Lábjegyzet a Középút Filozófiájához

*

A hétvégén Csillebércen az antik szkepticizmus és a buddhizmus analóg következtetéseiről hallgattam egy előadást, Tánczos Gábor buddhista tanító barátom előadásában. A hallottak nagyon nagy hatással voltak rám, és sok felismerést tettem megértésük során. Arra késztetett, hogy felelevenítsem a szkepticizmussal kapcsolatos ismereteimet, és hogy utána nézzek egy-két dolognak...

Sextus Empiricus szerint három fő filozófia van: a dogmatikus, az akadémikus és a szkeptikus.

A dogmatikus filozófia képviselői azt állítják, hogy megtalálták az igazságot, és az le is írható: annak megértése és meglelése pusztán a dogmák korrekciók nélküli elsajátításának kérdése.

Az akadémiaiak azt állítják, hogy az igazság bár megtalálható, de az megragadhatatlan, mivel sok eszmerendszer beszél róla, melyek ráadásul egymással ellentmondásosak is.

A szkeptikusok magát az igazságot, és annak tárgyát veszik górcső alá...

A szkepticizmus a "szkeptizmosz" ógörög szóból ered, ami az "alaposan megvizsgál, megfontol, átgondol" jelentéssel bír.

Ahogy elővettem a Cicero és Sextus Empiricus szövegeket, úgy láttam, hogy ez az "irányzat" nem azonos a "sztoa" vagy "sztoikus iskolával" (ez "oszlopcsarnokot" jelent, és arra emlékeztet, hogy egy ilyen csarnokban gyülekeztek az iskola hívei), de igazán nagy, jelentős különbségek sincsenek köztük. Ahogy megértettem, a különbség köztük talán csak annyi, hogy a szkeptikusok valahol középen állnak a sztoikusok és a cinikusok közt, félúton (ahogyan látom, a cinikusok a "szélsőséges" sztoikusok neve, akik egy példabeszédben szereplő kutyáról kapták a nevüket).

A szkepticizmus a buddhizmus középút-tanításának antik analógiája.

Annak tanulmányozása talán nélkülözhetetlen a madhjamaka-filozófia és az üresség tanításának megértéséhez.

A következő részlet a szkepticizmus egyik alapszövegéből van, Arisztoklész tollából: a könyvet szívből ajánlom minden érdeklődőnek.

*

"Tanítványa, Timón, azt mondja, hogy annak, aki boldog akar lenni, három dolgot kell szem előtt tartania.

Először is, hogy milyenek a dolgok (ta prágmata) természettől fogva (pefükhé); másodszor, hogy miképpen kell hozzájuk viszonyulnunk, és végül, hogy mi lesz azoknak a jutalma, akik elérik ezt az állapotot.

A dolgokról Timón szerint Phürrón azt állítja, hogy mind egyaránt különbségnélküliek (adiafóra), nélkülözik az állandóságot, vagy: meghatározatlanok, rögzíthetetlenek (asztháthméta) és megítélhetetlenek (anepikríta).

Pyrrhon

Emiatt érzéki képzeteink és véleményeink nem is igazak és nem is hamisak. Emiatt aztán nem is szabad hitelt adnunk nekik, hanem vélekedéstől mentesen (adoxásztousz), elfogulatlanul (aklienisz) és rendíthetetlenül (akradantousz) kell élnünk, minden dologról kijelentve, hogy semmi sem inkább létező, mint nem létező, vagy hogy létező és egyszersmind nem létező, vagy nem is létező és nem is nem létező.

Akik pedig elérték ezt az állapotot, azok jutalma Timón szerint először is az állításmentesség (afászia), azután pedig a zavartalanság (ataraxia), Aineszidémosz szerint pedig még az öröm is."

*

Sextus Empiricus egy helyen ehhez igen józanul hozzáteszi még:

"Azt azonban nem hisszük, hogy a szkeptikus minden tekintetben háborítatlan. Ellenkezőleg: a kényszerű dolgok háborgatják. Elismerjük ugyanis, hogy némelykor fázik, szomjas vagy más ilyesfajta érzései vannak. De a közönséges embereket ezekben a dolgokban is két körülmény befolyásolja: egyrészt maguk a hatások, de nem kevésbé azon vélekedésük is, hogy ezen körülmények természettől fogva rosszak. Ellenben a szkeptikus, mivel elutasítja azt a kiegészítő vélekedést, hogy ezek mindegyike rossz - mégpedig természete szerint -, ilyenkor is könnyebben szabadul nehéz helyzetéből. Emiatt tehát azt mondjuk, hogy a vélekedés tárgyait illetően a szkeptikus célja a zavartalan lelkiállapot, a kényszerű dolgokkal szemben pedig a mérséklet a hatások elviselésében. Néhány neves szkeptikus még azt is hozzáteszi: 'ítéletfelfüggesztés a kutatásainkban'."

*

____________

Antik szkepticizmus, Atlantisz Kiadó, 1998 (12. és 179. oldal)

____________