A Negyedik

*

Érdekes Szentháromság-ábrázolásra bukkantam a XV. századból, a Livre d'Heures des Etienne Chevalier kötetéből (publikálta C. G. Jung a Szentháromságról szóló tanulmányában). Számomra ez a miniatúra, valamint a Trinitológia metafizikai szimbológiájának kibontása és megértése, megerősítést jelent atekintetben, hogy a Szentháromság-misztérium a valóságban csak egy negyedik "komponens" aktív jelenlétével nyeri el totalitását, és ez az ontológiai szubjektum - Patandzsali és a yóga Egyedülvaló Tanú-jának - egyesítő és misztikus (auto)kontemplációja, mely természetesen jóval túlvan a teológiai doktrínák birodalmán, és az alteregó késztetései által létrejövő tudati gondolatforgások reflex-képzelődésein is, nem felejtve, hogy ezek az illuzórius természetű jelenségek, amik összességét általában tudatlanságnak nevezzük, elengedhetetlenül szükségesek a valóság igazi természetének megtapasztalásához, sőt, végső soron a közönségesen megjelenő ember lényegét tekintve azonos az Abszolútummal (emlékezzünk: még Istennek is emberként (az Emberként) kellett megszületnie ahhoz, hogy a szenvedéssel mindent megismerhessen, és művét véghez vigye): a lét tehát - nem-létként ismertetik meg, ahogyan a nem-Én alapos ismerete is elvezet Önmagamhoz...

Eckhardt mesterrel fogalmazva: "Isten nem ismerheti meg magát nélkülem".

_______________

Jean Fouquet: La Trinité et tous les saints


*