Elfeledett istenek

*

A buddhizmuson belül - és általában a keleti doktrínákban - jól ismert idea, hogy az érzékelés, az élet, egy mélységesen kondicionált, tudatlanságon alapuló, átmeneti állapot, melynek illúziói végtelenül meghaladandó szellemi feladat.

Az antik tradíció ezek mellett azonban ismeri ennek egy csaknem ellentétes, fenti nézetet negelőző, mintegy megalapozó szemléletét is, Vitumnus (az élet istene, az életadó) és Sentinus (az az istenség, a mely az újszülött gyermekekben az érzéket működésre ébreszti és oltalmazza) tiszteletében.

Megjegyzem, hogy az "érzékelés" eredetileg nem csak a mai értelemben vett érzékelést jelentette, hanem gondolkodást és értelmi tevékenységet is (ahogy ez a keleti tanokban a mai napig fennmaradt).

Ágoston - mint "elfeledett istenekről" - így ír róluk:

"Szüntelenül sokkal többet végeznek ezek az alacsonyabb rendű istenek, mint a legelőkelőbbek. Mert valóban élet és érzékelés nélkül mi más az anyaméh gyümölcse, mint valami földhöz és porhoz hasonló nagyon közönséges dolog."

(De Civitate Dei, VII. 2,3)

A két szemlélet valójában nem ellentétes, hanem hierarchikus viszonyban áll egymással, hiszen a buddhizmus szerint nem az a létforgatag oka, hogy "érzékelünk", hanem az, hogy téves tudati identifikációt hozunk létre az érzékelés tárgyaival, és hogy nem "nem-énként" viszonyolunk hozzájuk, tehát hogy nem vagyunk képesek egy - az igazi alanytól független - jelenségként az érzékeléseket (és azok tárgyait) személni, hanem "dolgokkal" és "minőségekkel" ruházzuk fel őket, egyfajta - tudati - virtuális valóságot hozva ezzel létre.

Ezért az, hogy Arisztotelész a Metafizikát azzal a következtetéssel kezdi, hogy ez ember érzékeléseinek szeretete nem más, mint az igazságra való természetes törekvésének jele.

Az antik doktrína emellett arra hívja fel a figyelmet, hogy a Legfőbb Jó megnyilvánulása az élet és az érzékelés, mint olyan dolgok, melyek egyedül az ember számára hordoznak szótériológiai lehetőséget (ez a mindent átható "buddhatermészet" keleti tanításának felel meg).

Az érzékelés és az élet tehát lehetőség a legfőbbre: a megszabadulásra.

*