma. Fent írtak nem azt jelentik, hogy nem tartom helyesnek a szellemi közösségek létét, hanem azt, hogy a valóban helyes úton járó közösségekben a praxist egyedül, elvonultan gyakorolják a tagok, legjobb esetben is kizárólag a guru négyszemközti, metaforikus útmutatásai, instruálásai, ihletett és közvetlen inspirációi mentén. Ez valóban a "legjobb eset".

*