Az Üresség: akár a Teljesség.




*

*

A mémekről (előadásvázlat)

*

Van valami érdekes és elgondolkodtató abban, hogy a modern darwinista filozófia, a maga racionalizmus ateizmusával és következetlen materializmusával mégis csak mutat rokonságot (vagy inkább: metszéspontokat) a keleti vallások egynémely tanításával. A buddhizmus néhány kulcsfontosságú eszméjével és doktrínájával például teljesen rokon, analóg elképzeléseket tanít a memetika, vagy másképpen: a mém-elmélet.

A memetika legjelentősebb kortárs képviselője, Daniel C. Dennett szerint "az ember nem más, mint mémekkel megfertőzött állat. Szerinte az egyetlen különbség az állat és az ember között, hogy az ember már nem egy, hanem két különböző replikátor játékszere. Az állatokat a gének irányítják, arra kényszerítve őket, hogy szaporodjanak, neveljék fel utódjaikat, védjék meg magukat a külső hatásoktól. Az emberek viszont egyrészt a fajukat akarják fenntartani, másrészt viszont az eszméiket is terjeszteni akarják."

Ha alaposan szemügyre vesszük ezt a nézetet, két dolgot mindenképpen le kell szögezni: először is azt, hogy itt pusztán biofizikai aspektusról van szó, a megnyilvánulások szintjéről, ami nem csak ok,  hanem okozat is: nem azért vannak a gének, hogy irányítsanak, hanem azért, mert minden létezést a létszomj hajt, tehát metafizikai okra nyúlik vissza (pl. az avidya) - ennek egyik megnyilvánulása a gének szintje. A másik: az ember ezen szintje a nem-Én-nek felel meg, tehát a létesülés leküzdendő, vagy meghaladandó aspektusához tartozik.

A buddhizmus szerint egyébként a "személy" öt alkotóelem egyidejű konfigurációja, melyet szkandháknak neveznek: forma, érzés, észlelés, akarati formációk, tudat: ezek alkotják a nem-Én-t. Lássuk, mit mond erről a tudatról (mely magában foglalja a többi négy elemet is) a memetika:

"Az éntudat egyik lehetséges memetikai értelmezése szerint az nem más, mint rengeteg mém által alkotott mémhalmaz közreműködése a terjedésért. Az én a memetika szempontjából nem valóságos, hiszen folyamatosan változik. Új mémek csatlakoznak a nagy éntudat–mém-halmazhoz. Ezután a kognitív folyamat egyre "tudatosabb". A többi mém már erre rakódik."

Nos, ez pontosan megegyezik a csittavrittik és a sokszor félreértett "nem-én" vagy "én-nélküliség" tanával: azzal, hogy a tradicionális doktrínák egyöntetűen azt mondják, hogy az állandó elmeműködés, ítéletalkotás és téves megkülönböztetés, a téves nézetek hálója révén egy téves identifikáció jön létre, amit helytelenül Én-nek vélnek az emberek, miközben ezek múlandó, feltételektől föggő és összetett tudati jelenségek, míg az Én ezeknek az ellentettje. Dennett természetesen nem ismeri ezeket a nézőpontokat, és megreked az általa leírt szinten.

Egyébként megjegyezném még, hogy a "terjedés" szó helyett írhatnánk akár "létszomjat" is, ami a függő keletkezés egyik kulcsfeltétele. Dennett és a memetika ugyanis nem terjed ki arra, hogy megmagyarázza a mémek valódi okát: azt, hogy miért van arra szükség, hogy replikálódjanak, ennek mi értelme, és mi annak az igazi, valódi (metafizikai) oka, hogy ez a replikálódás, terjedés létezik.

De lássuk tovább: "A mémek küzdenek egymással, hogy tudatosuljanak, hogy ne merüljenek feledésbe. Éppen ezért agyunkat folyamatosan használjuk, folyamatosan gondolkodunk, a gondolkodás leállítása nagyon nehéz, ha nem lehetetlen feladat. Blackmore felveti viszont azt a kérdést, hogy ha a mémek végül is nem a mi gondolataink, hanem replikátorok, amelyek másológépnek használják az agyunkat, akkor ki, vagy még inkább mi az én?"

