Tradíció és Szent Doktrína (vázlatok)

*

"És egy idő múltán, még ifjúkorom virágában, fejemen fényes fekete hajjal, boldog fiatalság gyönyörét élvezve, férfikorom elején, síró és jajveszékelő szüleim akarata ellenére, hajamat és szakállamat lenyírva, sárga ruhát öltve, otthonomból az otthontalanságba távoztam." 

Majjima Nikaya.36

"Mi tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki helyesen alkalmazza; de tudatában kell lennünk, hogy a törvényt nem az igaz emberért hozták, hanem a gonoszokért, a lázadókért, az istentelenekért, a bűnösökért, a vallástalanokért, a közönséges lelkűekért, az apa- és anyagyilkosokért, a vérengzőkért, a tisztátalanokért, a fajtalanokért, a rabszolga-kereskedőkért, a hazugokért, a hamisan esküvőkért, és mindazért, 

ami még ellenkezik az igaz tanítással, a boldog Isten dicsőségéről szóló evangéliummal, amelynek hirdetésére megbízást kaptam."

 

Timóteushoz írt első levél, 8-11


"Ha minden bűnöző közül a legbűnösebb volnál is,
minden bűnön átkelsz a tudás bárkáján."

Bhagavad-gítá, IV.36.

*

Négyféle állapot:

- Tradíció-alattiság (Tanításnélküliség)
- Tradícióval való szembenállás (Hamis tanítások)
- A Tradícióval való harmónia (Az Igaz Tan)
- Tradíció-felettiség (A Tan realizálása)

Az első a mai világ tömegemberére jellemző: általában a történelmi-politikai-gazdasági erőkre, formációkra, ideológiákra. Fő formái a materializmus és az ateizmus.

A második azon formák csoportja, akik csak szektákban, iskolákban, irányzatokban, regulákban, dogmákban és egyházakban képesek gondolkodni, elvesztve a közvetlen átélés intuícióját. Áltanítások, álbevatások, és mély ostobaság, gyermeteg féligazságok, ego- és megalománia, vagy éppen kisebbrendűségi komplexusok jellemzik tagjaikat.

A harmadik azt jelenti, hogy a szellemi ösvényre lépett vallásos ember képes olvasni a sorok között, van füle a hallásra, szeme a látásra: jól tudja, mi a Cél, és mi az Eszköz; képes a távolságtartásra és a túlzott rajongás elkerülésére, a személyi kultuszoktól való mentességre, és arra, hogy ne istenítsen embereket; szellemileg független és szabad, mégha papi vagy egyházi tisztséget is tölt be, vagy egy egyház világi tagja; a külsődleges vallási szertartásokat és előírásokat élő és természetes tanítássá teszi, mert eleve szilárd belső alapokkal rendelkezik, melyek belülről nyilvánítják meg a Törvényt; előíteletmentes, tiszta lelkületű; érzékeny a filozófiára, és meg is érti annak tanításait a szent szövegekben és könyvekben; gondolkodása nemes és éber, és mindig a metafizikaira irányul, de nem gőgös, nem beképzelt tudására az átlagemberekkel szemben; egyszerű és józan életet él, mindig az Igazságot kutatva, mások szolgálatára.

Alábbiakban a negyedik állapotról szeretnék írni néhány gondolat-aforizmát:
arról, mely minden nagy bölcs sajátja, és amelynek szükségszerűen el kellene jönnie egyszer minden szellemi ember életében.

*
_________________________________________________

*

Valamilyen szimbolikus formában minden tradíció magában foglalja a Doktrínához vezető utat:
a Tannal pedig később, de akár azonnal is elérhető a megszabadulás.

De csakis a Tannal.

Sajnos, a mai vallások és tradíciók követőinek jórésze azokhoz a szamarakhoz hasonlatos, melyek aranyból készült szent ereklyéket cipelnek a hátukon - anélkül, hogy tudnák és felfognák annak jelentőségét és tényét.

*

Abban a pillanatban, ahogy a szent doktrínát intézményesített, egyháziasított formában kívánja valaki átadni, szükségszerűen és azonnal megjelenik az antitradicionalitás is. A mértékek mennyiségileg változhatnak ugyan, de ez mit sem változtat ezen a minőséget érintő tényen. Ezért van az, hogy in concreto jóformán csak antitradicionális vallási intézmények léteztek és léteznek a Történelemben.

*

A tradíció vagy tradicionalitás egy bizonyos pont után - akadály.

Akadály, amit le kell győzni.

*

A tradíció horizontális és exoterikus: 

változik, emberek alkotják, adott történelmi és földrajzi feltételekhez kötött, korlátozó, és folyamatosan romlik. 

A Doktrína vertikális, ezoterikus: tehát mindezektől független, állandó.

*

A Buddha és Jézus azért ment szembe a tradícióval, mert ők a Doktrínát képviselték és adták át: 

emiatt nem tehettek mást, csakis azt, hogy szembe fordultak az üres hagyományokkal...

*

A buddhizmus és a hinduizmus szerint tíz béklyó (samyojana) köti az embert a létörvényhez:

1. Belief in a separate personality or individuality (drishti) / Hit egy külön személyiség, vagy egyéniség létezésében
2. Doubt that has no desire for satisfaction (vichikitsa) / Szkeptikus kétely
3. Uncritical attachment to rules and rituals (silabbata-paramasa) / Szabályokhoz és szertartásokhoz való kritikátlan kötődés *
4. Sensuous craving (kama-raga) / Érzéki vágy
5. Ill will, wishing harm on others (vyapada) / Rosszakarat
6. Craving for a higher material existence (rupa-raga) / Sóvárgás a finom-anyagi létezésre
7. Craving for non-material existence (arupa-raga) / Sóvárgás az anyagtalan létezésre
8. Conceit or egotism (mana) / Önhittség és beképzeltség
9. Restlessness (udhacca) / Nyugtalanság
10. Ignorance (avidya) / Tudatlanság, szellemi vakság

* Mindezek alkotják az un. "tradíciót". (Vö.: Szatipatthána, 148.o.)

*

"Még az élet kényszerei közt is fölfedezhető

A Nibbánába vezető tan, minden szenvedés vége:

Megtalálják, kik az éberségüket addig fokozzák;

Míg szívük a tökéletes elmélyedést el nem éri."

(...)

"Ne halászd elő az elmúlt dolgokat,

S a jövőre ne ápolj hiú reményeket:

A múltad már régen mögötted maradt,

A jövő pedig még el sem érkezett.

A bölcs, ki a jelent az itt-és-mostban

Megtisztult látással fölismeri,

Törekedjen oly tárgyra, mely soha

meg nem inog, s azt el nem veszítheti."

*

Aki a tradíciót teszi meg a szellemi út alfájának és omegájának,
az nem látja a fától az erdőt.

Először is: nincs olyan, hogy "a" tradíció.
Tradíciók vannak, melyek mögött egységes Doktrína áll.

Másodszor: aki a tradíciót tekinti a megszabadulás útjának, olyan,
mintha a kódexmásolást tenné meg Platón tanításainak lényegévé.

*

A tradíció szent eszköz, nem pedig cél. A cél a Doktrína realizálása.

*

Aki érti a Tant, annak nincs szüksége hagyományokra.

Akinek hagyományokra van szüksége, az nem érti a Tant.

*

Nem a hagyomány metafizikai, hanem a hagyomány tanítása irányul a metafizikaira.

*

A Tradíció: a Doktrína közvetlen és intenzív átadása intuitív módon két ember között.

  A Doktrína: meta-tradicionális, metafizikai.

*

__________________________