*
A Buddha számos szútra tanúsága szerint
szinte Önmagával azonos legitimást
ismert el a Királynak: több
esetben is példának hozza fel a Királyt
az Önuralom demonstrálására.
Jézus halála in concreto nem Pilátuson múlott,
hiszen ő kijelentette, hogy nem találja bűnösnek,
hanem a manipulált, tudatlan tömegen.
*
Kevesen tudják,
hogy Arisztotelész szerint a demokrácia:
az ideális államforma elfajult létmódja,
ugyanúgy, ahogy a zsarnoki diktatúra is az.
Az előbbi a tömegekből indul ki, és arra épít;
az utóbbi nem veszi figyelembe a népet,
és csak egy szűk réteg érdekeit
tekinti az állam céljának.
A kettő tehát (a demokrácia és a zsarnoki diktatúra)
nem (csak) ellentétei egymásnak,
hanem ugyanannak a dolognak a két létmódja (is).
Ez a dolog pedig a szellemi vakság,
és az akarat gyengesége.
*
Minden "politikai erő", mely igenli
a fenti értelemben vett "demokráciát",
nem lehet tradicionális létszemléletű,
tehát nem lehet jobboldali sem.
A jelen korszakban így nem léteznek
jobboldali politikai formációk,
mert mindenki a - szellemi értelemben vett -
tudatlan tömegekre kíván hatni,
tudatlan tömegekre kíván hatni,
és eme tudatlan tömegek által igyekszik a
hatalom gyakorlására való létjogosultságát
és az arra való felhatalmazását igazolni.
Számomra ez a legérthetetlenebb dolog.
Mintha a hatalmi képességek létjogosultsága
azon múlna, hogy mennyiségileg hányan
támogatják annak gyakorlását
az ateista, magasabb tekintélyt soha nem
ismerő tömegemberek, és "szak"-értők közül...
*
A "szólásszabadsággal" féktelenül szabadjára
eresztett "közvélemény" semmit sem jelent
ebből a szempontból
(a "szólásszabadság" ma számomra inkább
a "bábeli zűrzavar" szinonímája).
A Filozófus által vezetett
Államban ugyanis csak az Igazság számít.
És az Igazságra a tömegember: vak.
*
A fentiekből eredő tudatlanság
különböző szimptómái válnak láthatóvá
időről-időre az elmúlt időszakban,
méghozzá egyre gyorsuló ütemben,
egészen addig, amíg mindenhol
nem győz a demokrácia.
Aztán csend lesz majd,
és váratlanul egy pillanat alatt összeomlik.
És romjain kicsírázhat egy új, még
félelmetesebb erő:
az anarchia.
*
1 megjegyzés:
Óhatatlanul eszembe jut Roger Bacon (1214-1292), aki a tudatlanságnak négy fő okát írta le: a hamis vezetők vak követését; az előítéletességet; a szokásokat, melyek rögzítik a rossz dogmákat; és végül a látszattudás általános elterjedését, amely mögött valójában a tudatlanság húzódik meg.
Az Olvasóra bízom, hogy megítélje, hogy Bacon óta az elmúlt hétszáz évben történt-e lényegi változás fentiek tekintetében.
És mellesleg megjegyzem, hogy ő volt az a középkori filozófus is, aki elsőként követelte meg az ősi nyelvek ismeretét, mert számára is evidens volt, hogy a szent szövegek csak eredeti nyelven tanulmányozhatók valóban hatékonyan...
Megjegyzés küldése