A probléma megint csak az, hogy a helyes kérdésfelvetésre adott válasz vagy hiányzik, vagy ugyancsak a kérdésfelvetést jellemző gondolkodási sémán belül jelenik meg, következésképp elhibázott és zsákutcába vivő lesz.

Fontos kiemelni az egyik lehetséges megoldást a problémára: a fentiekhez hasonló epifenomenalizmus egyszerűen nem számol az emlékezéssel. Ha ugyanis nincs állandóan létező aspektusa az alanynak, kizárólag állandó változásnak kitett alkotóelemek illuzórikus konfigurációja, nem létezhetne emlékezet, ami viszont csakugyan valamennyi tradíció kardinális fontosságú eleme: minden vallás és realizációs diszciplína különösen nagy hangsúlyt fektet az emlékezésre, nem véletlenül. A "ki az, aki/ami emlékezik?" kérdésre nem adható meg válaszként az, hogy "az öt szkandha", mert ez ellentmondásban állna a "minden változik" tanával: gondoljunk csak arra, hogy ha ez így lenne, nem lenne értelme a satipatthána-meditációnak (mely meggyőződésem szerint nem más, mint az én levetkőzése, és az Én-hez való eljutás tudománya).

Úgy tűnik tehát, hogy az intelligencia  (vagy a Tudat), melyben az emlékezés történik és amiben magában kontemplálható, az alany metafizikai, preegzisztens aspektusa, és transzcendentális gyökerű: az Én intuíciója a nem-Én-ben, vagy: az én visszatérése az Én-hez (gondoljunk bele egy pillanatra: a nem-Én-nek nincs kezdete: ezért nem okokról beszélt a Buddha, hanem feltételekről, mivel az "első ok" nem fizikai természetű, és nem része a kauzalitásnak).

Sajnálatos látni, hogy sem Dennett, sem Dawkins nem látja a fától az erdőt, és saját ateizmusuk csapdájában vergődve kergetik az árnyékukat, és egymást feldöntő, tudatuktól független létezőknek vélt dominó-elemek analizálásával próbálják megfejteni a valódi okot, úgy téve, mintha ők maguk is teljes egészében dominó-elemek lennének, és mivel így nem tételezik fel, hogy a puszta alkotóelemek a nem-Én-t jelentik, és hogy van egy feltétlektől mentes világ, ahol nincsen jövés, menés, okozati hatások és változás, természetesen szabadulni sem tudnak ebből az összetett, szenvedésteli, és énnélküli világból...

*


*

___________________________

Jegyzetek

http://hu.wikipedia.org/wiki/Memetika
http://a-buddha-ujja.wikidot.com/halmazok-mv
Lásd még: Phaidón  95e-102a

7 megjegyzés:

t írta...

Hi!

A parabola egyéb tartományai:
"... a formát (érzetet, észlelést, késztetéseket, tudatot) énnek tekinti, vagy az ént a forma () birtokosának, vagy a formát () az énben levőnek, vagy az ént a formában () levőnek. Formája () változik és alakul. A forma () változásával és alakulásával tudata elmerül a forma () változásában. A zaklatottság és a forma () változásában elmerült tudatállapotból születő együttes továbbra is megszállja tudatát. Mivel tudata megszállott, ezért megrettent, elgyötört, aggódó, és a ragaszkodásból fakadóan zaklatott lesz."
(SN 22.7: Ragaszkodásból fakadó zaklatottság1)

"Csodálatosan ismer minden adatot a rögeszméjéhez."
(RJ PFK: A közeg az állruhás főhercegről)

:)

Béke!
t

Kiss Tivadar írta...

Ha az emlékezés az intelligenciában történik, akkor Kell lennie valakinek, akinek az intelligenciája, a helyes vagy helytelen megkülönböztető képessége folytán történik. Ez pedig feltételez egy transzcendens személyt, aki ezt teszi.

(Jó olvasni azt aki másokat is gondolkodásra késztet, ha nem is értenek egyet bizonyos elvekben)

Szatori írta...

Üdv!

Köszönöm a hozzászólást!
:)

Néhány észrevételem lenne.

Egyébként anélkül, hogy megnéztem volna a profiladataidat, rögtön ismerős volt ez a gondolatmenet.

