A Brahmajala-sutra és a Tetralemma viszonya

*

A "Brahmajala sutra" (Brahmadzsála szútra = "Brahma hálója szútra") a théraváda buddhizmus alapszövegeinek, a Tripitakának a legelső szútrája; a Tan Kapujának is nevezik, mert megértése előfeltétele a további - szintén "alap" - tanítások helyes megértésének.

A szútra - többek közt - a "múltra", a "jövőre", a "világra" és az "én"-re vonatkozó téves, egyéni nézetek kategórikus felsorolását tartalmazza, melyek által "dogmák", "világképek" és "filozófiai rendszerek" alapozódhatnak meg.

Érdekes, hogy a szútra által kifejtett nézetek szubjektív kategóriái több helyen ugyanazok, melyeket később a mahajána buddhizmus nagy filozófusa, Nagarjuna fejtett ki a Középút alapverseiben, "Tetralemma" néven (röviden: A=B; B=C; A=/= C).

Mi a különbség a két szemlélet közt, ha ugyanazok a kategóriák szerepelnek alapműveikben? Két szemléletről van-e egyáltalán szó, vagy csak ugyanannak a dolognak a kétféle reprezentálásáról?

Amíg egy jelenségre a szóban forgó négy kategóra valamelyikét külön-külön alkalmazzuk, ahogy a Brahmajala szútrában is olvashatjuk, addig a nézetek eltakaró hatásai alá kerülünk, amennyiben a felsorolt kategórikus (és ezért) téves nézeteinket a függő keletkezés "érintkezése", a tudat "tétovázása és zaklatottsága" motiválja, mely tudat a dolgoknak - ösztönösen - kategóriákkal leírható természetet feltételez, és elsőre képtelen látni, hogy a "dolgok" és "jelenségek" alaptermészete az üresség.

Egy példa:

"Ez a monitor, ami előtted áll az asztalon, létezik." (1)

A Brahmajala szútra értelmében ez egy "téves nézet", ami helytelenül írja le a monitor természetét. Ebből fakadóan a többi, ezzel ellentétes nézet is helytelen (hiszen egy ontológiai értelmeben vett "hibás" állítás ellentetje is hibás "állítás"):

Tehát:

"Ez a monitor, ami előtted áll az asztalon, nem létezik." (2)

"Ez a monitor (...), létezik és nem-létezik" (3); (...) sem létezik, és sem nem-létezik." (4)

Fenti logika az

1 - 2 - 3 - 4 . . .

nézetek egymást kizáró, egymással ellentétben álló (de ugyanakkor egymással keverhető, permutálható) alapkategóriákat reprezentálja, és a "vagy-vagy" gondolkodást, a dogmatikus nézetek zártságát szimbolizálja.

Nagarjuna fenti kategóriákat - mint a tárgyra vonatkoztatható kijelentéseket - szimultán tartja fenn, magát a tárgyat és az ítéletalkotót is ideértve.

Tehát a Nagarjuna által kifejtett Középútban (ami jól láthatóan a Brahmadzsála szútra egyenes következménye) ez a "monitor", ami előtted áll az asztalon, egyszerre

- létezik (1),
- nem létezik (2),
- létezik és nem létezik (3), és
- sem nem-létezik, sem létezik (4),

tehát az

1 = 2 = 3 = 4

állítások egyidejűleg fennálló sorozataként értelmezhető, mely paradoxon az állítások (ítéletek) fel-, illetve megszűntetésével oldható fel.

Ha tehát "állítanom" kell valamit erről a "monitorról", azt csakis az

1, 2, 3, 4

állítások egyenértékűségével és egyidejűsűgével tehetem meg, úgyhogy a valóságnak jobban megfelel, ha tartózkodunk az állításoktól, már csak azon oknál fogva, hogy maga a "monitor" szó sem takar "önmagában álló létezőt", hanem annak természete a tetralemma által leírtakkal azonos.

Összefoglalva:

A Brahmadzsála szútra az ítéletalkotásnak azon nézeteit sorolja fel, mint téves nézeteket, melyek egymást kizáró kategóriákként, "önállóan létező dolgokként" jelennek meg.

Emellett a Középút filozófiájában ezen "nézetek összessége", ha azokat egyszerre alkalmazzuk, már mint "a helyes nézet" jelennek meg az által, hogy felismeri: minden jelenség természete - ürességüknél fogva - eleve megragadhatatlan, és ebből adódóan túl van a fogalmi kategóriákon, egyéni kondicionáltságú nézeteken.

A Tetralemma a jelenségek helyes leírásának egyedüli módja.

*

Fenti kis rögtönzött eszmefuttatás okán a két említett művet, Nagarjuna Középút filozófiáját, és a Brahmadzsála szútrát, mindenkinek ajánlom figyelmébe, az azokban való további elmélyedés céljából.

*