Bevezetés az Avatamszaka-szútrába

*

Ha aszt mondom: tájkép, vagy tájék, a legtöbben völgyekre,

erdőkre, hegyekre, folyókra vagy dombokra gondolnak.

Számomra azonban egy kavics vagy egy homokszem pármilliméteres

környezete is rendelkezik tájképpel: sőt, semmi lényegi különbséget nem látok

pl. egy hangya vájta kis lyuk, és egy ötvenméteres szakadék között,

ahogyan egy kétcentis csigafosszília, és egy

százezer fényév átmérőjű spirálgalaxis között sem.

Hangsúlyozom: ez az azonosság a lényeget, a létmódot érinti,

mely megbújik a felszín alatt, és amely csak elmélyült,

csendes pillanatokban tárul fel - a szemlélőben.

*

Fentiek értelmében, hosszas előkészületek után, a mai napon

mintegy fraktálkozmológiai mély-feltárásokat

végeztem kozmikus környezetemben:

számos, eddig csak felszínesen ismert tartományt sikerült

aprólékosan feltérképezni, és jobban megfigyelni, megismerni.

A tartományok minden esetben meditációs objektumok, un. föld-kasinák voltak:

pontos méreteket és neveket azért nem jelöltem meg,

mert esetünkben már nincs értelme "nevekről" beszélni:

ezen a ponton - ahogy a valóságban is -, már egyik tárgy sem "az",

aminek eredetileg gondolnánk.

Ezen feltárások, kontemplációk, azt szolgálják, hogy egy pillanatra megállítsuk

szokásos ítéleteinket, gondolkodóba essünk, és megkérdezzük:

vajon van-e bármiféle érv az ellen, hogy nem tetszőlegesen variálható,

párhuzamos kozmoszok milliárdjai léteznek a tudatunkban,

amelyek ráadásul kizárólag a megfigyelés pillanatáig nyerik el a létüket?

A válasz - mint minden esetben -, most is az olvasóban van.

Alant a fedélzeti napló kamerájának legszebb fotói.

*














*