1. Nos: a személy számomra is per definitionem összetett, tehát múlandó, nem létező dolgot jelöl (lásd: persona = maszk, vagy szerep, amik valamit eltakarnak), így ellentmondás "transzcendens személyről" beszélni. Ezt, hogy stílszerű legyek vallási orientáltságodhoz, a Bhagavad-gíta is elég egyértelműen több ponton is kimondja - legalábbis a végső konklúzió levonásakor biztosan, fenntartva, hogy vannak olyanok, akik csak perszonifikált istenképben képesek gondolkodni, mintegy szülő-gyermek modellt követve, (ami végső soron mindegy is, ha valóban meghalnak az egójuknak, mivel "azután" minden ugyanerről a kondicionálatlan Létmódról szól).

2. Az intelligencia tehát az én felfogásomban is személyfüggetlen, személy-feletti, univerzális létező: ez az a Tudat, amiben és ami által történnek a jelenségek, és ami "mindenki által elérhetően" ugyanaz, akárminek is nevezzük annak szimbólumait.

3. A "valaki", aki a helyes értékítéletet elvégzi, az én médiumát használja, aki meghaladva önmagát, visszatér az Én-hez: ez pedig egy metafizikai és valóban transzcendentális intellektuális aktus.

Béke,
Szatori
:)

Kiss Tivadar írta...

Nem kívánok lételméleti vitákba bocsátkozni, nem ez volt a célom. De ha már meg lettem szólítva, azért annyit hozzáfűznék hogy, a transzcendens személy az aki a maszk mögött áll. Ez a tudatos megtapasztaló, aki mindezek mögött áll, személyes tulajdonságot jelent. Az anyagi szint fölött, vagy mögött, ha úgy érthetőbb, egy lelki (antianyagi) tényező húzódik meg, Isten (paramátma), és az egyéni lélek (jivátma). Ezt a Védák is alátámasztják.

samáne vrikse puruso nimagno//

anisayá socati muhyamánah//

justam yadá pasyati anyam ísam//

asya mahimánam iti víta-sókah//

„Noha két madár ugyanazon a fán ül, a csipegető, aki megpróbálja élvezni a fa gyümölcseit, aggodalommal és bánattal teli. Ha azonban a szenvedő madár valahogyan, barátja, az Úr felé fordul, és felismeri a dicsőségét, azonnal megszabadul minden aggodalmától.”

Az alábbi verset ez alapján írtam:

Két lélek lakozik a szívben, az egyik én vagyok a másik pedig Isten.
Bár egyazon fán vagyunk, de én csak egy vándormadár,
Aki az önös vágyai szerint, a gyümölcsét csipegeti a fán.
Tanúként ott figyel Ő engem, várva azt, hogy végre felismerjem.

-antianyagról néhány gondolat:

(1959. október 26., Stokholm. — Két amerikai atomkutató kapta meg az 1959. év fizikai Nobel-díját az antiproton felfedezéséért, mellyel bebizonyították, hogy az anyag két formában létezik — részecske és antirészecske formában. A két tudós az olasz származású Dr. Emillo Segre, valamint a San Franciscó-i Dr. Owen Chamberlain... A teória egyik alapfeltevése szerint létezhet egy antianyagból álló másik világ vagy antivilág.)

Kiss Tivadar írta...

Miben dogmatikus a svetasvatara upanisad,a mundaka upanisad... és Bhagavad Gíta, vagy Buddha tanításai? Az előitéletektől való mentesség lenne inkább az, nem? Nem vagyok előitéletes mások tanítása iránt, akik hitelességet, és az Írások megélhető, megvalósítható tudását mutatják meg. A személyeskedésnek nincsen sok értelme, káros lehet arra nézve aki ezt teszi a másik iránt. A dogma akkor lenne, ha gondolkodás nélkül fogadná el valaki, de éppen az a céljuk hogy gondolkodásra késztessenek.

Tisztelettel, és jó szándékkal:
Kiss Tivadar

Szatori írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Szatori írta...

Kedves Tivadar!

Mivel én a "Védák" alatt nem Prabhupáda könyveit és nem is az ISKCON egyéb dogmáit értem, pusztán eme tény miatt is már nincs nagyon miért folytatnunk egymás győzködését.
:)

Köszi, hogy benéztél!

Béke
Szatori