Zen kert

*

Nagyon érdekes, ahogy a mikrokozmikus zen kertemet hétről-hétre fejlesztem és tökéletesítem.

Tervezem, hogy egy-két fotót is készítek majd az egyes konstellációkról - amit majd a blogra is kiteszek -, különösen a mostaniról, ami az eddigi legjobb a három közül (kb. két hétig terveztem, alakítgattam).

Jelenleg a következőképpen néz ki: a finom, fehér homok sima az egész felületen, de azért nem mérnöki pontossággal, mivel szándékosan meghagytam a lankás részeket is. Középen három kő helyezkedik el, amik egymásra vannak rakva, egyensúlyi állapotban: alul egy ovális vulkáni kődarab Visegrádról, középen egy nagyon szép, mintás kavics, legfelül pedig egy jáde-kő, méretben mindegyik nagyjából fele az alatta lévőnek. A kert jobb felső sarkában egy háromszög alakú ametiszt-darabka nyugszik, előtte kettő darab, egészen pici kis hegyikristály, ragyogóan átlátszóak-csillogóak (az ametiszt ógörögül ἀμέθυστος, ami szó szerint "nem-részegséget", tehát "józanságot", "kijózanodottságot" jelent, a hegyikristály szimbolikáját pedig Patanjali használja előszeretettel, amikor a tudat valódi természetéről ír).

Az egész kert valami megfoghatatlan összhangban van velem, és valami hihetetlen meditatív kisugárzással bír, különösen azóta, amióta a bal sarokban egy kis kerek kerámiatálkán nyugszanak a berendezéshez használt eszközök is, mintegy utalva arra, hogy a megteremtett harmónia része az is, ami megteremtette azt: egy darab hófehér fa fogpiszkáló, két darab, a leégett füstölőkből megmaradt fa pálcika, és egy kb. tíz centi hosszú, hat milliméter vastag, lágyan görbe faágacska, amiről le van hántva a kéreg.

Hamarosan megérkezik a kertbe a víztartó kő-tálka is, már meg van a konkrét darab is: egy kb. négyszer-három centis ovális kavicsdarabka, amibe négy-öt milliméternyi mély, szintén ovális mélyedés van csiszolva, a kő szélétől 2-3 milliméter peremet hagyva. Ebben lesz a víz, ami nagyjából kereken egy nap alatt fog majd elpárologni (a tál kb. 5-10 ml. űrtartalmű, amit úgy fogok feltölteni vízzel, hogy a mutatóujjamról fogom telecsepegtetni).

Az a zseniális ezekben a mikro-kertekben, hogy kíválóan bemutatják a természet fraktál-jellegét, és léptékfüggetlenségét: a híres japán zen sziklakertek (枯山水),, amik hatalmas (35-40 méternyi) méretükkel igazán impozánsak, semmivel sem "komolyabbak" azoknál a zen kerteknél, amik a mi lépték-rendszerünk szerint mindössze 25-30 centiméteresek: pontosan úgy, ahogyan a kicsi kődarab, ami a Vezúvról származik, és amit rendszeresen a tenyeremben vizsgálgatok, ontológiailag és természetét tekintve semmiben sem különbözik magától a Vezúvtól - tehát egy kis zen kertecske is magában hordozza mindazokat a kontemplációs-meditációs lehetőségeket, amit a leghíresebb zen templomok kő-kertjei is: minden pusztán a szemlélőn múlik (egy kis ajánló: http://en.wikipedia.org/wiki/Japanese_rock_garden).

*

A Kyoto-i Zen kert

*

Az az érzésem, hogy jó darabig így marad majd a kert: sok helyen néztem az Interneten bonkei-ket, ,és mini zen kerteket, de egyik sem olyan szép és letisztult, mint ez.

Ezen is látszik, hogy az utóbbi időben Nagarjuna és Cusanus tölti ki a napjaimat: egy zen kert tehát nem attól harmonikus, hogy hogyan van berendezve, hanem attól, hogy az, aki szemléli, harmóniában van az Igazsággal...

*