A "két igazság tana"

*

A buddhizmus előtti hinduizmus széles körben ismerte a "neti-neti" (kb. "nem ez, nem ez") fogalmát, mely arra utal, hogy a valóság, az "Önmaga", a "Brahman", nem írható le szavakkal.

A preszókratikus filozófusok, ugyanebben az időben, jól ismerték az "apeiron" fogalmát, mely arra utal, hogy a valóság princípiuma nem az ősanyagokból, hanem egy "meghatározhatatlan"-ból ered, amibe majd minden vissza is tér.

Kezdetben ezekre a tanításokra épültek rá a különböző skolasztikus filozófiák, hogy aztán ugyanezekhez térjenek vissza...

*

Az ősbuddhizmus - úgy tűnik -, úgy viszonyul a mahajána buddhizmushoz, mint ahogyan arisztotelész és platón a szkeptikus filozófusokhoz.

Az ősbuddhizmus, Platón, Arisztotelész – mind dogmatikusok voltak a szónak abban az értelmében, hogy az általuk használt szavak - bár egy objektíven leellenőrizhető – mégis csak egy „virtuális világot” írtak le - szakítva a "neti-neti" és az "apeiron" hagyományával.

Ilyen virtuális világ a Buddha által kifejtett Négy Nemes Igazság (pl. „a létezés szenvedés”), és a függő keletkezés (a „kauzalitás”) világa, de Platón ideái, Arisztotelész kategóriái is.

Ezek a kijelentések, világleírások messze magasan meghaladhatók.

A buddhista Nagarjuna és a szkeptikus Pürrhon egyaránt megkérdőjelezték fenti kategóriák, fogalmak tartalmi valóságát, de vizsgálat alá vonták az általuk jelölt dolgokat is.

Az analizálás során fenti, az un. „külvilágra” vonatkozó megállapítások, „igazságok” relatívnak bizonyultak (eltűntek az okok, és az alaptulajdonságok – állandótlanság, énnélküliség, szenvedésteliség - is), melyek csakis egy sajátos, ítéletalkotás generálta fogalmi rendszerben nyerik el létüket: a valóságban azonban az általuk jelölt jelenségek legalább annyira léteznek, mint nem léteznek: önellentmondásosak és paradoxak. Ez a madjamaka (madhyamaka) buddhizmus Nagarjuna által kifejtett doktrínája, és pl. Pürrhon antik szkeptikus filozófus iskolájának tanítása is.

A valóság tehát nem szorítható rögzített kijelentésekbe, kategóriákba.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a Buddha "tévedett" volna, hanem csak azt, hogy maga a Tan kétféle igazság szerint jelenik meg: egy „köznapi”, elfedett, és egy „abszolút”, feltárulkozó igazság szerint. Ez előbbi egy kvázi külső tapasztalat, az utóbbi egy belső felismerés révén válik megélhetővé, akárcsak a fenti képen látható rózsa.

Azonban azt se felejtsük el, hogy mindkét „igazság” ontológiai létrégió, sőt, elsősorban ontológiai létrégió: a tudat meditatív-kontemplációs tisztaságának függvényei.

Ezt a buddhizmusban a Jógacsára (Yogacara) tana vizsgálja és írja le.

Mindezek megértéséhez elengedhetetlen a meditáció és a kontempláció, melyben feltárul a jelenségek üressége, de tudati totalitása is: az, amit csakis az "apeiron" és a "neti-neti" írhat le...

*