*
Hogy mennyire virtuális látszat-világ vesz minket körül, s hogy mennyire eltávolodtak és elhidegültek az emberek egymástól, arra ma véletlenül találtam újabb ékes bizonyítékokat. Regisztrálva vagyok már vagy hat-hét éve egy un. közösségi oldalon, ahol a napokban frissítettem a "profiloldalamat". Négy éve vagyok házas, és ezt az adatot is frissítettem véletlenül, ami, megjegyzem, már négy éve szerepelt publikusan az adatlapomon, és hát az esküvőm sem valahol Venezuelában volt, egy őserdőben, egy földalatti titkos bunkerben, hanem fényes nappal Budapeseten, ahová többszáz vendég érkezett. A lényeg: ezt a frissítést automatikusan hírül adta a rendszer az ismerőseimnek, akiktől órákon belül elkezdtek érkezgetni a jókívánságok és gartulációk, én meg egyre-másra írtam a kínos leveleket, hogy köszönjük, de már 1500 napja történt a dolog....
Ennyit arról, hogy az Internet összeköti az embereket. Fogalmuk sincs egymásról, hiába tart egy másodpercig és fénysebességgel bárkivel felvenni a kapcsolatot: csak a lényeg nem látható. Virtuális kirakat az egész világ, ahol mindenki okos, szép, és mosolyog a kertesház napsütötte medencéje előtt. És mindenki csak azt tudja, és csak annyi ideig, amit és amíg a monitoron lát, beszűkült kis Mátrix-világában.
Úgyhogy hamarosan "törlöm is magam" a rendszerből.
*
4 megjegyzés:
Melyikből? :)
Ha egyikből törlöm magam, akkor a másik sem fog már létezni, tudjuk Nagarjuna óta...
:)
Üdv Pim.
Rég láttalak!
:)
Pedig el sem vesztem. :)
Szia Szatori!
Kérlek ne töröld annyira tetszik a bloggod, annyit tanultam belőle.
Rendszeresen olvasom és még szeretném továbbra is olvasni.
Kérlek még egy jó darabig maradjon meg.
Köszönöm!
Üdv: ataisz
Megjegyzés küldése