*
Valójában, egy adekvát tanítványi láncolatnak - a realizáció
és/vagy az elmélyülés legintenzívebb akcionalitásában,
tehát a legoptimálisabb esetben -
maximum két tagja van.
Azután, egy pillanatra, már csak egy.
De csak egy pillanatra,
hogy azután újra kettő legyen.
___________________
Egy tanítványi lánc ugyanis nem attól "láncolat",
hogy sok tagja (maradva a képnél: "láncszeme") van,
hanem attól, hogy időben megszakítatlan
az átadási-beavatási folyamat.
*
Valójában, egy adekvát tanítványi láncolatnak - a realizáció
és/vagy az elmélyülés legintenzívebb akcionalitásában,
tehát a legoptimálisabb esetben -
maximum két tagja van.
Azután, egy pillanatra, már csak egy.
De csak egy pillanatra,
hogy azután újra kettő legyen.
___________________
Egy tanítványi lánc ugyanis nem attól "láncolat",
hogy sok tagja (maradva a képnél: "láncszeme") van,
hanem attól, hogy időben megszakítatlan
az átadási-beavatási folyamat.
*
1 megjegyzés:
Üdv a fáradhatatlan törekvőnek.
A tanítványi láncról írt bejegyzés továbbgondolását osztanám meg.
Ismert a mondás: ha a tanítvány felkészült, a mester is megjelenik.
A belső mester külső világban való megjelenését a tanítvány megismerői irányultsága, intenzitási foka, akarata, adott létszemléleti bázisa és tudati eltökéltsége indukálja.
Mozdulat a hármasságban.
A Tanítvány, a Mester és a Tanítás.
A kvantumfizikából ismert fogalmakkal leírt hasonló hármasság: a megfigyelő, a megfigyelt objektum, valamint a megfigyelés folyamata.
Bohr kijelentése, hogy egyetlen jelenség sem jelenség addig, amíg nem megfigyelt jelenség, a résztvevői világegyetem elvét hangsúlyozza. A világ a megfigyelés által hozzáférhető és attól relatívisztikus, hogy a megfigyelő is része annak, amit megfigyel (Russel paradoxon: ez vezet el Gödel nem teljességi tételéhez).
Einstein nem barátkozott meg azzal a gondolattal, hogy az általa leírt világegyetem ott kinn nem létezik, ha nincs a figyelme fókuszában. AZ EPR paradoxon, a késleltetett választási kísérlet, stb., mind olyan ellentmondáshoz vezet, mely elzárja a kvantumfizika és az általános relativitáselmélet végső választ adó közös elvének kifejtését.
(Pedig tudjuk a végső igazságot: 42! DA).
Vajon miért berzenkednek annyira a modern kori fizikusok a szolipszizmustól?
De visszatérve:
A tanítványnak szüksége van a mesterre, hogy megismert ideái – mint egy nagy zenekar hangszercsoportjainak szimfonikus összhangja a karmester intésére – egybecsengjenek.
A mesternek is szüksége van a tanítványra, hogy az örök hagyomány az adott korban a kereső számára átadásra kerüljön.
Hogy ki a tanítvány és ki a mester? Ez egy egymást tételező valószínűségi realitás. A tanítvány egyben mester és a mester pedig tanítvány is, ahogy egy zen koan mondja: A tanítvány és a mester ülnek egymással szemben: a tanítvány 70, a mester 14 éves.
A tanítás pedig a felébredési lényegiség tüzének táplálása, melyben az áldozati tűzhöz az éghető anyagot a tanítvány és a mester megnyilvánult világbeli testi-lelki kondícionalitásai szolgáltatják.
Fellobbanások az ellobbanásig.
A tanítványnak és a mesternek az áthagyományozott tanításban teremtett egysége modern kifejezéssel: a megvilágosodási kvantum
Minden környezet és feltétel, ami a megvilágosodás irányába vezet pedig a metafizikai kvantumkomplex, s a végtelen határai közt zajló teremtői varázslat során a tanítványi lánc tagjaiból így lesz egy, majd újra kettő, és újra egy, majd újra kettő...., mint a vajrayana varázslója, aki a szamszárát nirvánává, a nirvánát szamszárává alakító örökös ciklusában valósít meg minden ideát, majd égeti el minden teremtett alakját...
fl
Megjegyzés küldése