# 529 (munkahipotézis)

*

Az autológia és a szolipszizmus szempontjából vázlatosan és nagyjából kétféle buddhista iskolára osztom a Magyarországon ma létező szellemi műhelyeket, és azok tanításait: az egyik, mivel nem képes elképzelni vagy szellemileg kontemplálni egy olyan metafizikai és preontológiai Én-Önmagát, vagy Önvalót, amely nem azonos azzal, amit a Buddha nem-Énnek nevezett, és csupán ezt a nem-Én-t képes felfogni ill. kiolvasni a buddhista szövegekből, azt tanítja, hogy nem létezik Önvaló, nincs olyan, hogy "Én-Önmaga".

Kétségtelenül ezek az iskolák és tanítások vannak túlsúlyban, és tudatosan terjesztik, hogy például ez a fő különbség köztük és pl. a kereszténység között (természetesen egyenlőségjelet tesznek nézeteik és a buddhizmus közé), fő különbségként kiemelve, hogy a kereszténység hisz a halhatatlan lélekben (nyilván ezzel nem értve meg azt, amikor az Evangéliumok azt tanítják, hogy tagadd meg [pszichofizikai] önmagad, tagadd meg [pszichofizikai] lelked [ezek a nem-Én-Önmaga, amiről a Buddha is beszélt], és szüless újjá [Örök és Univerzális] Szellemben [ez az Én-Önmaga, mely standard referenciapont a buddhista írásokban is]).

Ez tehát az első csoport.

A másik iskola, intiutíve nem értve meg pontosan, hogy mi az Én-Önmaga vagy Önvaló, "amibe a Buddha is beérkezik", és aminek "keresése mindennél hasznosabb", de hittételként elfogadva azt, egy alanytudattól független objekumként "valaminek" teszi meg, ami realizálandó, ill. elérendő cél, sok esetben hasonlóan a különböző mennyország-eszmékhez (pl. a Tiszta Föld irányzatok, vulgár-kereszténység). Egyébként ebben az Önvalóban való ilyetén hit ugyanolyan dogmatikus hittétel, mint az első eset "nem létezik Önvaló" kijelentése, ami továbbá ugyanaz, mint azok a keresztény kijelentések, hogy "mindenkinek halhatatlan a lelke."

Egyik esetben sem kerül felismerésre, hogy az  Én-Önmaga - az Üresség[e] révén - magába foglal minden kettősséget, és hogy ez a Tiszta Én-Önmaga az elfedettségben álló alanytudat médiumán keresztül érhető el, pusztán azzal a belső és rejtett tettcselekvéssel, melyet "a tudatlanságnak a helyes megkülönböztetés intellektuális tettcselekvése általi megszüntetésének" nevezek.

A helyes megkülönböztetés létrejöttében, mely az Én-re irányul, feltárul az is, hogy az objektum és a szubjektum, az alany és a tárgy, az Én és a nem-Én, egyszóval minden olyan "dolog", mely egy "külvilágra utal", egy ugyanazon Tiszta Tudat [Önvaló] szellemi és belsőleg tapasztalható modalitása; ideértve a teljes - megnyilvánult és nem-megnyilvánult - univerzumot, a térrel és az idővel együtt.

Nem ejtek szót egy lehetséges harmadik útról, melyet szokás tradicionálisnak vagy tradicionalistának nevezni, mégpedig azon oknál fogva nem, mivel ezen irányzat képviselői nagy általánosságban inkább a bemutatott két iskola sajátos keverékét illetve különböző arányú permutációit jelentik, de emellett természetesen fenntartom, hogy minden iskola tagjai között elvileg megtalálhatóak tisztán gondolkodó és tisztán látó követők is (egy csoport összetétele és tagjainak motivációja, lelki habitusa inkább pszichológiai és szociológiai kérdés, ami érdekes, de nem tartozik a tárgyhoz).

Az én szempontomból tehát mindkét fő irányzat eszméi csak a Holdra mutató ujjat próbálja kitapogatni: az Apeiron-project célja az, hogy világossá tegye azt, ami egyébként a Napnál is világosabb, és ami csak a különböző nézetek feladásával transzcendentálisan érthető meg - Önmagunkban: azt, hogy a Tiszta Én-Önmaga az egyetlen, nem-kettős valóság és Lét, mely semmi és minden egyszerre, és amiről soha nem lehet beszélni, de mégis minden általa szól.

*