*
Hogy egy cinikus megjegyzéssel kezdjem: ahhoz már hozzászoktam, hogy láma Ole Nydahl követőinek nagy része életében nem hallott még a Satipatthána-meditációról és a Yogacsára vagy Nagarjuna tanairól, de ahhoz nem tudok hozzászokni, hogy a ma filozófiával foglalkozók kardinális jelentőségű filozófiai terminusokat definiálnak félre, vagy hagynak megmagyarázatlanul. Ilyen kifejezés az "epifenomén" is, amit általában "másodlagos fontosságú kísérő jelenségként" fordítanak. Hogy mitől- és mihez képest másodlagos egy jelenség, rejtélyben marad eme kifejtések során, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az ógörög terminus elemzése sokkal messzebbre vezet, mint fenti lapos és semmitmondó definíció.
Hogy pontosan körvonalazzam, milyen összefüggésben is jelenik meg az epifenomén problémája, álljon itt egy idézet (de lásd még: A.E.Taylor: Platón, 273 és a skk oldaklakat, valamint Phaidon 85c-88c):
"A tulajdonság-dualizmus számára is problémát jelent tehát a kauzális kölcsönhatás lehetőségének magyarázata. Persze ebben az esetben nem az okozza a problémát, hogy miként magyarázhatjuk a mentális és a fizikális események közti kölcsönhatást. Sokkal inkább az, hogy miként tulajdoníthatunk a mentális folyamatoknak bármiféle kauzális szerepet. Azt a metafizikai álláspontot, amely szerint a mentális eseményeknek nincs önálló kauzális hatásuk, epifenomenalizmusnak nevezzük. Az epifenomenalizmus szerint a mentális folyamatok [és maga lélek is] pusztán fizikai folyamatok kísérőjelenségei, valahogy úgy, ahogyan a megfázás kísérőjelensége, hogy valakinek piros lesz az orra. Ebből pedig az következik, hogy a mentális eseményeket ugyan fizikai események okozzák, de a mentális események soha nem okozhatnak fizikai jelenségeket." (http://www.tankonyvtar.hu/filozofia/modern-metafizika-7-080905-4)
Az epifenomenalizmus - és egyik jelentős materialista-evolucionista képviselője, Huxley - szerint tehát a tudat a testi szervezet működésének puszta mellékterméke, a "fütty", mint Huxley mondja, "amint a gőz kiszökik a mozdonygépből". Első ránézésre pontosan ugyanezt tanítja a hinduizmus (szánkhja-jóga), de a hinajána-buddhizmus is, amikor a függő keletkezés (pratitya-samutpáda) diszciplínáját kifejti: amit énnek vagy léleknek nevezünk, az nem más, mint az öt komponensből álló, egymástól kölcsönösen fűggő halmazat, egy téves megkülönböztetés. A kettős igazság tana és az üresség doktrínája azonban feloldja ezt a duális, materialista szemléletű eszmét: ha pedig a helyesen éretett szolipszizmus alapelveit sem tévesztjük szem elől, a vizsgálódás elvezeti az embert Önmagához.
Hogy elkerüljük a túlzott leegyszerűsítést és a tévedéseket, röviden nézzük meg, hogy a Philosophia perennis és a szent doktrína olvasatában pontosan mit is érthetünk az epifenomén, a fenomén, a tudat, a lelek és az Önmaga kifejezések alatt.
Az "epifenomén" pontos - etimológiai - meghatározása a következő:
epi-fenomén:
1.epi: rajta, fölötte, rá; -on, -en, -ön; -ra, -re, -felé; (392*)
2.fenomén: faeinó: ragyog; fainó: láthatóvá tesz, megmutatkozik, megjelenik, ragyog, fénylik, láthatóvá válik, létrejön, keletkezik, születik, látszik, mutatkozik (1149-1150*)
3 epifénó, epifánia, epifanész, epifantosz, epifanósz: láttat, mutat; megjelenés; felszín, a test felszíne, látható, nyilvánvaló, (421*)
Egy dolog tehát az, ha valami láthatóvá válik, és egy másik dolog, ha valami látható. Az előbi egy potenciális képesség, a másik egy aktuális tulajdonság.
Miről is van szó? Arról, hogy a jelenségek, akár tudati jelenségekről is van szó, egy kölcsönös függésben álló alanytudatnak az észlelése révén válik láthatóvá, másrészt létezővé. Ez az alanytudat azonban szintén egy jelenség: egy olyan másodlagos tudat, ami ugyancsak a függő keletkezés révén mutatkozik meg, ezért nem-Én, illúzió: ez az a személyes és korlátozott "lélek", melyet "meg kell tagadnunk", mint nem-Ént. Ez a másodlagos, elfedett tudat vagy lélek tehát nem azonos az Én-nel (Átman), és a Tudattal (amala-vidzsnyána), melyek csakis önkiüresítéssel, a téves képzetek, és általában a képzetek megfékezésével "érhető el".
Az epifenomén így nem "másodlagos fontosságú kísérőjelenség", hanem: "[tudati] elfedettségben álló jelenség", ami a tudatlanságon vagy illúzión mint elsődleges előfeltételen nyugszik. Az epifenomenalizmus pedig nem más, mint annak a tannak az igenlése, hogy minden jelenség egy elfedettségben álló alanytudat korlátozottságának a függvénye, így ezen alanytudat szintjén nem ismerhető meg az Igazság (ugyanezt mondja az apofantikus teológia és Nagarjuna is).
Nem téved Huxley, és a Phaidónban Szimmiasz; nem téved természetesen a szánkhja, vagy a függő keletkezés és a szkhandák tana sem: de ezek az analízisek végső soron egy korlátozott tudati létrégióra vonatkoznak, melyek mögött létezik egy tiszta Tudat, egy tökéletes, kettősségek nélküli Lét.
Ha ez nem létezne, szabadulás sem lenne lehetséges a szenvedés, a születés és a halál birodalmából.
*
"Amit mondok, az nem zavar össze. Bizony mulandótlan, örök törvény ez a Lélek. Mert ahol kettősség van, ott láthatja az egyik másikat, ott szagolhatja az egyik a másikat, ott ízlelheti az egyik a másikat, ott szólíthatja az egyik a másikat, ott hallhatja az egyik a másikat, ott észreveheti az egyik a másikat, ott tapinthatja az egyik a másikat, ott ismerheti az egyik a másikat. De ha egyetlen Lélekké vált minden, hogyan is láthatna az valamit, hogyan is szagolhatna az valamit, hogyan is ízlelhetne az valamit, hogyan is szólhatna az valamit, hogyan is hallhatna az valamit, hogyan is vehetne észre az valamit, hogyan is tapinthatna az valamit, hogyan is ismerhetne az valamit? Hogyan is ismerhetné meg azt, amivel mindent megismert, hogyan is ismerhetné meg a megismerőt? A Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri. Hogyan is lehetne megismerni a megismerőt? Maitréjí, most már tudod a tanítást. Ez pedig elég ahhoz, hogy halhatatlanná legyél."
बृहदारण्यक उपनिषद्, V.15
__________________________
Jegyzetek:
* Ógörög-magyar nagyszótár, szócikkek oldalszámai
Az epifenomének modern felfogásáról: http://en.wikipedia.org/wiki/Epiphenomenon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése