ferencváros, odüsszeia

*

ha eléggé éberek vagyunk, sok szempontból tanulságos dolog lehet akármi, amivel találkozunk mindennapi utunk során, legyen szó akár arról, hogy átmegyünk egy aluljárón: az összefirkált falak, a mennyezetről lelógó kábelek és szétvert armatúra-darabok, a fal tövében lapuló, szétázott újságpapírok, üres műanyag flakonok, meghatározhatatlan eredű tócsák, ételmaradék-, és hulladék-kupacok, pállot vizeletszag, és a mosdatlan, ápolatlan testek erős szaga - és a szereplők: a torzonborz, aszott-fekete bőrű, nyáron is nagykabátot viselő, zavart tekintetű, magukban motyogó hajléktalanok látványa, ahogy egymás mellett fekszenek, és delíriumos álmukat alusszák, vagy éppen a siető tömeg között lábatlankodva kéregetnek....

de mielőtt a szokásos reflexeinknek engedelmeskedve rögtön finnyáskodva elfordulnánk fenti képtől, egy pillanatra fontoljuk meg, hogy vajon ez a közhelyszerű városi jelenet nem több-e annál, mint aminek elsőre mutatkozik?

a kép forrása: http://cotcot.hu/kozosseg/cikk/2817

hm, kedves olvasó, vajon lehetetlen-e, hogy magasabb szempontból mindez akár egy, a hétköznapi emberek előtt rejtőzködő, titkos templom is lehet, papokkal, melyhez a kulcs ott lapul pl. homérosz sorai közt?

"Antinoosz, nem volt szép, hogy megdobtad a koldust;
mit tettél? Háthogyha egy égbeli isten a vándor.
Mert hisz az istenek is járják sokféle alakban
messze vidékről jött vándorként városainkat,
s vizsgálják, kik dölyfösek és kik a jóraigyekvők."

(Odüsszeia, XVII. 483-487)

*