*
A Múzeumok Éjszakája c. rendezvény keretén belül tegnap - többek között - megnéztük a Néprajzi Múzeum egyik rendkívüli, az Aranyba rejtett arcok c. kiállítását, melyet a Zelnik-gyűjteményből válogattak össze, és különböző korokból származó, adott esetben többezer éves halotti-, rituális- és beavatási aranymaszkokat mutat be, a világ minden tájáról. Nagyon érdekes és elképesztően megindító volt testközelből látni ezeket a szakrális műtárgyakat. (Emlékeztetőül: a "maszk" ill. "álarc" szót jelölő ógörög proszopón-ból ered (πρόσωπον) a latin perszóna (persona), ami - nagyon beszédesen - a személyt is jelenti egy idő óta, és az ortodox teológia egyik - autológiai és ontológiai - kulcsfogalma [a témához lásd: J.Meyendorff: Krisztus az ortodox teológiában, valamint L.A.Uszpenszkij: Az ikon teológiája c. művét].)
Az egyik maszk váratlanul olyan dologra hívta fel a figyelmet, amit már jóideje meggyőződéssel vallok magam is: egy, első ránézésre egy bódhiszattvát, vagy esetleg a fiatal Sziddhárthát ábrázoló aranymaszkról van szó: a leírása alapján azonban a maszk a himalájában vagy India északi részén készült, és nem egyértelműen buddhista vallási tárgy: bár számos jegyét hordozza a mahajána buddhizmusnak, a szakértők szerint ugyanígy ábrázolhatja a hinduizmus egyik, a mennyei égben lakó déváját, ragyogó fényistenét is. Eldönthetetlen, hogy Ind vagy buddhista művészeti alkotásról van szó.
Pontosan ez a maszk az, ami számomra annak a szimbóluma, hogy a hinduizmus és a buddhizmus ugyananak a doktrínának a két diszciplínája, kétféle megközelítési módja (ezt, az ismertebb kutatók közül, leginkább A.K.Coomaraswamy és M.Eliade tartotta így). A maszk számomra tehát nem egy hindu istenséget vagy a buddhizmus bódhiszattváját ábrázolja, hanem: mindkettőt - is-is, ahogy a "nem-Én" buddhai tanítása pontosan az Upanisadok vagy a Bhagavad-gíta "Én"-tanításával egyezik meg - pusztán szubjektív nézőpont kérdése, hogy valaki éppen melyik megközelítést fogadja-, vagy éppen utasítja el, mivel azok sem logikai, sem doktrínális, sem filozófiai ellentmondást nem tartalmaznak egymás tekintetében.
Hinduizmus és buddhizmus.
Egy másik, un. "koronázási maszk", mely szintén Indiából ered, számos olyan szimbólumot tartalmaz, ami a buddhizmus jól ismert jelképei közé tartozik: ilyen a csúcsából kicsapó láng, a Törvényt szimbolizáló kerekek, stb. Ha más nem, azért az ebből is bárki számára konkrétan látható, hogy a buddhizmus nem tárgyalható a hinduizmus nélkül, és a hinduizmus sem tárgyalható a buddhizmus nélkül: "mindkét tanrendszerben" olyan univerzális doktrínákról és ikonográfiai szimbólumokról van szó, melyek nem szoríthatók önkényesen, az egyes vallásokat egymástól élesen elhatároló dogmatikus keretek közé. Az advaita védánta, a szánkhja, és a jóga semmiféle ellentmondásban nem állnak a buddhizmus főbb eszméivel, és ez értelemszerűen fordítva is így van.
A sokféle tradíció, szent meggyőződésem szerint, egységes doktrínát rejt tehát: az emberek nagy része pusztán kiválasztja a neki jobban tetsző, habitusának "szimpatikusabb" vallás iskoláját, majd maszkként arca előtt hordja, mások tekintetével együtt sokszor megtévesztve ezzel önmagát is, amikor néha az igazság tükrébe néz...
_________________________________________
(A kiállításról: http://www.neprajz.hu/kiallitasok.php?menu=3&kiallitas_id=84)
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése