A "kétféle tudat", vagy a "kétféle én" Berkeley írásában (Yogacara-bevezetés)

*


Az "egyedül-önmagam" (szolipszizmus) ontológiai létállapota az érzékelő, okfüggő keletkezésben álló,
másodlagos pszichofizikai tudat korlátozottságából fakad.
Ez a szakrális doktrínákban a "nem-Én".

A Csendes óceán mélyén élő "Nautilus" - csigaházas polip -
egy tetszőlegesen kiválasztott, egyedi példánya.


Az Én-Önmaga: Univerzális, mindent magában foglaló, immanens és transzcendens Tudat-Lét,
mely éppen végtelen önkorlátozása, önmeghatározása miatt ugyancsak végtelen sokféleségben nyilvánul meg,
fogalmisággal megragadhatatlanul, ellentétpár nélkül.
Ezt csakugyan kifejti a Szent Tan a különböző tradicionális szentiratokban
(a legtisztábban a Lankávatára-szútra, az Evangéliumok, az Upanisadok, és a Bhagavad-gíta).

A kétféle tudat (Én és nem-Én) helyes megkülönböztetése, azután azok végső azonosságának felismerése
az Univerzális Én-Önmagá-ba olvadva,
az Advaita-védánta, a Yogacara- és a Zen-buddhizmus csúcsát jelentik.

*

"Nyilvánvaló, hogy a dolgok, amelyeket észlelek, saját ideáim, s hogy idea másképpen nem létezhet, mint az elmében; nem kevésbé világos az sem, hogy ezek az általam észlelt ideák vagy dolgok - akár ők maguk, akár ősképeik - az én elmémtől függetlenül léteznek, mivel tudom, hogy nem én vagyok a szerzőjük, nem lévén rá hatalmam, hogy tetszésem szerint határozzam meg, milyen sajátos ideáim legyenek, ha kinyitom a szememet vagy a fülemet. Tehát ezeknek az ideáknak valamilyen más Elmében kell létezniük, s annak Akaratából nyilatkoznak meg előttem. De hogyan létezhet bármily idea vagy érzet másutt, mint egy elmében vagy szellemben, és mi más hozhatja létre, mint egy elme, egy szellem? (...) Mindebből arra következtetek, hogy létezik egy olyan Elme, amely minden pillanatban felidézi bennem mindazokat az érzéki benyomásokat, amelyeket észlelek. (...) - Tegyük fel, hogy megsemmisülnél: nem gondolod lehetségesnek, hogy az érzékszervekkel észlelhető dolgok továbbra is létezzenek? - Dehogynem, csakhogy akkor egy más elmében kell létezniök. Amikor megtagadom az érzéki dolgoktól az elmén kívüli létezést, nem sajátosan a magam elméjére gondolok, hanem az összes elmékre. Mármost világos, hogy a dolgoknak az én elmémen kívüli létezésük van; mert a tapasztalat azt diktálja, hogy függetlenek tőle. Van tehát valamilyen más Elme, ahol azokban az időközökben léteznek, amikor én nem észlelem őket; min ahogy léteztek a születésem előtt, és létezni fognak az én feltételezett megsemmisülésem után is. És mivel ugyanez érvényes minden véges teremtett szellemre, ebből szükségképpen következik, hogy kell lennie egy mindenütt jelenlevő, örökkévaló Elmének, amely minden dolgot ismer és magába foglal, s olyan módon és olyan szabályok szerint tárja elénk őket, amelyeket Ő maga rendelt el, mi pedig természeti törvényeknek nevezünk." *

Bárhogyan is húzunk vonalat a középponton áthaladva, 

mindegyik metszés-arány (AC:DB = FG:EG) aranymetszés.

______________

Jegyzetek:

* Berkeley: Hülasz és Philonusz három párbeszéde, Második- és Harmadik párbeszéd

(In: Az emberi megismerés alapelveiről és más írások, 342-343. és 366-367. o.)

A képek forrása: http://blenditak.hu/cikkek/arany/arany.htm  

A yogacara doktrínájához lásd: 
- http://en.wikipedia.org/wiki/Yogacara 
- http://www.tradicio.org/kvintesszencia/buddhizmuseszmei.htm

*