*
Valamikor a Birodalomban egy fiatalember meggyilkolta a király egyik katonáját. Elfogták, és börtönbe vetették, majd nemsokára halálos ítéletet hoztak a fejére. Akkoriban azonban az volt a szokás, hogy az ítéletet nem azonnal hajtották végre, hanem csak évekkel később: így volt ez ebben az esetben is. Teltek múltak az évek, és a gyilkos - a cella végtelen csendes magányában és a biztos, bármikor bekövetkezhető halál teljes tudatában - lassan kezdett megváltozni, valósággal más emberré változott: belátta korábbi tetteinek súlyát, megbánta a bűneit, és gyakran meditációba merülve ült a cellájában, vagy éppen a többiekkel beszélgetett az Igazságról és a Rendről. Béke és szeretet sugárzott belőle. "Különleges emberi lénnyé vált" - mondták az őrök, és a rabtársak is. Bölcsessége és tisztasága mindenkit a hatása alá vont. Kétszer tűzték ki a kivégézse napját, amit kétszer vontak vissza: a köznép körében amúgy is sokan azon voltak, hogy kegyelmet kapjon. Aztán egy napon az őrség váratlanul újra megkapta az ítéletvégrehajtás időpontját, amit azonban már nem érvénytelenített senki: elméjében teljes béke és nyugalom honolt, amikor egy kora nyári napon, este hat óra után néhány perccel megmérgezték.
Harminckét év telt el a gyilkosság óta. Úgy látszik, néha ennyi idő kell ahhoz, hogy az ember bejárja a poklok útját, talán egészen a mennyekig, miközben teljesen új emberré is válik - s ez után valóban meg is halhat.
*
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése